Ceglédi Zoltán
Ceglédi Zoltán
Tetszett a cikk?

Teljesen mindegy, hogy milyen sorrendben és arányban öntök egy nagy kondérba pörköltet, somlói galuskát meg gyümölcslevest, a vége mindenképp moslék.

Most van egy pici időablak a normalitásra, egy röpke lucidum intervallum, amikor senki nem kiabálja nagy hangon, hogy a közvélemény-kutatók hazudnak – hiszen vasárnap mégiscsak az lett nagyjából, amit ők mondtak. Lenne ezért néhány kérdésem. Azokhoz szól, akik egyrészt az ellenzéki összefogást kierőszakolták, másrészt pedig most abban vélik megtalálni a kudarc okát, hogy a pártok „nem jól fogtak össze”.

2012 júliusában a Fidesznek a biztos szavazók körében 33, míg az MSZP-nek 30 százalékot mért az Ipsos. Úgy, hogy a Fidesz 2010 novemberében még ugyanebben a körben 68, az MSZP pedig csak 17 százalékon állt. Mindenféle varázslat nélkül is hibahatáron belül került a baloldal Orbán pártjához. Egyértelmű volt a trend: zuhan a Fidesz, erősen jön fel az MSZP. Szerintetek mi történt volna, ha minden variálás nélkül, egyszerűen csak hagyjátok, hogy ez folytatódjon?

Ugyanezen a nyáron, ugyanebben a körben az LMP elérte a 10 százalékos támogatottságot. Az ökoszociálisok körül egy új, alternatív erőközpont formálódott Új Pólus néven, az akkor még nagyon is létező Millával és Szolidaritással. Velük együtt a baloldal már bőven verte volna a Fideszt. Igen, kétséges, hogy Schiffer összeállt volna-e az MSZP-vel. De az is kétséges, hovatovább elképzelhetetlen volt 1992-ben, hogy az SZDSZ két év múlva összeáll az MSZP-vel (ne fussuk le most azokat a köröket, hogy önmagában e koalícióba bemenni, vagy bennmaradni volt-e a liberálisok „ősbűne” annak idején, most csak szavazatokat számlálunk). Pláne, hogy nem az idén összehozott, közös választási listáról, közös egyéni jelöltekről és közös kampányról, hanem választás utáni, vitákkal és kölcsönösen vállalható engedményekkel működő koalíciós kormányzásról beszélek. A baloldali összeborulás azonban, és főleg mindazok visszaemelése, akikkel szemben az LMP anno létrejött, kizárt mindennemű együttműködést a két formáció között. Szóval szerintetek mi történt volna, ha létrejöhet egy erős LMP (Új Pólus), aminek idén nem a kegyelemkettesért kell küzdenie, hanem magabiztos alternatívaként, középpártként vág neki a választásoknak?

Hallom azokat a kritikákat is, hogy az összefogás „nem volt jól megcsinálva”. Az a helyzet, drága barátaim, hogy pont miattatok csak így lehetett összefogni. Teljesen mindegy, hogy milyen sorrendben és arányban öntök egy nagy kondérba pörköltet, somlói galuskát meg gyümölcslevest, a vége mindenképp moslék. Pláne, hogy olyanoknak akartátok feltálalni (ők lennének a bizonytalan szavazók), akik eddig külön-külön sem szerették ezeket az ételeket. De beszélhetünk a személyekről is: szerintetek valóban tömegek maradtak távol a voksolástól a listasorrend miatt? Valóban van érzékelhető mennyiségű olyan szavazó, aki azt mondta, hogy ha nem Gyurcsány vagy Bajnai (vagy Bokros Lajos, vagy Tétényi Éva, vagy az anyám kínja) lesz a miniszterelnök, akkor inkább maradjon Orbán? Mert ti ezt állítjátok: azt, hogy miközben a saját pártjuk élén a nép nem szavaz rájuk, és otthon maradva lemond a kormányváltásról, de a szocik listáját vezetve már odaszavaz! Valóban vannak tömegével például olyan szavazók, akik Gyurcsány Ferencet a Demokratikus Koalíció élén elutasítják, és ezzel Orbánt tartják hatalomban, de a szoci lista élén rohantak volna ugyanezt a Gyurcsányt megszavazni? Ne blöffölj, mondom, most épp muszáj elhinni a közvélemény-kutatások számait. Ugyanezek a számok ugyanis azt is mutatták, hogy az összefogás kis pártjai külön indulva, egy sikeres és jól felépített kampánnyal jó eséllyel önállóan is bejuthattak volna az országgyűlésbe!  De ezt már sose tudjuk meg.

És a végére van plusz egy kérdésem: ezt fogjátok csinálni a következő négy évben is? Mert akkor ugyanez lesz a vége is.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!