A megromlás előtt kevélység jár, és a bukás előtt felfuvalkodottság. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. (Példabeszédek 16,18)

Több milliárd forint kártérítés jár a magyar kisegyházaknak, miután Strasbourgban végleg elbukott az egyházügyi törvény. Ez valószínűleg nem teszi jóvá az elszenvedett anyagi és erkölcsi károkat, viszont Istennek tetsző vidámságot ébreszthet minden épeszű magyar szívében. Ugyanis most magunk elé képzelhetjük Semjén Zsolt markáns arcát, és a szemébe röhöghetünk.

Ebben a kormányban az irritáló, visszataszító embertípusok mindegyike megtalálható, erre gondosan ügyelnek, kvóta van bizonyára. Van itt leplezetlenül cinikus gennyláda, simulékony, minden poszton vitézül törleszkedő csúszómászó, sima kapanyeles paraszt meg olyan fajta, aki költőből képezte át magát, csendesen korrupt tolvaj és nyihogó futóbolond. Meg Semjén Zsolt.

Ő a vallásos alak az oltáron. Persze a főalak meg a többiek is mind tökre keresztények, de a Zsolt, hát ő kurvára az, lévén a KDNP elnöke. Nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszterelnök-helyettesként egyéb dolga nincs is, mint ájtatoskodni időnként itt-ott, és megmondani a kormány intézkedéseiről, hogy az Isten akarata. A fennmaradó időben énekesmadarakra vadászik, ahogy tette a mi urunk Jézus Krisztus a Getsemáné kertben, shotgunnal.

Ezenkívül még egy dolga lett volna a pártjának, az egyházügyi törvény megalkotása. Látszólag logikus, hogy ez az ő dolguk legyen, hiszen ki értene hozzá jobban, mint ők, akiknek hivatásuk a vallás. Csakhogy pont ezért nem tudták visszafogni magukat. Muszáj volt nekik a párthoz vonni a jogot, hogy hit és hit között döntsenek. Mivel meggyőződésük, hogy az övék az igaz vallás, a többiek pedig eretnekségek vagy egyenesen a sátán csalijai, képtelenek voltak olyan rendszert alkotni, ahol egyenrangú minden hiedelem.

A benyújtott szöveg – ezzel nem volt épp baj – tartalmazta azt az elvárást, hogy a tagok nyilatkozzanak arról, a tevékenységük nem sérti más jogait vagy szabadságát. A baj az, hogy a KDNP alapszabályából ez kimaradt.

A törvény természetesen azonnal a kicsinyes, mindenhol ellenzéket szimatoló baszakodás eszköze lett. Iványi Gábor egyházának szívatása erre a legjobb példa és bizonyíték. De Semjén Zsoltnak ettől még tetszett, sőt ettől tetszett csak igazán, ez majdnem olyan macsóság neki, mint énekesmadarakra lövöldözni. „Kodifikációs remekmű”, nyilatkozta a törvényről, amely most végleg elbukott Strasbourgban. Nem szeretném látni azt a dolgot vagy cselekményt, amiről Semjén Zsolt úgy gondolja, hogy „egy kicsit talán elbasztuk”.

Most lehet tovább szórakozni a kártérítés visszatartásával, ahogy néhai Szalai Annamária lelte örömét egy nyugdíjasrádió szívatásában. Azzal szépen alá is írják az ítéletet: igen, azért írtunk ilyen törvényt, mert szemétkedni akartunk. Ám előbb-utóbb fizetniük kell.

Helye van annak a pénznek iskolákban, segélyszervezeteknél és maguknál az egyházaknál. De azért szép gesztus lenne tőlük, ha összedobnának egy szerény hirdetési kampányra, amelyben megköszönik Európának, hogy a kormányuk orrára koppintott addig is, amíg a Jóisten összeszedi magát. Én mondjuk a helyükben azt tenném plakátra, hogy "Megszoptad, tökfej!"

De Semjén Zsolt szerencséjére nem vagyok a helyükben, szelídebb emberek ezek. Úgyhogy csak ide teszem ki.