„Örök hála és dicsőség a szovjet hősöknek, akik az 1956. októberi ellenforradalomban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért.”

„Emlékezésül. A Magyar Népköztársaság és a néphatalom ellen támadó 1956. októberi ellenforradalom harcaiban hősi halált halt szovjet harcosok emlékének megőrzésére emeltük örök hálánk jeléül. A Vörös Október Férfiruhagyár dolgozói.”

Mi történt?

Túl mélyen aludtam, s közben rendszer-visszaváltozás volt? Hatalomra került a Magyar Kommunista Párt? Lebontották az ’56-os forradalom emlékműveit? Rehabilitálták Biszku Bélát is? Barátunk és szövetségesünk a Szovjetunió? (Vajon észrevette már a cenzúra és a III/3. e sorokat?)

Vagy mégiscsak lehetséges az időutazás? Megyünk integetni Fidel Castro és Brezsnyev elvtársaknak? Trabanton utazni élvezet? A világútlevelünket is bevonták már? Állhatunk sorba banánért?

Hogy jelenhettek meg ezek az évtizedek óta elképzelhetetlen feliratok?

A Fiumei úti szovjet katonai parcellában olvashatóak az idézetek, láthatók a vörös csillagok. Putyin budapesti látogatása alkalmával avatja fel a helyreállított emlékhelyet. Az MTI híradása szerint az orosz elnök külpolitikai tanácsadója kiemelte, hogy Vlagyimir Putyin budapesti látogatását „a magyar fővárosnak a fasiszta megszállók alóli felszabadítása 70. évfordulója ünneplése” idején bonyolítják.

Fontos és helyes, hogy rendben tartsák a katonasírokat. Az is, ha együtt emlékeznek, koszorúznak az egykori ellenfelek. Így tettünk például Voronyezsben 2003-ban a 60. évfordulón: magyarok és oroszok együtt koszorúzták mind az orosz, mind a magyar katonák emlékművét. Ugyanakkor a tiszteletadás, a megemlékezés szükségessége nem szoríthatja háttérbe a történelmi hitelességet, a tények tiszteletét. A második világháborúban a szovjetek katonai jelentésekben persze nem felszabadításként nevezték a katonai hadműveleteket. Eközben az itt élők részben felszabadításként, részben megszállásként élték át 1944-45-öt. A náci-nyilas erők kiűzése valójában fel- vagy megszabadítás. Az ezzel együtt járó szovjet bevonulás (főként a kivonulás elmaradása miatt) ugyanakkor megszállás. S természetesen nincs mértékadó történész, aki ellenforradalomnak minősítené az ’56-os forradalmat.

Hogy alakulhatott ki ez az abszurd helyzet?

Hende Csaba honvédelmi miniszternek egy korábbi interpellációra adott válaszából tudható, hogy a kormány is kínosnak tartja ’56 ellenforradalomnak való minősítését, s a tényeknek megfelelő feliratot javasoltak az orosz félnek, akik erre nem reagáltak.

Mit tehetünk?

Vigyük el gyermekünket, diákjainkat e katonai temetőbe. Tanulságos történelmi sétát tehetünk ott velük. Gondolkodhatunk múltról és jelenről. Mintha egy történelmi rezervátumban járnának, megérezhetnek valamit egy letűnt világ levegőjéből. Ott tán megfogható a megfoghatatlan. Ilyet máshol nem láthatnak. Szerencsére.

Miért lehet annyira fontos az orosz elnöknek, hogy a torz történelmi üzenetet megjelenítő katonai temetőt a helyreállítás után személyesen avassa fel?

A választ a szovjet-orosz nagyhatalmi álom feléledésében kell keresnünk. Az orosz emlékezetpolitikában, kommunikációban, a történelmi jelképekben a szovjet birodalom egyre több eleme visszatér. Immár Budapesten is.

Putyin da?

(A szerző a Történelemtanárok Egylete elnöke)