Az elmúlt években a celebvilágba átigazolt, egykor sokak által tisztelt és elismert sztárújságíróra mostanában rájár a rúd. Internetes oldala „számlatartozás miatt” szünetel, műsora megszűnt a Story TV4-n, blogja eltűnt a Napi Ász online-ról, nem kelendő a „Nagy Ő” Anikóról írt könyve, és szerepléseit, megnyilvánulásait is egyre keményebben kritizálják. Okkal. A „tanár úr” példája a márka fel- és leépítés sajátos magyar változatát reprezentálja az újságírásban.

Havas Henrik

Végel Dániel

Havas neve a rendszerváltás előtti és utáni években vált előbb fogalommá, majd márkanévvé. A haldokló államszocialista rendszer ekkor már megtűrte, eltűrte, elfogadta azokat, akik megsértették, tágították, majd szétfeszítették a médiában kialakult korábbi koordinátákat. S Havas 1988-1994 között ebben az élen járt. Riporter, szerkesztő volt – csupa nagybetűvel. Aztán a média fenegyereke, majd a politikai-társadalmi élet megkerülhetetlen kulcsfigurája. Havas előbb rádiósként, majd televíziósként is kiemelt szerepet kapott a rendszerváltás időszakában. Számos emlékezetes műsor – Szorító, Első kézből, Jó reggelt, 168 óra, Össztűz, Hőmérő, Közhang, Ütköző – kapcsolódik össze a nevével. Forró Tamással (az ő kacskaringós pályája másfelé kanyarodott) alkotott párosukat akkoriban „fent” és „lent” is respekttel emlegették.

Havas azonban nemcsak markánssá, hanem piacosíthatóvá is formálta a nevével összekapcsolódó brandet. Nemcsak riporterként, szerkesztőként, műsorkészítőként vált széles körben ismertté, de fontos és sikeres riportkönyveket írt a tényfeltáró újságírás műfajában (Ki tudja merre?, Bős-Nagymaros dosszié, A láger, Arad után, A cég árulója), majd 1993-ban megalapította a Média Intézetet, illetve Szegeden közreműködött a JATE Médiatudományi Tanszékének létrehozásában. 1995-ben, a Horn-kormány idején – népszerűsége okán – a politikával is flörtölhetett. Néhány napig a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára volt, de miután egy általa ajánlott munkatárs botrányba keveredett, erkölcsi okokból visszalépett.

Havasban tehát megvolt a formátum és a képesség is, hogy a rendszerváltás utáni közélet, és benne a média meghatározó szereplője, vezető egyénisége legyen, ám érdekes módon a kilencvenes évek második felében az addig felfelé ívelő pálya megtört, s miután a politika és a mainstream közmédia már nem tartott igényt a szolgálataira – váltott. A kereskedelmi médiumok megszületésével felgyorsult hazai médiaevolúciós folyamatban gyorsan és jól alkalmazkodott az átalakuló új viszonyokhoz. A kilencvenes évek végén már ő is azok közé tartozott, akik betagozódtak a hazai kereskedelmi média (RTL Klub) kialakult keretei közé, s felismerve a bulvár népszerűségét és az ebben rejlő üzleti lehetőségeket, megkezdte a korábban felépített és megőrzött márkanév piacosítását. Új közegében ő lett „a nemzet polihisztora”, „tanár ura”, aki mindent jobban tudott.

Ezekben az években látványosan sokat dolgozott, nyilatkozott, mutatkozott, minden lehetséges fórumon forgatta a nevét, s miközben bekerült a celebek, a bulvárvilág sztárolt, új médiaszemélyiségei közé, az előző évtized komolyan veendő riportere, szerkesztője, műsorvezetője csaknem teljesen eltűnt a médiaszíntérről. Havas alkalmazkodott a kereskedelmi média és a hozzá kapcsolódó piac elvárásaihoz, médiabóvlit kezdett el gyártani, igaz, jóval magasabb színvonalon, mint kevésbé tehetséges celebtársai. Nézett műsorokban (Heti Hetes) villogott, bestseller könyvei – Negyvenkilencesek, Szeretők, A bűnről és bűnhődésről, Börtönriportok, Kurvaélet, Vesztő hely – az eladási sikerlisták élén szerepeltek. A márkanév „fényezéséhez” azonban ekkor már nem elsősorban a teljesítmény, hanem sokkal inkább a celeb- és annak is egy speciális változata, a botránymarketing szolgált.

Történetünk főszereplője néhány évig fürdött a sikerben. Aztán a piacvezető csatornák közötti ide-oda igazolások következtek, majd nehezen vállalható műsorok (Buzera). Nagy összeveszések után Havas mindinkább a média perifériája felé kezdett sodródni. Alacsony nézettségű tévécsatornákhoz szerződött, auditálatlan bulvárlappal társult, majd blogot indított, s ezzel párhuzamosan az új évezred második felében megkezdődött a márkanév végkiárusítása.

Miután a pénzügyi-gazdasági válság a médiát is keményen sújtotta, világszerte, így nálunk is sorra szűntek meg lapok, tévéműsorok, a média pedig a guruló dollárok, forintok utáni hajszában nemcsak a színvonalat „piacosította”, de jelentős leépítésekbe is kezdett. Az állásukat vesztett vagy pálya szélére sodródott újságírók közül egyre többen kényszerültek – márkás nevüket felhasználva – blogot írni vagy videoblogban mondani el a véleményüket. Havas az utóbbi lehetőséget választotta, s a magyar média Rambójaként – a weboldal megszüntetéséig – innen lőtte halomra elsősorban a kollégáit (Friderikusz, Vágó, Sebeők, Bochkor stb.).

Havas egy-egy téma kapcsán amolyan laza kocsmastílusban, egy széken ücsörögve, annak karfájára támaszkodva, többnyire három-négy percben mondta az „őszintét”, osztotta az észt. A flegmán odavetett mondatok mellett sokszor porig alázta a kiszemeltjét, egyre többször használt durva, arrogáns jelzőket, sértő szavakat. Tette mindezt az ellenfél jelenléte nélkül, ami nemcsak erkölcsi-szakmai aggályokat vet fel, de komoly szereptévesztésre, önértékelési zavarra is utal. Mindez a bennfentes „kipakolás” többnyire érdektelen volt a nézők számára (a videoblog megszólalásait alig néhányan kommentálták).

Kiüresedett márka?

Korunkról kiállított bizonyítvány, hogy Havast ma a celebvilág olyan reprezentánsaival emlegetik egy szinten, mint Benkő Dániel, Liptay Claudia vagy Győzike.  Médiaszemélyiségként („tanár úrként”) hiába szerepel sokat, az utóbbi években egyre érdektelenebb figurává vált. Legutóbbi boltolása olyan hírességekkel kapcsolja őt össze, mint Kelemen Anna vagy „Nagy Ő” Anikó (legutóbb róluk írt sikeres, kevésbé sikeres, illetve eldobható könyveket). Nagyképű, fárasztó modorosságait, öncélú exhibicionizmusát 2010-ben immár a nézők is unják, ami egyenes következményként vonja maga után piaci-üzleti balsikereit.

Bár botrányos megszólalásai miatt még mindig sokan figyelnek rá, hiteles közszereplői mivoltában sokan kételkednek. Még komolyan veendő műsorait is (ATV, Klubrádió)  bírálják felszínességük miatt. Az egykor jól csengő márkanév szakmai értelemben jobbára  kiüresedett.

A „tanár úr”, aki nemrég múlt hatvan éves, visszavonulhatna, vagy legalább a reflektorfényből hátrébb húzódhatna. Most még – egykori érdemei elismerése mellett – méltósággal megtehetné, hiszen sokan emlékeznek a korábbi teljesítményére, és régi énjére.

Havas pályafutása példaértékű. Bibó Istvánt szabadon idézve: a zsákutcás magyar médiatörténelem médiamunkása ő, aki szuperbrand lehetett volna. Mégse az lett.

Sebők János