Miért nem baj ez?

Először is, a magyar parlamenti rendszerben, az alkotmány előírásai alapján, a minősített vagy egyszerű kétharmados törvények közé olyan területek szabályozása tartozik, amelyekben az elmúlt ciklusok során a parlamenti pártok képtelenek voltak kompromisszumos megoldást találni. Ezért aztán a szóban forgó területeken nem is történt semmi. Hogy csak néhány neuralgikus pontot érintsek, a kétharmados törvények közé tartozik az alkotmány megváltoztatása, az önkormányzati rendszer átalakítása, a képviselők jogállására vonatkozó törvény, a parlament létszámának meghatározása, a rendőrségre, a bíróságokra és az ügyészségre vonatkozó törvény megváltoztatása, a médiatörvény elfogadása, a titkosított adatokra vonatkozó törvény elfogadása, az állampolgárságra vonatkozó törvények, a választási rendszer változtatásának elfogadása.

Senki nem állíthatja, hogy ezeken a területeken nincs szükség tennivalóra. De ugyan hogyan várhatnánk egy ellenséges kannibáltörzsekből álló parlamenttől, hogy összeeszkábálja a kétharmad által megszavazható történyt? Ha a fenti területek anomáliáit szeretnénk felszámolni, egy kétharmados szavazati arányra számítható kormány lépni tud. Bármit lép is azonban, tudnia kell, hogy a következő kormányok működését is ugyanezek a törvények határolják majd be – hacsak nem számít tehát arra, hogy soha többet nem kerül ellenzékbe, a Fidesznek nem érdeke, hogy a fentebbi diszfunkcionális területeken túlhatalmat biztosítson a mindenkori kormánynak.

Nézzük, mi tartozik még a kétharmadosok közé. A hadiállapot és a szükségállapot kinyilvánítása – ez komolytalan. Ki indítana itt háborút ki ellen? A nemzetközi szerződések felülvizsgálata – kizárt, hogy a Fidesz egy hirtelen ötlettől vezérelve felmondja a nemzetközi szerződéseinket. Nem járna jól vele. A menedékjog szabályozása – eszébe jutott ez bárkinek is mint veszélyes, önkényuralmi tendenciáknak teret adó közpolitikai terület?

De van még egy nagy előnye annak, ha a Fidesz kétharmadot szerez a választásokon. Így nem kell még csendben sem szövetséget kötnie a Jobbikkal, ha jelentősebb változásokat szeretne végrehajtani (mint mondtam, olyan területeken, amelyek nagyon is megértek a változtatásra). A Jobbik majd pampog, a nemzetárulás és a Moszad-vezérlés és mértéktelen harácsolás vádjával állítja a nemzet többségénél még sokkal nemzetibb nemzet elé intő például a kormányzó pártot, a nemzetközi pénzmaffiák, terrorszervezetek és/vagy karvalytőke kiszolgálásával vádolja... És akkor mi van? A Fidesz visszakapja, amit a baloldali pártok fejéhez vágott, de a Jobbiknak sosem lesz olyan ereje – amilyen a Fidesznek nagyon is volt –, hogy a kormányzást lényegében lehetetlenné tegye az országban. Kétharmad birtokában? Nincs az a hazafias felvonulás, sátortábor vagy hídblokád, ami megingadhatna egy kétharmados kormányt abban, hogy hatékonyan kormányozzon.

Hatékony kormányzásra pedig nagy szükségünk van. Ami a többit illeti: a Fidesz feladata és felelőssége óriási lesz – bármit tesz is, nem mutogathat másra. És talán a jövőben lejjebb csavarja majd a hazaárulás-lemez hangerejét.

Babarczy Eszter