Gál György. Őrizetbe vették

A VII. kerületi ingatlanpanamához hasonló ügyek futószalagon pattantak ki a demokrácia elmúlt másfél-két évtizedében, ám harmad- és negyedrangú strómanok, kijáróemberek, hivatalnokok vitték el a százmilliós (néha milliárdos) városházi balhékat. Közgyűlési, bizottsági, polgármesteri szintig nemigen jutott az ügy. Most viszont Gál György SZDSZ-frakcióvezető, a Gazdasági Bizottság elnöke akadt horogra. Talán nemcsak őt fogják bezsákolni a vádhatóság emberei, hanem mindenkit, aki érintett lehet a belvárosi kerület vezetésében.

A letartóztatásoknak köszönhetően a zsidó világösszeesküvés hívei rossz napra ébredtek. Hiszen  a Hoffmann Lászlóval készült interjúból ( Panama a zsidónegyedben - hová vezetnek a szálak?) – is kiderül, hogy civil szervezetek megállapították:  Pest történelmi zsidónegyedét lényegében az ingatlanspekuláció miatt verhették szét, a rombolást pedig tétlenül nézték a fővárosi, illetve a kerületi hatóságok, nem is szólva olyan állami szervekről, mint a Műemlékvédelmi Hivatal.” Az újságírói felvetést Hoffman László, az Óvás Egyesület jogi képviselője így véleményezi: „Ezt így, tényként nem merem állítani, de nem jár messze az igazságtól.”

Helyek és modellek Hogy épült a korrupciós lánc?

A hvg.hu a budapesti ingatlanpanamák mechanizmusát 2006-ban cikksorozatban leplezte le. A modellek - meglehet - hasonlóak voltak most is a sorozatunkban tárgyalt Andrássy úti paloták ügyéhez. Ha érdekli, hogyan működik a korrupciós láncolat, olvassa el cikkeinket! Dobra vert paloták I. Dobra vert paloták II. Dobra vert paloták III. További, erzsébetvárosi ügyek kapcsán a hvg.hu két éve folyamatábrában is felvázolta az ingatlan-machinációk modelljét. Erzsébetvárosi ingatlaneladások - az önkormányzat türkkjei.

Mindez bizonyítja annak képtelen voltát, hogy itt csak zsidó tolvajok lopnának mély- és fajmagyaroktól. A politikai hátterű vesztegetés, csalás, sikkasztás nem ismer (és tisztel) semmiféle etnikai, vallási identitást, tradíció- és emlékápolást. Jövedelmező illegális üzlet felmerülése esetén bármelyik adófizetőt vagy lakót károsíthatja, függetlenül annak származásától.

Hogy a túlbürokratizált, a nyilvánosság laikusai számára jórészt áttekinthetetlen gazdálkodású önkormányzati rendszer pazarló, hanyag (időnként egyenesen hűtlen) módon kezeli a vagyont, szinte evidencia. Így nem meglepő, hogy a helyhatósági vagyonkezelés, pályáztatás, eszközbeszerzés a korrupció oázisa. Itt speciel a régi zsidó városrész lett tönkretéve. A korlátozatlan nyereségvágy maga alá temette az összes kegyeleti, műemléki, építészeti, pénzügyi és morális gátat.

Jó néhány embernek feltűnhetne, hogy itt valami nem kóser. Hisz a dokumentációhoz elengedhetetlen szerződések, jegyzőkönyvek, okiratok az ügyintézés alatt óhatatlanul bekerülnek a rendszerbe.  Szólniuk kellene, jelezhetnék ezt az intézményvezetés (és a külső kontrollszervek) felé. Ám legtöbbször nem teszik. S nem pusztán egzisztenciális félelem, az állásukhoz való görcsös ragaszkodás miatt.

Hanem közrejátszik a posztkádári bürokrata lelkületének egynémely – nehezen kiirtható – csökevénye is. A szocializmusban a hatalom konformizmusra nevelte az őt szolgáló alattvalókat. Az uralkodó közösségi normák elfogadására idomítottak mindenkit – függetlenül azok valódi értéktartalmától. Ha a közfunkcióval történő gátlástalan visszaélés, a magáncélok önkényes érvényesítésének célja lett a mintha, az erre szocializált beosztottak készségesen eleget tettek neki. Úgy gondolták: a „saját fészekbe piszkítás”, a kollektívában zajló üzelmek nyilvános leleplezése inkább számít bűnnek, mint maga a vétség. Mert amit a hatalom cinkos engedélyével folytatnak, az nem leleplezhető. Legyünk őszinték: így volt ez minden ágazatban.

Ugyan hány orvos és nővér tette szóvá, mikor kollégái zsákszám lopták a gyógyszert, magánrendelésre használták a közkórházat, betegeikből hálapénzt zsaroltak ki? Mennyi rendőr dobta fel az ügyészségnek korrupt bajtársait és feletteseit? Akadt-e sok olyan vállalati dolgozó, aki szólt a rendésznek, amikor főnöke, munkatársa építőanyagok, alkatrészek tömkelegét vitte ki feketén? Bizony nem. Pedig ők gyakran becsületesek maradtak, nem véve részt az ügyletekben. De tudták: ha asztalt borítanak, a lepénzelhetőség pókhálójával átszőtt munkahelyi közösség őket fogja árulóként megbélyegezni. Ha a bűn közmegegyezés tárgya, ott a jogkövető viselkedés számít békebontónak. A totális közhatalom hosszú távon totális korrumpálódással jár.

A politikai rendszerváltáshoz elég hat hónap. Még a gazdasági tulajdonviszonyok szerkezeti átalakítása is végbemehet hat év alatt. De az alattvalói hozzáállás feltranszformálása polgárivá akár hatvan évbe is beletelhet. Így is, úgyis, a java még hátravan.

Papp László Tamás