„A jogállam olyan épület, amelyet naponta toldozni-foldozni kell. Visszarakni a cserepeket, kijavítani a falakat, a gerendákat, hogy ne rágja ki a szú.”

(Kövér László)

Van ugye a Hacktion című közszolgálati akciózás, ez a 24-látványvilágú Szomszédok az iPod-generációnak, amelynek egyetlen fénypontja Oroszlán Szonja, és amit így harangoz be a producer: „Magyarországon a legnagyobb titokban megalakul az Infrastrukturális Védelmi Osztag a hackertámadások kivédésére. (…) A történet Magyarországon játszódik a nem is olyan távoli jövőben, mégsem tekinthető scifinek; amit látunk, bármikor megtörténhet… Sőt! Amikor ezeket a sorokat olvassa, lehet, hogy az Infrastruktúra-védelmi Osztag (I.V.O.) ügynökei éppen a fájljai közt kutatnak!” Mint azt az elmúlt napokban láttuk, a bármikor hamarabb eljöhet, mint gondolnánk, illetve eljöhetett volna, ha nincs a Kövér doktor.

De mivel Kövér doktor közbelépett, valószínűsíthetően nem az eltervezett módon jön létre az I.V.O. földi mása. A Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ (NIBEK) nevű új szuper-titkosszolgálat nyilván nem elsősorban hackertámadásokat védett volna ki, hanem valami mást, amit csak Pintér Sándor tudhat, de azért ügynökei simán a fájljai közt kutathattak volna, amikor Ön mondjuk épp a Hacktiont nézi az MTV-n („Újra nyitunk”). A történet Magyarországon játszódik, a nem is oly távoli múltban.

Csak feltételezni tudjuk, hogy a totálisan körvonalazatlan célú, ellenben minden elképzelhető adatbázishoz totális hozzáféréssel bíró, bárkiről – konkrét gyanú nélkül is – bármilyen infóhoz hozzájutó új belső elhárítás úgy en bloc az államot, pontosabban a kormányfő által kitalált Nemzeti Ügyek Kormányát védené (vagy védte volna), egyfajta Orbán-védelmi Osztagként (O.V.O.), amely „valamennyi fontos állami adatkezelési rendszerből közvetlen elektronikus kapcsolat útján szerezhet kontrollálhatatlanul információkat, sőt a különböző adatkezelési rendszereket össze is kapcsolhatják”.

Pintér „Két hét alatt rendet rakok” Sándor előterjesztése szerint a NIBEK „a közbiztonsági, valamint a nemzetbiztonsági kockázatokkal szemben fellépő rendészeti szervek, nemzetbiztonsági szolgálatok és közigazgatási szervek legfőbb információfúziós és információmegosztó központjaként” funkcionált volna. Így homályosan megfogalmazott célból, alkotmányellenes eszközökkel összegyűjtött, tökéletlenül összeálló személyes profilt alkothat polgárok tömegeiről, halál komolyan jogállami garanciának tekintve a parlamenti szakbizottság törvényes felügyeletét.

De mondom, ezen a ponton lépett közbe Kövér doktor, aki módosító beadványaival alapvető pontokon bombázta szét ezt a mégsem scifit. Nem mintha ez a lépés nagyon sokaknak feltűnt volna.

*

A kormánypárti média nemigen csinált nagy ügyet abból, hogy a Fidesz második embere, by the way a parlament elnöke, nyílt színen üzent hadat a belügyminiszternek. A Magyar Nemzet másnap rövid hírben tudósított arról, hogy Kövér „átírná” Pintér tervét, plusz publit közölt egy szakértőtől arról, hogy még kevés is a NIBEK jogköre, „félkarú óriás” születik csupán. A Magyar Hírlapnak fel sem tűnt az egész, csak az LMP és a belügy vitájáról számolnak be röviden, Kövér módosítóiról nem. Nem reagáltak sokkal felkészültebben a baloldali lapok sem: a Népszabadság csak rövid, korrekt hírt közöl, a Népszava azonban egy sort sem ír az egészről. Mér', történt valami?

Nem. Kár is vészmadárkodni. Azt, hogy a NIBEK senkinek sem ártana, nem mástól, mint Selmeczi Gabriella Fidesz-szóvivőtől tudjuk, aki rövid nyilatkozatában közölte: „A Fidesz egy demokratikus párt, aggódni pedig sem a kabinet, sem a kormánypárt tevékenységével kapcsolatban nem kell.” Jó tudni, hogy akkor Gabriella az egyszemélyes garancia a jogbiztonságra, éppúgy, mint a nyugdíjak megvédése tárgykörében, de ha ez valakinek kevés lenne, itt a BM közleménye is: „A NIBEK jogszerű működését garantálja az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának ellenőrzési joga, valamint az a tény, hogy a szerv titkos információgyűjtést nem végezhet, az adatokkal nem élhet vissza.” Ez utóbbit is jobb becsszóra elhinni.

Feltűnő, hogy ezidáig csupán egyetlen „szakmabeli” fejezte ki teljes egyetértését a Pintér-féle tervvel, az MTI által szakértőként megkérdezett Ferenczi László, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ (SZEBEK) volt főigazgatója, akit Gyurcsány Ferenc nevezett ki erre a posztra 2006-ban. Ferenczi elsősorban azért támogatja a lépést, mert „a korábbi központnak az volt az egyik problémája, hogy nem kapott meg minden információt azoktól a szervektől, amelyek Magyarországon titkos információgyűjtést végeztek, nyomozást folytattak”, így „nem volt mód precíz elemzéseket készíteni.”

A volt főigazgató teljesen apolitikusan, kizárólag technokrata-hatékonysági szempontból, magától értetődően a szervezett bűnözés területére fókuszál érvelésében, holott az O.V.O. lényegesen többről szólna. A meghatározhatatlanságról, a mindenütt jelenlévőség érzésének terjesztéséről, a civil és demokratikus kontroll teljes hiányáról. A már létező számos szolgálat közti infóáramlás nyilván lehetne jobb, de szolgálat amúgy mindenre van már. Hogy mást ne mondjunk, itt van mindjárt a Terrorelhárítási Központ (TEK), ami jó, hogy van, bár a szóba jöhető muszlim sejtek, palesztin fogorvosok talán anélkül is nyomon követhetők.

Az egészségügyben, a közoktatás témájában lassan hozzászokunk ahhoz, hogy nyílt színi küzdelem folyik a látszólag monolit kormánypárton belül az egyes irányzatok, lobbik között, Pokorniék is szabályosan szétbombázzák például módosítóikkal a gyerekek Hoffmann Rózsa-féle államosítását. Ez azonban, amit Kövér doktor itt megeresztett, más műfaj: egy kifejezetten orwelli rémálmot tett hidegre.

*

Kérdés, minek köszönhetjük a T. Ház jelenlegi elnökének jogállami intervencióját? Nem, kezdjük ott: miért volt olyan fontos Pintérnek a NIBEK?

E ponton érdemes felidézni, hogy amikor úgy két éve először felmerült, hogy Pintér lesz ismét Orbán belügyminisztere, ő már akkor azzal a kikötéssel vállalta a posztot, ha a polgári titkosszolgálatok (az NBH és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat) is a BM alá kerülnek. Ez volt az az időszak, amikor Kövér is bejelentkezett titkosszolgálati miniszternek, mondván, „olyan mértékben veszítette el a hitelét, a bizalmat a hivatal, hogy most minimum a Nemzetbiztonsági Hivatalt fenekestül fel kell forgatni”. Ehelyett azt láthatta, hogy Pintér az, aki rejtélyes okokból felforgatni készül a titkosszolgálatok eddigi rendjét, munkamegosztásuk működését. Pintér egyébként a jelenleg Martonyi külügyminiszter alá tartozó hírszerzés (Információs Hivatal) jogköreiből is nyúlt volna, ennek korrekciójáról is szól Kövér egyik módosítója.

Ahhoz tehát, hogy Kövér doktor lépését értelmezni tudjuk, többre van szükség, mint annak a kötelező jóhiszeműségnek a feltételezésére, hogy a házelnök bizony elejét akarta venni egy parttalan, kvázi-totalitárius állambiztonsági uralomnak. Pintér az O.V.O. enyhén puccsszerűen kivitelezett létrehozásával új, megkerülhetetlen hatalmi centrumot akarhatott létrehozni. Ergo hatalmi harc, párton belüli és szolgálatokon, szakértői körökön belüli harc jeleit látjuk valószínűleg. Nem lehet véletlen, hogy Kövér egyszerűen kivonta az O.V.O.-t a titkosszolgálatok köréből, mondván, az nem is az, hiszen nem végez önálló operatív munkát.

Egy dolgot valószínűleg nem tudatosított magában Pintér eléggé: azt, hogy valójában Kövér az igazi, egyszemélyes „információfúziós és információmegosztó központ”. Aki, amikor éppen nem asszisztál a törvényhozásban a legsúlyosabb demokrácia-aláásó lépésekhez, naponta toldozza-foldozza a jogállamot, visszarakja a cserepeket, kijavítja a falakat, gerendákat. Rendnek kell lennie.