Az Együtt–Párbeszéd Magyarországért május 25-i európai vitáról szóló kezdeményezése komoly hullámokat kavart. Célunk egy olyan, a televízió által közvetített vita megrendezése, amely lehetővé teszi a választók számára, hogy érvek és ellenérvek alapján alakítsák ki álláspontjukat az európai választáson induló pártok programjairól.

Az MSZP, a Jobbik, az LMP és a Seres Mária Szövetségesei nevű formáció már elfogadta meghívásunkat. Az LMP olyan vitára készül, amely „az EP-választás egyik legbotrányosabb jelenete is lehet”. A DK visszautasította meghívásunkat azzal, hogy „[nácikkal] nem lehet érdemi vitát folytatni, mert hiányzik belőlük a vitapartner tisztelete”. A Fidesz szerint az ilyen viták „meddő viták”. A baloldalnak – szerintük – inkább az emberekkel kéne megismertetni európai politikájukat, mint ahogy a Fidesz is teszi.

A közvéleményt a Fidesz pökhendi válaszától eltekintve leginkább a Jobbik meghívása foglalkoztatja. Szabad egy olyan rasszista párttal vitát kezdeményezni, mely a mai napig kapcsolatot ápol a paramilitáris (Új) Magyar Gárdával, és melynek vezetője 2012-ben kijelentette, hogy nem demokrata? Legitimáljuk-e a Jobbik ordas nézeteit e kezdeményezésen keresztül? Bojkott vagy vita a jobb megoldás a Jobbik támogatottságának letörésére?

Érdemes néhány külföldi példát megvizsgálni ezen kérdések eldöntése előtt. A BBC 2009 októberében nyílt vitára hívta Nick Griffint, a rasszista, bevándorlásellenes és homofób British National Party (BNP) holokauszttagadó vezetőjét. Nézők százai tettek panaszt a közszolgálati BBC független döntése miatt, de végül mindegyik mérsékelt párt fajsúlyos politikust küldött a vitára. Az esemény napján tüntetők tucatjai várták a vitapartnereket a BBC londoni stúdiója előtt. A kormányzó munkáspártot Jack Straw igazságügyi miniszter, a konzervatív pártot Sayeeda Warsi bárónő, a liberális demokrata pártot Chris Huhne képviselő, a civil társadalmat Bonnie Greer írónő képviselte. A három politikus és Greer asszony össztüzet nyitott Griffinre, aki köpni-nyelni sem tudott az érvek zuhatagában. A vita nyilvánosan megsemmisítette Griffin rasszista érveit – e kudarcból pártja a mai napig nem volt képes feltápászkodni. Az esemény nyolcmilliós nézettséget hozott a BBC-nek, amely kétszer olyan magas volt, mint a korábbi legnépszerűbb műsor nézettsége. A BBC számítása bejött: a BNP hosszú távra kiírta magát az elfogadható politikai nézeteket valló pártok névsorából.

Az LBC kereskedelmi rádió 2014 márciusában vitát rendezett Nagy-Britannia európai uniós tagságáról Nick Clegg liberális miniszterelnök-helyettes és Nigel Farage, a UK Independence Party (UKIP) vezetője és európai parlamenti képviselő részvételével. A UKIP egy populista, bevándorlásellenes, euroszkeptikus párt, amely magát az angol kisember hiteles képviselőjeként tünteti fel. Hosszú évek óta Nagy-Britannia uniós tagsága ellen kampányol, amely David Cameron konzervatív miniszterelnököt arra sarkallta, hogy pártja újabb győzelme esetén 2017-ig népszavazást tartson a szigetország uniós tagságáról. Noha a UKIP ma már a legnépszerűbb pártként futhat neki a 2014. májusi európai választásnak, mérsékelt arculatát szinte havi rendszerességgel árnyalják európai parlamenti és önkormányzati képviselőinek rasszista, hímsoviniszta és homofób megjegyzései.

Az LBC vitáját csak Nick Clegg merte elvállalni, amelyen racionális érveken keresztül védte országa uniós tagságát Farage unióellenes, populista üzeneteivel szemben. Egy YouGov-felmérés szerint Nigel Farage 57-36 százalék arányban legyőzte Nick Clegget. A UKIP növekvő veszélyt jelent a kormányzó konzervatív pártra, és jó esélyekkel indul a 2015-es brit parlamenti választáson is. Az LBC vitája pontosan azt érzékelteti, amitől a magyar politikai elit retteg: egy „konszolidálódó” szélsőjobboldali párt, amely képes a választókkal elhitetni, hogy rasszista múltjától megszabadult, komoly veszélyt jelent a mérsékelt jobb- és baloldal számára egyaránt. A Jobbik „cuki” arculatának felépítésével a UKIP sikerét másolja. Nem véletlen, hogy a Fidesz által kontrollált erőszakszervezetek nem sietnek érvényt szerezni a Magyar Gárda bírósági feloszlatásának, és a magyar bíróság sem meri feloszlatni a paramilitáris Szebb Jövőért Egyesületet. Egy populista és euroszkeptikus, de nem nyilvánvalóan rasszista Jobbik ugyanis jelentős kihívást jelentene a Fidesz számára.

A France 2 közszolgálati televízió 2014 áprilisában felkérte Marine Le Pent, a francia Front National (FN) vezetőjét és európai parlamenti képviselőnőt egy Martin Schulzcal, az Európai Parlament elnökével és az EP szocialista frakciójának bizottsági elnökjelöltjével folytatandó uniós vitára. Le Pen visszautasította a France 2 megkeresését azzal, hogy ő csak francia politikusokkal hajlandó vitázni. Az FN Jean-Marie Le Pen elnöksége idején virulens rasszizmusáról volt ismert, de lánya, Marine elfogadhatóbbá tette pártját azáltal, hogy populista bevándorlás- és unióellenes üzenetekre helyezte a hangsúlyt. Az FN növekvő befolyását érzékelteti a France 2 döntése is: a televíziós társaság elfogadta Le Pen követeléseit, és Alain Lamassoure európai parlamenti képviselőt, a korábban Nicolas Sarkozy által vezetett UMP európai listavezetőjét és volt konzervatív minisztert, illetve a viszonylag ismeretlen Yann Galut szocialista képviselőt kérte fel, hogy vállalják Marine Le Pennel szemben a megmérettetést. Le Pen mindkét képviselőt lemosta a porondról: demagóg érveire egyik fél sem tudott érdemben válaszolni. Le Pen egyedül ült egy hatalmas asztal egyik oldalán, miközben vitapartnerei folyamatosan váltogatták egymást az asztal túlsó felén. Az FN vezetője könnyedén győzedelmeskedett mérsékelt politikustársaival szemben, és a France 2 komoly reputációs veszteséget szenvedett amiatt, hogy Le Pen feltételeit teljesítette. Ezt a mintát nem szabad Magyarországon követni.

Végül nézzük az amerikai republikánus előválasztás példáit. 2011-ben a republikánus párt elnökjelöltjei számos vitán mérték össze tudásukat és elképzeléseiket, hogy eldöntsék, ki hívhatja ki Obama elnököt 2012-ben. Minden vitára az összes, még versenyben lévő jelölt meghívást kapott. A populista, az állami kiadásokat és a bevándorlást radikálisan csökkenteni kívánó Tea Party mozgalom nevében számos jelölt indult, de zavaros elképzeléseikre és tájékozatlanságukra a televíziós viták hamar rávilágítottak. Herman Cain már akkor elvérzett, amikor kiderült, hogy 9-9-9 százalékos, a személyi jövedelemadó, a forgalmi adó és a vállalati nyereségadó leszállításáról szóló programja a SimCity videojáték alapbeállításait idézi. Cain nem tudta, ki Üzbegisztán elnöke, milyen stratégiát követett Obama a 2011-es líbiai polgárháború megfékezése érdekében, vagy hogy Kína már az 1960-as évek óta nukleáris hatalom. Rick Perry texasi kormányzó egy elnökjelölti vitán sült bele abba a kérdésbe, hogy mely három minisztériumot szüntetné meg, ha elnökké választanák. Kínos válasza – „A harmadik minisztériumot nem tudom megnevezni. Elnézést! Hoppá!” – amerikai televízió-történeti legendává vált.

A fenti példák felvázolják azt a mintát, amelyben érdemes egy a szélsőjobbot is magában fogaló vitát megrendezni. A Clegg–Farage és a Le Pen–Lamassoure viták tanulsága az, hogy kifejezetten veszélyes egy szélsőjobboldali politikust egy demokratikus elveket valló politikussal egyedül szembeállítani, ugyanis ez a helyzet az előbbi nézeteit legitimálja, egyenlőségjelet vonva a radikális és a mérsékelt elképzelések közé. A Griffin-vita és a republikánus előválasztás példái azonban azt mutatják, hogy egy olyan felállásban, amelyben legalább 5-7 politikus vitázik egymással, lehetőség nyílik a radikális, populista, sőt rasszista üzenetek hiteltelenítésére. Mivel az ilyen viták jelentős társadalmi érdeklődésre tartanak számot, a pártok lehetőséget kapnak arra, hogy programjaikat nyilvánosan ütköztessék, és egyben hiteltelenítsék szélsőjobboldali politikustársuk elképzeléseit.

Az európai parlamenti választásokon való részvétel 1979 óta csökken. Míg a 2009-es európai választáson a magyar választók 36,3 százaléka vett részt, elképzelhető, hogy az idei választáson ennél is alacsonyabb lesz a részvétel. Az Együtt-PM által kezdeményezett vita jó eséllyel növelné a részvételi arányt, amely megerősítené minden európai képviselőnk legitimitását. Már csak emiatt is megérné egy ilyen vitát megszervezni.

(A szerző az Együtt-PM európai parlamenti képviselőjelöltje)