Pásztor Albert volt rendőrkapitány baloldali jelölésével Miskolcon teljessé vált az a karantén, amibe a város régóta zárja magát. A borsodi megyeszékhelyen, és vele együtt a magyar nyilvánosságban egy ideje sikerült elhitetni, hogy a legfontosabb kérdés az: mi legyen a cigányokkal. Mostanában éppen így: néhány százezer, (nagyon jó esetben kétmillió) forintért hagyják el a várost, vagy ingyen.

A kommunikációs ipar médiahacknek nevezi az olyan fals, olykor kitalált híreket, amikkel – elsősorban cégek – beterítik a médiát, így felkeltve az érdeklődést, hogy aztán, megúszva a hirdetési költségek egy részét, saját árujukkal rukkoljanak elő. A szélsőjobboldal előretörésében Európa szerte az az egyik leginkább zavarbaejtő elem, ahogyan hamis statisztikákkal, látszatösszefüggésekkel és álmagyarázatokkal árulják a pánikra játszó „biztonságosítást” – ezzel a termékkel kétségkívül ők sáfárkodnak a legjobban.

A szocialisták egyszer, 2010-ben, már besétáltak ebbe a csapdába: akkori Káli Sándor MSZP-s polgármester egy jégkorongkapus sisakjával pózolt az óriásplakátokon. Káli, és további borsodi szocialisták úgy gondolták: az erősödő Jobbik vitorlájából ezzel foghatják ki majd a szelet. Az eredmény súlyos kudarc lett. Nem a választási eredmények mutatják ezt a leginkább – akár az is elképzelhető, hogy ennél is erősebb lett volna a Jobbik, ha a szocialisták nem tartják maguk mellett a cigányozós szavazókat. Két másik ok miatt.

Az első a baloldal országos, Miskolcon és a megyében különösen katasztrofális veresége lett. Hiába, az emberek, ha nem kerül az sokkal, de sokkal több pénzükbe, inkább választják az eredeti márkát: jelen esetben a Jobbikot a másolat MSZP-vel szemben, és minden bizonnyal így lesz ez a mostani választási licitben is. Ám ezért cserébe a szocialistákat még 10 év múlva is hiteltelenséggel revolverezik majd, amikor egy-egy ügyben a rasszizmus ellen szólalnának meg. Már ez is elég nagy baj. Ám valószínűleg még nagyobb baj az, hogy tovább folytatódik egy egész város meghackelése ezzel a negatív „cigánylicittel”: mintha a miskolciaknak valóban ez lenne a legfontosabb problémájuk.

Remek kampány elé néz a város: itt van először egy, az élhető körülmények biztosításáról,és telepfelszámolásról parasztvakító polgármester, (aki ezt nem tekinti annak, nézze meg, hogy milyen helyeken lehet néhány százezer, vagy egymillió forintért házat venni a városon kívül, és ott miként érvényesülnek a gyermekek érdekei). Aztán a zsidó származással viaskodó, korábban egy helyi roma nemzetiségi szakiskolában tanító jobbikos jelölt (az, hogy roma gyerekek közelébe engedték éveken át, önmagában szégyen, de ez most nem tartozik ide). És ott lesz a volt rendőrkapitány, aki ezzel, az azóta sem módosított, pontosított kijelentésével lett országosan ismert. És most képzeljünk el köztük egy vitát. Ilyen hál’ Istennek nem lesz, ez ma már nem szokás Magyarországon. Az azonban borítékolható, hogy miről fog szólni a kampány. (Amibe jól láthatóan, a Pásztor indítását ellenzők is beleragadnak: ők annyit fognak tudni mondani, hogy Pásztor vállalhatatlan.)

Miskolc 2012-ben a Legfőbb Ügyészség statisztikái szerint hatodik volt a bűnözés szempontjából a megyeszékhelyek listáján, a listavezető Székesfehérváron például majdnem háromszor annyi bűncselekmény jutott egy lakosra. De az csak az első lépés, hogy el kell a miskolciaknak hinniük: a legnagyobb problémájuk a bűnözés. Aztán el kell hinniük, hogy mindaz a cigányok miatt van. Aztán pedig azt, hogy az erről a problémáról való „nyílt beszéd” megoldja a problémát. (Megoldás éppen azért nincs, mert a bűnözés nem genetikus, cselekedni pedig a kollektív bűnösségre alapított „cigánybűnözés” nevében szerencsére egyelőre csak szóban lehet.)

Az avasi lakótelep – ahol például a nagymamám és az unokatestvéreim élnek – foglya marad a „cigánygettó”-médiahacknek. Negyvenezer ember otthona, akik közül biztosan sokat zavar a néhány lépcsőházban áldatlan állapotokat okozó még ki nem tett „fészekrakó”, de azt hiszem, volnának ott más problémák is, a hirtelen kiépült városnyi lakótelep szolgáltatásai hiányaitól a régi technológiával épült házak szigetelésén át a fiatalok munkanélküliségéig.

Például az, amit a város saját 2013-as településfejlesztési stratégiájában leír: „A 14-59 éves korcsoporthoz tartozók száma 12,17%-kal csökkent 2001–2011 között (…) a miskolci családok közel 30%-ában a népszámlálás adatai (2011) alapján egyetlen foglalkoztatott sincs. (…) Miskolc szociális térképe szerint a válaszadók 17%-ának díjhátraléka volt; közel 6%-uk magánszemélynek is tartozott. A hátralékosok mintegy 42%-ának lakásfenntartási gondjai voltak, közel harmaduk pedig a lakbérrel maradt el. A felmérés szerint a díjhátralék átlagosan 441 ezer forint volt 2010-ben.” Talán egyetérthetünk abban, hogy egyikről sem a cigányok tehetnek. Ezeken a problémákon fog-e segíteni egy verseny azügyben, hogy a cigányok kapcsán ki mit mond?

Innen nézve nem is az a kérdés, hogy Pásztor vállalhatatlan dolgot mondott-e annak idején – sokkal inkább az, hogy a miskolci politikai elit megúszhatja-e, hogy valódi kérdésekről beszéljen. És még inkább az, hogy a miskolciak lemondanak-e arról: valós kérdésekre próbáljanak valós válaszokat kapni attól a politikai elittől, amelyiknek a szemében úgyis csak négyévente valakik. Pásztor jelölése, és a nyomában kialakult vita teljes egészében a Jobbik forgatókönyvét teljesíti be, mert elhiteti az emberekkel, hogy a cigányokkal való együttélés a legnagyobb probléma. Addig megy ez, hogy a DK városi elnöke szerint Miskolcon nem jó irányba mennek a dolgok, Pásztor Albert az "aki kimondja, amit más körülír, és megteszi, amit mások nem". Tompa bizonyára nem látta, hogy legfőbb riválisa, a Jobbik „Kimondjuk. Megoldjuk” címmel publikálta az idén választási programját, és elég régóta ugyanaz a szlogen szerepel a sajtótájékoztatóik pulpitusán. Ráadásul ugyanebben a témára használják ezt a szlogent, amiben Pásztor Albert volt erős. Önök szerint melyik mondat frappánsabb?

A Jobbik hátradőlhet: arról lesz szó, amiről ő szeretne beszélni. De másnak is jó ez: a Fidesznek nem kell elszámolnia az elmúlt időszak várospolitikájával. A baloldalnak pedig nem kell kitalálnia semmit: városépítési víziók helyett elég lesz valami kevésbé radikális cigányozós hangot megütni, amúgy őszintén.

Nem tudom, még az is lehet, hogy Pásztor Alberttel megnyerhető lesz a baloldalnak Miskolc. Egy dolog biztos: amikor majd a kitelepítési akciók, és a most is nem egyszer brutalitással kísért mindennapos rendőrségi „közrendvédelmi akciók” hatására mondjuk megfeleződik a miskolci cigányok száma (azt most hagyjuk, hogy velük majd mi lesz, és mekkora összeg lesz többtucatnyi településre kiterjedő roma gettókat integrálni, azokat akár minimális szolgáltatásokkal ellátni), a helyi lakosság másnap ugyanazokra a problémákra ébred majd, mint amiket józanabb pillanataiban itt minden városvezetés leír.

Amikor majd ebben, a cigányoktól részben megszabadult nagyvárosban újabb éveket elvesztegetve, még mindig elégedetlenek lesznek az emberek, és rájönnek, hogy ügyeik egy tapodtat sem haladtak előre, a cigányoknak sokkal rosszabb lesz, a többi miskolcinak pedig valamivel rosszabb. De azt is mi, együtt fogjuk megfizetni.

(A szerző médiakutató, a Roma Sajtóközpont munkatársa)