Az egykori uruguay-i rögbicsapat tagjai családostul és barátaikkal együtt kerekednek fel a bajba jutott bányászok megsegítésére. Mint mondták, tartoznak ennyivel a chileieknek, akiknek megmenekülésüket köszönhetik.

Az 1972-es légi katasztrófáról könyv és film is készült Életben maradtak címmel, amely annak a 72 napnak a krónikája, amely során a pilóta hibájából az Andokban lezuhant gép utasai megpróbálták kivárni a megmentésüket. Miután rádiójukból megtudták, hogy a mentőcsapatok a zord időjárás miatt a tizedik nap után feladták a kutatást, a túlélők végső kétségbeesésükben úgy döntöttek, hogy életben maradásuk érdekében esznek elhunyt társaik testéből.

A chilei bányászok sorsa hasonlatos az övékhez - magyarázta Jose Luis Inciarte, az egyik uruguay-i túlélő. "Gondolataik a körül forognak, hogy kikerüljenek onnan, és megölelhessék a családjukat. Velünk is pontosan így történt" - tette hozzá.

A munkások egy bányaomlás következtében augusztus 5-én rekedtek az Atacama-sivatagban lévő San José-i réz- és aranybányában 700 méteres mélységben. A szakértők szerint legalább két vagy akár négy hónapba is beletelhet a kimentésük.

"Látogatásunkkal köszönetet akarunk mondani, és szeretnénk valamit cserébe adni azért, amit a chileiek tettek értünk 1972-ben" - mondta Inciarte. A gép 45 utasából 16 élte túl a több mint kéthónapos megpróbáltatást az elhagyatott hegyvidéken. Megmenekülésüket annak köszönhették, hogy a jobb idő beköszöntével segítségért indult két túlélő belebotlott egy arra lovagló chileibe.