A 14 éves Reem Sahwil egy rostocki fórumon vett részt, amelyen Angela Merkel iskolásokkal beszélgetett. A lány eredetileg nem akart felszólalni, de végül meggondolta magát. Arról beszélt, hogy családját sokáig a kitoloncolás fenyegette, és nem tudják, maradhatnak-e Németországban, a bizonytalanság pedig megnehezíti az életüket. 

A német kancellár erre azt mondta: megérti a lány helyzetét, de "a politika néha kemény dolog, és nagyon rokonszenves vagy ugyan, de te is tudod, hogy a libanoni palesztin menekülttáborokban még sok ezren élnek. Ha most azt mondanánk, hogy mind jöhettek, és Afrikából is mindenki jöhet, akkor nem tudnánk kezelni a helyzetet." A kormány csak a menekültügyi eljárások átfutási idejének csökkentésével tudja enyhíteni a menedékkérők bizonytalanságát, ez az "egyetlen válasz", amelyet Németország adhat, "és lesznek, akiknek vissza kell menniük".

A lány erre sírva fakadt, Merkelt pedig sokan szívtelenséggel, érzéketlenséggel vádolták, hiába lépett oda megvigasztalni Reem Sahwilt. A palesztin lány később azt nyilatkozta, hogy a történtek ellenére örült a kancellár őszinteségének, és nem haragszik rá. Később kiderült, hogy Reem és családja valószínűleg maradhat Németországban.

A német Die Welt munkatársa ellátogatott a 14 éves Reemhez és családjához Rostockba. A lány kerekesszéket használ, csak pár lépést képes megtenni, mert születés óta részlegesen le van bénulva, ráadásul súlyosan megsérült egy 2006-os autóbalesetben is. Szobája ugyanolyan, mint bármelyik tinilányé: Hello Kitty-szőnyeg van a földön, poszter a falon, és kabalák az ágyban. Azt mondta: idegesíti, hogy a rostocki fórum óta megbámulják az utcán. Komoly tervei vannak: nemsokára elkezdi a gimnáziumot, érettségizni szeretne és angolt tanulni, hogy tolmácsolhasson majd, akár például menekülteknek is. Szeretne később fejkendőt hordani, ahogy vallásának előírásai megkövetelik, de mint mondja, az se lesz baj, ha végül mégis másként dönt.

Reem abban is hasonlít a többi, korabeli német tinédzserhoz, hogy facebookozik, használja a WhatsApp üzentküldőt, zenét hallgat. Arra a kérdésre, hogy Németország-e az ő hazája, azt válaszolta, hogy nem, az ő hazája Palesztina, ahol még nem járt ugyan, de egyszer ott fog élni. Családja naponta beszél telefonon a nagyszülőkkel, akik egy libanoni menekülttáborban élnek.

Reem és a szülei is menekülttáborban születtek. Szerinte előbb-utóbb el kellene tűnnie a föld színéről Izraelnek, és az egész területet kellene Palesztinának nevezni. A lap munkatársa felvetette, hogy Németországban nem szabad szidni a zsidókat, illetve gyűlöletet szítani ellenük. A lány erre úgy reagált: tudja, hogy Németországban véleményszabadság van, elmondhatja, amit gondol, és egyébként kész vitatkozni az izraeli-palesztin konfliktusról.