A kelet-közép európai régióra a szocializmustól függetlenül is remekül ráillik, hogy annyi mindenben hasonlítanak egymásra az itt élő népek, mint amennyi különös jelenség elválasztja őket egymástól.

Valahogy így alakult a szocializmusuk, szocializmusaink története is, ami néhol idegennek fog hatni a magyar olvasó számára, máshol viszont nagyon is ismerős lesz. Ilyen lehet például az NDK vezetésével szemben a környezetvédelem jegyében fellépő keletnémet ellenzék jelensége, már csak a Bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tüntetések miatt is. A keletnémet rendőrállam bukásáról Slachta Krisztina történésszel beszélgettünk.

Az állampárt szinte mindenhol igyekezett a lehető legteljesebb kontroll alatt tartani a kulturális életet is, Csehszlovákiában kis túlzással a rendszerváltáshoz vezető folyamatot is az indította el, hogy a hatóságok letartóztatták, majd elítélték egy tiltott kategóriába sorolt rockzenekar tagjait. Bár a magyar rendszerváltás nem ilyesmiből sarjadt, ugyanakkor a itthon is indult boszorkányvadászat a CPG ellen és a zenekar tagjait ugyanúgy börtönbüntetésre ítélte a bíróság. A csehszlovák szocializmus történetét Krajcsír Lukács, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) tudományos munkatársa segített bemutatni.

Persze a hasonlóságok mellett tapinthatóak voltak a különbségek is. A magyar nyilvánosságnak sosem kellett megtapasztalnia azt a mértékű áruhiányt, ami a szovjet tagállamok nagy részében az utolsó évek folyamán a mindennapi valóság szerves része volt. Ukrajnában például onnantól kezdve tudta mindenki, hogy valami nincs rendben a Szovjetunióval, amikor az addigi közmondásos nemszeretem termék, a tengeri káposzta is eltűnt a polcokról. Az ukrán viszonyok között Fedinec Csilla, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa segített eligazodni.

Bár nem a szocializmus eltérő volta miatt, hanem korábbi történeti folyamatok következtében, de Magyarország nem rendelkezett nagyobb nemzetiségi populációval, így nem kellett szembenéznie egy olyan véres testvérháborúval, ami darabokra szaggatta a történetének annak idején még délszláv mennyországként nekifutó, ám az erőltetett szerb szupremácia által a végére élhetetlenné tett Jugoszláviát. A jugoszláv végromlás folyamatát Hornyák Árpáddal, a PTE Modernkori Történeti Tanszékének vezetőjével vettük végig.

Ugyan hosszasan lehetne sorolni Kádár János történelmi bűneit, annyit azonban mégis el lehet mondani róla, amolyan óvatos pozitívumként, hogy legalább nem tekintette a magántulajdonának az országot és nem parádézott benne uralkodóként és nyomorította tovább a népet a saját hóbortjaival, mint ahogyan azt tette Nicolae és Elena Ceaușescu. Vélhetően ezért is nem lett olyan csúnya a hazai rendszerváltás, mint a román. Romániának a forradalomhoz vezető útját, majd az abból kerekedő furcsa hatalomátvétel történetét Bandi Istvánnal, az ÁBTL tudományos kutatójával beszéltük át.

Ahogyan Magyarországon figyeltük a román rendszerváltás eseményeit és aggódtunk az erdélyi magyarokért, hasonló lelkiállapotot élhettek meg maguk a románok a moldovai rendszerváltás szintén meglehetősen feszültségekkel és lövöldözéssel terhelt pillanatai láttán. Sok hazugsága volt a Szovjetuniónak, ám ezek közül az egyik legvadabb mindenképpen a moldáv nép feltalálása volt. A moldávok ugyanis a besszarábiai románok voltak, akiktől a szovjetek elvették az abc-jüket és évtizedeken át sulykolták beléjük, hogy nekik semmi közük a románokhoz. A moldovai rendszerváltás történetéről Bandi István mesélt nekünk.

Talán a közhelyszámba menő évszázados lengyel-magyar barátság miatt is, de tény, hogy a szocializmus idején talán a lengyelekkel volt a legszorosabb a kapcsolatunk. Az 1956-os szabadságharcba torkolló tüntetést is többek között a Poznanban tiltakozó lengyel munkásokért való szolidaritás ihlette, ahogyan a lengyel Szolidaritás mozgalom példamutatása is sokat adott a magyarországi ellenzéki csoportoknak a ’80-as években. Egyetlen nagy különbség volt csak, míg Magyarországon az ellenzékiség jellemzően értelmiségi sport volt, addig a lengyeleknél a munkáshatalom éppen csak a munkásosztállyal nem tudott zöld ágra vergődni. A lengyel rendszerváltáshoz vezető eseményeket, köztük egy politikai gyilkosság történetét Semsei Ferenccel, az ÁBTL tudományos kutatójával vizsgáltuk meg.

Míg a legtöbb keleti blokkos országban előbb vagy utóbb, de a társadalom nagyobb része eljutott odáig, hogy szükség van a rendszer megváltoztatására és a szovjetizáció felmondására, addig ez Belaruszban olyannyira nem történt meg, hogy a lakosság elsöprő többsége még a csernobili katasztrófa és a napvilágra került sztálini tömeggyilkosságok ismeretében is a Szovjetunióban való megmaradás mellett voksolt. Igazán nem rajtuk múlt, hogy a 80-as évek végére már agyaglábakon tántorgó egykori szuperhatalom végül mégis összeomlott. A Stockholm-szindrómával határos belarusz néplelket és az ország modernkori történetét Bendarzsevszkij Anton külpolitikai elemzővel, a posztszovjet térség szakértőjével beszéltük át.