Nem lennék most az imperialisták helyében. Még röhögcsélnek, nem vesznek forintot a rohadékok, de aztán ha egyiket-másikat megtalálja a magyar titkosszolgálat a mérgezett esernyővel, majd észbekapnak. És befejezik a spekulációt, ami bűn, a gyilkossággal egyenértékű, emberiség elleni.

Hogy milyen viselkedést várunk el tőlük, az még nem világos, tudniillik ha esetleg veszettül vásárolni kezdenék a magyar államkötvényt és a forintot, az megint spekuláció lenne. Viszont ha félelmükben hozzá se nyúlnak, akkor ott vagyunk, ahol most. Igaz, most még nem a hangtompítós különítménytől félnek, csak attól, hogy kevesebbet, esetleg semmit sem fog érni az áru, mire észbe kapnak. Nekünk nem az a bajunk, hogy spekulálnak velünk, hanem hogy a legtöbben a bukásunkra fogadnak, de minimum a költségvetés bukására.

A szabadságharc elveszett, megtörtént a fegyverletétel. Erre a megoldásunk az azonnali ellentámadás. Meztelen seggel, hiszen a fegyvert az imént tettük le. Sebaj, elő a tockosokkal és kokikkal, az mindig kéznél van. Milyen csinos ikertornyok! Nehogy valami bajuk essen! Volt már úgy, hogy a magyaroknak senki sem merte a szemébe mondani a leminősítést. Igaz, hogy aztán Augsburg jött, és Szent István ideiglenesen kénytelen volt tárgyalásokba kezdeni a nemzetközi, zsidó gyökerű háttérhatalommal, de bármikor elszállhat az agyunk.

Kémekkel a csőd ellen: ez a sajátos magyar út; ha jól emlékszem, Medgyessy Péter is emiatt lett titkosügynök. Nem írták még meg a könyveket erről a politikáról, talán nem is fogják, de egy Borat-film kijöhet belőle.

Némi gondot jelent majd lenyomozni az összes szereplőt a világon, aki az elmúlt hónapokban nem fektetett be eleget Magyarországba. Ráadásul mi van akkor, ha kiderül, hogy kebelbarátaink, a kínai kommunisták se vettek forintot, sőt inkább eladták? Mi van, ha az lesz a jelentésben, hogy a Moody’s a tévedései ellenére is mindenhol szavahihetőbb Orbán Viktornál?

Gondolkodás nincs, enyém lesz a kincs!

Viszont nem kell a spekulánsvadászathoz messzire menni. Ha a szuperügynökök felállítanak egy katyusát a Gellért-hegyre, és találomra belelövetnek a városba, szinte biztos, hogy egy csomó spekulánssal végeznek; a többi meg collateral damage.

Itt van mindjárt a devizahiteles, akit érdekes módon egyelőre megmenteni akar mindenki, pedig ők aztán tömegesen, rengeteg pénzzel spekuláltak. Csak rosszul! Hát ez pech. A szándék megvolt, hogy jól járjanak a valutaárfolyamokkal, csak nem jött össze nekik. Arra számítottak, hogy a frank veszít az értékéből, vagy legalább szinten marad. A svájciak mégsem fordultak a titkosszolgálatokhoz.

Spekulálni, az eredetileg annyit jelent, hogy gondolkodni, töprengeni, mérlegelni a haszon reményében. A jó spekuláns azért kellemetlen, mert megveri sakkban a kormányokat. Elárulom a kellemetlen igazságot: így viselkedik minden befektető, sőt minden háziasszony. Így tesz az autógyár, amikor idehozza a termelést, és amikor majd elviszi.  Sőt így dolgoznak büszkeségeink, a magyar nagybefektetők is.

Nyilván százszor is meggondolta a MOL vezetése, hogy érdemes-e megkenni a horvát miniszterelnököt a várt haszonért, és ha igen, mennyivel. Természetesen minden hazafias magyar tudja, hogy a MOL ezt a lehetőséget végül erkölcsi okokból elvetette, és bivalyt áldozott a bűnbocsánatért, hogy egyáltalán számításba vette. Ettől függetlenül Hernádi Zsolt jelenleg nem léphet be Horvátországba, mert letartóztatnák vesztegetés gyanújával.

Innen, kintről persze világos, hogy a kicsinyes horvát belpolitika sara fröccsen csupán a magyar óriásvállalatra, a balkáni országokban megszokott multiellenes hangulatkeltés, bűnbakkeresés áldozata Hernádi Zsolt, mert ezek a tufa horvátok bármi átkot elhisznek a külföldi befektetőről. Ráadásul azt képzelik, hogy a profit keresése valami bűnös dolog.

Nekünk speciel semmiféle bizonyítékunk nincs arra, hogy bárki is összeesküdött volna ellenünk, de már megszemélyesítjük, emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel a logikus folyamatot, ami történik velünk. Ahogy a természeti népek a vihart. Mert nem tudják, mi az, és hogyan működik. Próbálják elijeszteni lándzsarázással. Aztán amikor nem jön, akkor örülnek, és nekilátnak a másik szertartásnak, hogy eső viszont legyen.

Cölöpök II.

De nem kell beletörődnünk a jelenbe. Vannak még hibák, de látszik a remény.

Orbán Viktor közgazdászokkal tanácskozott, mielőtt minisztere bejelentette volna, hogy Magyarországot rejtélyes erők sugarazzák, ezért mindenki készítsen magának sisakot alufóliából. Akkor azon persze elképedt ország-világ, de aztán kiszivárogtak a reményteljes infók, mint annak idején az őszödi beszédben.

Ott ugyan nem tart, hogy felismerje a helyzetét, és a paranoiája tarthatatlanságát, de kezd motoszkálni benne a gondolat, hogy van itt valami, amit még nem tud. Netalán eddig rosszul tudta. Nagyon érdeklődő volt - így mesélik a közgazdászok - meg akarta érteni, mi is az a hitelminősítő, meg hogy mi köze az alapkamatnak a gazdasághoz ööö... tulajdonképpen. A legjobbkor támadt fel benne a kíváncsiság!

Annyit emlegetik ezt a nemzetközi izét manapság, izgatni kezdi, és megkérdezi a barátait, mondják már el neki érthetően, for dummies, mi is volna az a "dollár". És ez a remény. Hogy érdeklődő típus ő végül is. Ebben a korban már nehéz a tanulás, de pár éves tanfolyam után elérheti egy kezdő spekuláns szintjét. Hosszú távon ez biztosan előnyére válik egy ilyen apró országnak. Csak el ne intézze a titkosszolgálat a siker kapujában.