Amikor szóba kerül a klímaváltozás, mindig elhangzik a felvetés, hogy korábban is változott a bolygó hőmérséklete. Azonban az alapján, amit most tudunk a klímaváltozásról, egy idén publikált kutatás szerint egyre magabiztosabban ki lehet jelenteni: az ipari forradalom óta látott felmelegedésért teljes egészében az emberi tevékenység felelős, nem a természet normális változásáról van szó. De ugyanígy tudományosan igazolható, hogy a tavalyi szibériai hőhullám az emberi tevékenységre vezethető vissza, a 2018. nyári európai extrém hőség sem lett volna ennyire durva – és az idő rövidsége miatt az idén nyári katasztrófákkal még nem is foglalkozhattak az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Testülete (IPCC) jelentésének összeállítói.

AFP / ULRIK PEDERSEN

2020 komoly változásokat hozott mindannyiunk életében, de a klímára ennek csak rövid távú hatása volt. Azzal, hogy sokan maradtak otthon a járvány legsúlyosabb időszakaiban és a gazdaságokban is nagy leállás volt, a károsanyag-kibocsátás a 2019-es szint 83 százalékára esett vissza, egészen oda, ahol 2006 óta nem volt, azóta azonban újra rohamtempóban térünk vissza a járvány előtti környezetszennyezéshez. A jelentés is csak annyit tud itt pozitívumként kiemelni:

a járvány rámutatott arra, hogy a klímaváltozás javulását nem szabad egyszeri, mindenki életét nagyon rosszul befolyásoló lezárásoktól várni, ehelyett hosszú távon is fenntartható, társadalmilag is igazságos modellt kell kidolgozni gyorsan, amíg nincs teljes katasztrófa.

2018-ban az IPCC úgy számolt, hogy ha nem csökkentjük le a világ szén-dioxid-kibocsátását, valamikor 2030 és 2052 között már 1,5 fokkal melegebb lehet a Föld átlaghőmérséklete, mint az iparosodás előtt. Ez a 22 év elég tág időtartam, úgyhogy mostanra pontosították: még 440 gigatonna szén-dioxid kibocsátása mellett elérjük a másfél fokos változást, és mivel 2019-ben 40 gigatonna fölött volt a kibocsátás, nem nehéz kiszámolni, hogy ebben a tempóban 2030-ra jutnánk túl a határon. Azt is egyre magabiztosabban állítják a téma szakértői, hogy bár a klímakatasztrófa nem egyetlen tragikus esemény lesz, ha meg akarjuk keresni a pontot, ahol már visszafordíthatatlan folyamatok indulnának el, a 1,5 fokos átlaghőmérséklet-növekedés elég megbízható pontnak számít.

Megrongálódott lakóépületek a dél-morvaországi Mikulcice településen 2021. június 25-én. Előző este jégesővel kísért tornádó pusztított Dél-Morvaországban, amelynek következtében hatalmas anyagi károk keletkeztek, legkevesebb három ember életét vesztette és legalább 150-en megsérültek. Több mint 32 ezer háztartás maradt áram nélkül és leállították a gázszolgáltatást is, hogy elkerüljék az esetleges robbanásokat.

MTI / EPA / Martin Divisek

A világ GDP-jének felét olyan országokban állítják elő, ahol már legalább a tervezés szintjén megjelent a gondolat, hogy több évtizedes időtávon érjék el a záró károsanyag-kibocsátást – ez egyben persze azt is jelenti, hogy a másik felét olyan helyen állítják elő, ahol szóba sem került ilyen gondolat, és ez már kevésbé biztató. A jelentés szerzői azt ugyan kiemelik, hogy itt nem tudományos, hanem politikai döntésről van szó, a tudomány oldaláról annyit tudtak ehhez hozzátenni: a sarki jég olvadása és az emiatt emelkedő tengerszint olyan változásokat okoz, hogy ha elérjük a zéró kibocsátást, egy darabig még utána is nőni fog a bolygó átlaghőmérséklete.

Azonban így is megéri ezért dolgozni – állítják. Egy olyan kutatást idéznek, amely szerint ha gyorsan sikerülne csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, akkor ugyan a felmelegedés még folytatódna, de sokkal kiszámíthatóbb lenne, a nagy hőhullámokban ritkábban dőlnének meg extrém hőmérsékleti rekordok,

vagyis a gazdasági döntéshozóknak és a politikusoknak is több idejük lenne alkalmazkodni a helyzethez és megoldásokat keresni.

Ez pedig olyan időtávon hozhat érzékelhető változásokat akár a jó irányba is, ami egy, a következő újraválasztására készülő politikus számára hatalmas időnek tűnhet, de valójában szinte mindannyian már a saját életünkben érezhetnénk, nem csak a későbbi generációk számára lehet fontos: ha csak a párizsi klímaegyezmény változásait sikerülne betartani, már ezzel sikerülhet elérni, hogy 2040-ben sokkal kevésbé kelljen durva hőhullámoktól félnünk.

Az Ahr folyó áradása következtében megrongálódott ház a Rajna-vidék-Pfalz tartományban fekvő Insulban 2021. július 15-én

MTI/AP/Michael Probst

A jelentés bemutatása után a Másfélfok sajtóklubjának vendégeként Ürge-Vorsatz Diana fizikus, klímakutató beszélt arról, mi mindenre érdemes figyelni ebben. Az ő összefoglalója szerint nagyon leegyszerűsítve az az üzenet:

fizikailag még lehetséges elérni a másfél fok alatti célkitűzést, a kérdés az, hogy politikai akarat van-e ehhez.

Már csak azért is lehet ez problémás, mert a fejlett világnak még ennél is nagyobb csökkentést kellene vállalnia. A rosszabb helyzetű országokban ugyanis ki kell hozni még annyi embert a szegénységből, hogy ehhez ott egy kicsit jobban el kell engedni a kibocsátási célokat, vagyis ahhoz, hogy a globális átlagot hozzuk, itt még jobban csökkenteni kell.

A másfél fokos céllal számolgatni lehetséges, de azt nem árt tudni közben, hogy ha maradunk a mostani folyamatoknál, akkor az évszázad végére már 5 fokos felmelegedés volna. A legoptimistább forgatókönyvek számolnak csak azzal, hogy mindvégig 1,5 fok alatt maradunk, ennél valamivel reálisabb az, hogy egy kevéssel felmegyünk másfél fok fölé, és onnan sikerül lejjebb vinni – magyarázta Ürge-Vorsatz Diana. Hogy ez mennyire durva változást jelentene, azt az mutatja: ha négy fokkal nőne meg az átlaghőmérséklet, akkor 40-szer nagyobb volna az extrém hőhullámok veszélye, mint most, ha kettővel, akkor is 14-szer. Közép-Európa klímája alapján az valószínűsíthető, hogy ha nem történik változás, akkor itt sokkal több szélsőségesen csapadékos időszakkal számolhatunk, villámárvizekkel, az olyan helyeken pedig ezen belül, mint Magyarország, amely a kontinens közepén helyezkedik el, ráadásul a népesség nagy része városokban él, a világ más részeinél is súlyosabbak lehetnek a hőhullámok.

Erdőtűz ellen küzdő önkéntesek a jakutföldi Gornij járásban fekvő Kjujoreljah település közelében 2021. augusztus 7-én. Jakutföldön mintegy négymillió hektár erdő égett le az előző hetekben, és tizenhat települést fenyegetnek erdőtüzek.

MTI / AP / Ivan Nyikiforov

Az pedig a magyar politika számára is különösen fontos lehet, hogy a világnak azokban a régióiban nagyon nagy az aszályosodás veszélye, ahonnan sokan vándorolnának át Európába.