A kutatás eredményei eredetileg a Freshwater Biology szakfolyóiratban közzétett tanulmányban jelentek meg.

A kutatók többek között rámutattak arra, hogy a közeli rokonságban és versengésben álló balatoni inváziós kagylófajok (dreissenák) és a vándor- és a kvagga kagyló között az a fő különbség, hogy a kvagga kagyló jobban tud alkalmazkodni a táplálékszegény környezethez. A kvaggák egyébként 2008 óta vannak jelen a Balatonban.

A kvagga kagyló képessége abban rejlik, hogy a széndhidráttartalékait képes zsírra cserélni. Ez különösen jól jön a téli időszakban is, mivel ilyenkor a túlélés szempontjából elengedhetetlen, hogy az állatok feltöltött energiaraktárakkal kezdjék meg a hideg hónapokat.

A közlemény kiemeli azt is, hogy az anyagcsere folyamatok átállításának képessége hasonló az oxigénpalack nélküli magashegyi mászásokhoz a legutóbbi időkben ajánlott étrendi felkészüléshez. Szakértők a szénhidrátdús táplálkozás helyett a zsírdús, úgynevezett ketogén diétát javasolják. Ez lehetővé teszi, hogy a táplálékfelvételre alkalmatlan magasságban – 8000 méter felett –, ahol nagyon lecsökken az oxigénfogyasztás és erősen megemelkedik a pulzus, a szervezet az ilyen környezetben gyorsan kimerülő szénhidrátkészletek helyett a felhalmozott zsírból jusson elegendő energiához.

Elegendő-e az edzettség és az erős állóképesség egy extrém csúcs megmászásához?

Min múlik, hogy valakinek sikerül-e a tervezett csúcsmászás vagy sem? László Bence terhelés-élettani diagnosztával beszélgettünk arról, hogy milyen rejtett adottságok befolyásolhatják a sikert, mivel lehet a legjobban felkészülni vagy éppen mennyit segíthet egy teljes vérkép és néhány terheléses vizsgálat a csúcsmászás előtt.