Vékony, koszos ruhás fiatal fiú cipel a hátán egy nagy zsák szemetet. Hogy hova igyekszik vele, az rejtély, mivel körülöttünk mindent hulladék borít. Eggyel több vagy kevesebb zsák nem sokat tesz hozzá a városképhez.

Egyiptom fővárosában, Kairóban járunk. Olyan történelmi helyek közvetlen közelében, mint a gízai piramismező, a nagy szfinx, vagy a 9. században épült Ibn Tulun mecset. Európai szemmel azonban a Közel-Kelet egyik legjelentősebb városa enyhén szólva kiábrándító. Bár a Nílus partján felhúzott luxusszállodák közvetlen környezete tiszta és rendezett, két utcával lejjebb már mindent szemét borít. Ezt túrja élelemért a városban élő, becslések szerint körülbelül 15 millió kóbor kutya és macska, egyes városrészekben pedig velük együtt a lakosok is. Igaz, ők nem ennivalót keresnek.

Érték a hulladék

A World Population Review adatai alapján Kairó körülbelül 2,5 milliós fővárosból 70 év alatt duzzadt 22,6 millió lakosú metropolisszá, de az agglomerációjában szintén körülbelül 20 millió fő élhet.

A lakosság becslések szerint napi körülbelül 15 tonna hulladékot termel, amiknek csupán töredékét szállítják el az egyiptomi kormány által megbízott hivatalos hulladékkezelő vállalatok. A szemét legalább 60-70 százalékáról a zabbálok gondoskodnak, egy körülbelül 50-80 ezer főből álló helyi csoport, akiknek a megélhetését éppen az biztosítja, hogy a város úszik a hulladékban.

A Slum Dwellers International nevű, nyomornegyedekben élők segítségével foglalkozó szervezet szerint a kairói szemétszállítás (vagy annak hiányának) története az 1910-es években kezdődött. Ekkor érkeztek Egyiptom fővárosába a wahájákként ismert, korábban sivatagi területeken élő népek, akik megegyeztek a helyi lakosokkal arról, hogy – kiépített szemétszállítási rendszer hiányában – bizonyos összegért cserébe összegyűjtik és eltüntetik a lakók hulladékait.

A sivatagi napon kiszárított hulladékot később újra beszállították a városba, és tüzelőanyagként eladták a főváros fürdőinek, kenyérsütödéinek és kifőzdéinek

– írja a honlapján ezzel kapcsolatban a Magyar Egyiptomi Baráti Társaság.

Fiatal zabbál fiú szamarakkal szállítja az összegyűjtött hulladékot Kairó utcáin

Shutterstock

A 40-es években újabb munkát kereső betelepülők érkeztek Kairóba a szárazság által súlyosan sújtott vidékekről, a kopt keresztény farmerek, akik sikeresen megállapodtak a wahájákkal. Az ő feladatuk lett a szemét összegyűjtése és szortírozása, míg a waháják vállalták annak elszállítását és ártalmatlanítását.

Ezekre a szemétgyűjtögető kopt keresztényekre ragadt rá az évtizedek alatt a „zabbaleen” jelző, ami arabul a „szemétember” kifejezésnek felel meg. Az ő leszármazottaik, a zabbálok foglalkoznak a hulladék összegyűjtésével Kairóban ma is, és eszükben sincs feladni a vállalkozásukat és az életmódjukat; számukra a hulladék kincset ér és megélhetést jelent.

A férfiak és fiatal fiúk által összegyűjtött, nők és gyerekek által gondosan, szelektíven válogatott hulladékért ugyanis sorakoznak a külföldi vállalatok és cégek. A Kairóban összegyűjtött szemét mintegy 80 százalékát hasznosítják újra a PhMuseum szerint, ez magasabb arány, mint az európai átlag, ami az European Environment Agency adatai szerint 2022-ben 44 százalék volt.

A kormány változtatna, a lakosság nem kér belőle

Arra, hogy a szemétgyűjtés meglehetősen jövedelmező üzlet lehet, az egyiptomi kormány először 1989-ben figyelt fel. Ekkor kísérletet tettek a zabbálok szemétgyűjtésének korlátozására és magánvállalatokkal kötöttek szerződést egyes területek tisztán tartása érdekében, mindezt viszont anélkül, hogy bármivel is kárpótolták volna a bevételüktől így eleső szemétgyűjtőket.

A próbálkozás végül mégsem emiatt feneklett meg, hanem a tiltakozó kairói lakosok miatt, akik sérelmezték, hogy a magánvállalatok bevonása okán nőtt a rezsi költsége. A hulladékot emellett többé nem volt elég kirakni a ház elé, helyette a közterületeken kijelölt szemétlerakókba kellett (volna) vinniük, erre a fáradságra viszont alacsony volt a hajlandóság.

Szeméthegyek Kairó utcáin

Shutterstock

A finn, hulladékból energiát előállító WOIMA Corporation vállalat szerint az elmúlt években az egyiptomi kormány ismét kísérletet tett a rendszer megreformálására és a zabbáloktól való eltávolodására. Ennek egy radikális lépése volt, hogy a H1N1 járványra hivatkozva 2009-ben leölték a disznóikat, amik addig az élelmiszer-hulladék elpusztításáért feleltek. A járvány helyett ugyanakkor ennek a hátterében inkább az állt, hogy a többségében muszlimok lakta országban a sertés tisztátalan állatnak számít, a kairói muszlimokat pedig hosszú ideje zavarták a kopt keresztényeik jószágai.

Sertések hiányában viszont megszaporodott az élelmiszer-hulladék mennyisége, ezzel együtt pedig a szagok is a metropoliszban. A kormány által ismét megbízott magánvállalatok pedig felismerték, hogy a szűk utcákban, sikátorokban nem tudják megfelelően összegyűjteni a sok esetben halmokban álló hulladékot, és szükségük van a szemétgyűjtésre „szakosodott”, sokadik generációs zabbálok segítségére.

Kairó egyik utcája felülnézetből

Székács Linda

Emiatt alvállalkozókként bevonták őket, de a zabbálok közül többen maguk döntöttek úgy, hogy vállalkozóként folytatják a szemétgyűjtő bizniszüket. Ez egyébként a saját közösségükben olyannyira elismert és megbecsült munka, hogy a született zabbálok akkor is inkább ezt választják, ha lenne esélyük kényelmes, tiszta irodai munkára is.

Ebben a városrészben mi büszkék vagyunk arra, amit elértünk. Megteremtettük a saját megélhetésünket, és remélem, hogy ez még sokáig így marad

– mondja az Egytian Streets cikkében a 25 éves Kirolos, aki harmadik generációs zabbál annak ellenére, hogy informatikából diplomát szerzett.

A riportban a fiatal férfi azt is hozzáteszi, a diplomája a jövőben abban lehet a segítségére, hogy a gyerekeit jó iskolákba juttassa be, a szülők iskolázottsága ugyanis előnyt jelent egyes intézményekben. Arra a kérdésre viszont, hogy mit szeretne, mivel foglalkozzanak majd a jövendőbeli gyerekei, azt válaszolta, hogy azt szeretné, ha ők is Garbage Cityben, vagyis Kairó zabbálok lakta, hulladékkal teli városrészében élnének. Ez az a hely, ahol szerinte stabil és jó élet vár rájuk.

55 év a várható élettartam

A kiegyensúlyozott és jó élet egyiptomi viszonylatban még csak-csak igaz lehet, hiszen a zabbálok – a kairói lakosság jelentős részével ellentétben – nem nélkülöznek és koldulnak, hanem a kemény munkájuknak köszönhetően valóban biztos a megélhetésük. Hosszú élet viszont aligha vár rájuk a mindent elborító szemét, illetve a higiénia hiánya miatt.

Zabbál kisgyermek

AFP / Nur Photo / Simone Bergamaschi

„Gindi szerint a katasztrofális higiéniai körülmények között élő zabbálok várható élettartama átlagosan nem haladja meg az 55 évet. A negyven év felettiek 40 százaléka asztmás, és a lakók közel fele szenved a hepatitisz vírusfertőzés különböző típusaitól” – szerepel a Magyar Egyiptomi Baráti Társaság cikkében.

A háztartási hulladékok mellett ráadásul a kórházak veszélyes hulladékai is Kairó utcáin, így a zabbálok otthonaiban landolnak. Emiatt nem ritka, hogy egy használt injekciós tű megszúrja a hulladékválogató nők és gyerekek kezét, további komoly egészségügyi problémákat okozva.

Nyitóképünkön Kairó egyik utcája. Forrás: AFP / Nur Photo / Meng Tao