am

A német autópiacot a kombik dominálják, a BMW, az Audi és a Mercedes-Benz a prémium szegmensben osztozkodik a vevők kegyein. 

Ma már nem lehet úgy valamelyikről beszélni, hogy közben ne hasonlítsuk a másik kettőhöz. A BMW gyors és takarékos, vezetése izgalmas, ám szűk, kombiként nem túl erős. Az Audi elegáns, okos, erős, nagy és praktikus, ám drága. 

És a Mercedes-Benz? Majd' minden korábbi jelző igaz rá. 

am

A fehérben pompázó tesztre kiadott C-kombit AMG-sportcsomaggal dobták fel, az autó nagyon szép, felnijei egy vagyonba kerülnek, kipufogója öblösen szól. Bent sem takarékoskodtak, az ülések memóriásak, fűthetők, sportosan tartanak, a kormányzás pontos, az ötsebességes váltó azonban csalódás. Hiába van sport- és manuális fokozata, hiába tettek fölösleges váltófüleket a kormány mögé, lassan vált és így megöli a kocsi dinamizmusát. Erőnek nincs híján, a 170 pacit fel lehet hergelni, de kihozni a sodrából nem tudjuk. Erről az ESP tehet, ami nagyon határozottan és proaktívan lép közbe az erőteljes kigyorsításokkor, éles kanyarokban, poros úton, vizes aszfalton. 

am

Hátsó kerekes lévén nagyon stabil az autó, míg egy fronthajtású kombi kissé billeg, addig a C-osztály fekszi az utat. Ebben a 245/50-es 17 hüvelykes sportgumik is közreműködnek. Futóműve kiváló, a gyári agility control csomag ötvözi a sportosságot és a kényelmet. E csomag részei a mindenkori közlekedési helyzethez rugalmasan alkalmazkodó, ezért lassú haladáskor lényegesen komfortosabb gördülést szavatoló adaptív lengéscsillapítók. Dinamikus autózáskor felkeményednek, és számottevően javítják a T-Modell úttartását.

am

A Command navigációs és szórakoztató központ kijelzője csúcstechnológiás LCD, olyan, mint ami a legújabb laptopokban van. A zene minőségi, a Bluetooth kifogástalanul működik. A biztonságra egyébként is adtak a stuttgartiak, hét légzsák véd alapból az autóban. Gyönyörű a sötétben fekete hátterű fehér számos műszeregység, filigrán és sejtelmes, jó ránézni. A sok gomb és kapcsoló kicsit szét lett dobálva, nem értelemszerűen csoportosították a funkciókat, túl van extrázva a kocsi. A szórakoztató rendszert egyszerű a dzsojsztikkal kezelni, bár a telefonszámok beírásához jobb, ha félreállunk. 

am

A xenon-fényszórókat kanyarba világító ködlámpák egészítik ki, a tolatóradar elöl-hátul segíti a parkolást. A visszapillantók fényre nem sötétülnek el, így zavar a mögöttünk haladó forgalom. A világítás automatikus, az ablaktörlő nem esőérzékelős. 

A csomagtartó luxuskombira vall, borítása nem tűri a sarat, van viszont felár ellenében sínrendszer, kosár – bevásárolni, kisárut teríteni (pl. Németországban látni kereskedőket új C-osztállyal), nyaralni ideális. A csomagtartó ajtaja elektronikusan nyitható és zárható. Közben persze csipog, nehogy valamit odacsípjen.  Alapból csak 10 literrel nagyobb, mint a szedán, ám az üléseket ledöntve 1500 literesre bővíthető.

am

Sokat fogyaszt, pedig gyakran jártam tempomattal, de a városi dugókban nem sikerült kilenc alá szorítani az étvágyát. A négyszáz kilométeres tesztút során 9,7 literes átlagfogyasztással kellett beérnem. Reggel alapjáraton hangos a négyhengeres 2,2 literes dízel, még rázza is az autót. Alapára kétliteres 136 lovas benzinmotorral alulról szagolja a 9 milliót, a tesztelt autó felpaprikázva megütötte a 12 milliót is. 



B. Cs. 

am

Műszaki adatok