Mi az: hat éve 47 volt, három éve 60-ra nőtt, idén májusban 70 volt, a tegnap kézbesített csekkem tanúsága szerint pedig immár 83? A választ nyilván tudja a kedves olvasó: a számokat kicserélve honfitársaink nagy része magára ismerne ebben a találós kérdésben. Szerencsére a családom alpesi története hamarosan véget ér, a futamidő jövő januári zárásáig, ahogy mondani szokás, már fél lábon is kibírjuk. De mit tegyen az, aki még nem fordult célegyenesbe – vagy esetleg még féltávnál sem jár?

„Az a legjobb, ha felhívjuk hitelintézetünket, és megbeszéljük velük a lehetőségeket” – tanácsolja Lévai Gábor, a Magyar Lízingszövetség főtitkára. Az ugyanis már a hazai autópiac válság eleji megroppanásakor kiderült, hogy a partizánakciókra (a lapításos nemfizetéstől a „tőlem-ugyan-vissza-nem-veszik” felkiáltással megrongált autókig) mindenki ráfizet, a pénzintézet és az ügyfél egyaránt. Szóval a legjobb, ha asztalhoz ülünk, és tárgyalunk – arra persze nincs garancia, hogy tetszeni fog, amit ott hallunk...

Van kiút, vagy minden út a pokolba vezet? Megtudhatja a cikk folytatásában.