Divya Unni indiai színésznő 2015-ben utazott el az ország Kerala nevű déli államába egy olyan találkozóra, ami elsőre üzleti megbeszélésnek tűnt.

De nem az volt.

Egy díjakkal rendelkező filmrendezővel találkozott, úgy gondolta, az szerepet ajánl neki egy következő filmben.

A rendező a hotelszobájába invitálta a nőt, ahol szexuális ajánlatot tett neki. Ismerős forgatókönyv ez az elmúlt hetek hasonló eseteiből. Unni nem fogadta el az ajánlatot, nem is kapott szerepet a filmben. Azt, hogy ki a rendező, nem árulta el.

Bollywood, azaz az indiai filmgyártás, ami az iparág "méretét" tekintve a legnagyobb a világon, egyelőre nem szolgál nevekkel. Nem véletlenül.

"Nem tudom megtörténhet-e Indiában az, ami Hollywoodban – az, ahogy férfiak nevei felbukkannak", mondja Alankrita Shrivastava filmrendező. Szerinte az indiai társadalom lelkisége, az, ahogyan a patriarchális berendezkedés működik az országban, sokkal inkább védi az elkövetőket. Ráadásul, így a rendező, az, ahogyan bollywoodi filmek ábrázolják a szerelmi kapcsolatokat, ugyancsak nem segít, hogy őszintén essen szó a szexuális zaklatásokról.

AFP

Az elmúlt időszakban több indiai színésznő is beszélt szexuálisi zaklatásos ügyekről, írja a Time magazin cikke, többek közt Kangana Ranaut, aki több mint 30 filmben szerepelt már pályafutása során, de ő sem említett konrét neveket. "Az áldozathibáztatás eléggé megszokott a mi társadalmunkban – ráadásul meglehetősen nyíltan és durván megy", nyilatkozta a Reutersnek.

A The Indian National Bar Association felmérése szerint az indiai nők 70 százaléka nem jelentené, ha szexuális zaklatás érné, mert nem biztosak abban, hogy – megfelelő mechanizmusok híján – "jól jönnének ki" a dologból.

Mukesh Blatt produkciósház-vezető szerint, ami a szexuális zaklatások megelőzését illeti, limitáltak a lehetőségek, "nem állíthatunk morálrendőrt minden készülő film mellé", mondja.

"Nem mondom, hogy a férfiak nem használják ki a nőket. Így megy ez évszázadok óta. De a mai nők sem olyan egyszerűek, mint amilyennek mutatják magukat. Ahogyan vannak jó és rossz emberek, úgy vannak nők, akik ravaszak és kihasználják a férfiakat, és szégyenérzés nélkül kínálják fel magukat", szerinte ez a helyzet.

A Time cikke arról is beszél, hogy bár minden cégnek létre kell hoznia olyan belső protokollokat, melyek az esetleges szexuális zaklatásokat vizsgálják, nagyon kevés ügy jut el a rendőrségig. Vagy vannak ilyen belső szervezetek vagy nincsenenek, vagy lezajlik egy vizsgálat, vagy nem, mondja egy indiai emberi jogi aktivista.