Az egészségmániától a pálinkás napindítóig
Magyarországon az egészségértés nagyon alacsony színvonalú. Néhány híresség most a saját történetein keresztül próbált meg változtatni ezen. Elsőre kiindulhatunk abból, hogy amíg nem tudunk mértéket tartani, addig egészségesen sem tudunk élni.
Az egészség nem a betegségek hiányát jelenti, hanem a teljes testi, lelki, szellemi jóllétet. Nem a betegségeket kell legyőzni, hanem az egészséget kell támogatni – ez a bölcs közhely a témában meglehetősen illetékes Győrfi Pál szájából hangzott el a Prevenció, avagy életmódok változásai című pódiumbeszélgetésen, ahol ismert emberek próbálták a saját élettörténeteiken keresztül elmondani, mit jelent számukra az egészség.
Az Országos Mentőszolgálat szóvivője szerint érdekes dilemma, hogy bár mindenkinek mást jelent az egészség, és mindenki mástól érzi jól magát a bőrében, mégiscsak egy anyagból vagyunk. „Általánosságban ezért el lehet mondani, hogy ha valaki két doboz cigarettát szív el naponta, akkor valóban megnő az esélye bizonyos betegségekre.”
Az egészség persze minden életkorban mást jelent, és más a viszonyunk is hozzá. Erről a hullámzásról sokat tud mesélni a beszélgetésen szintén jelen lévő, a vegánságban lelki és testi békére lelő Steiner Kristóf. „Különböző fázisok voltak az életemben” – mondja a ma már elsősorban gasztroszerzőként ismert volt műsorvezető. – Voltak időszakok, amikor egyáltalán nem foglalkoztam az egészségemmel, és gyerekként például nem értettem, hogy miért kívánnak az emberek egészséget. Hiszen annyi mindent lehet kívánni a világon! Aztán felnőttem, és egyszer csak elkezdtem értékelni a dolgot.”
A húszas éveiben viszont átesett a ló túloldalára, extrém módon egészségmániás lett, gyakorlatilag spenótleveleken, bogyós gyümölcsökön és három szem dión élt. Kilenc éve vegán, ma pedig már egyfajta hedonista egészségtudatos embernek vallja magát: „Abban hiszek, hogy az egészség igazából azt jelenti, hogy pontosan azt tesszük, amire a testünk és a lelkünk vágyik.”
Valamiben úgyis meg kell halni?
A saját egészségünk iránti érdeklődés valóban könnyen átcsaphat mániába, így adódik a kérdés, hogy lehet-e káros, ha minden körülmény között az egészséges életmódot hajszoljuk. Magyarország az életvitel szempontjából kettévált. Az egyik csoport egy ásványvizes palackkal fut a Margitszigeten, és szinte függővé válik. És ott a másik fele: akik inkább kockáztatják az életüket, de abszolút nem figyelnek oda sem a mozgásra, sem a táplálkozásra, mert így boldogak.
Steiner Kristóf szerint a túlzott egészségmánia pont olyan, mint bármilyen típusú függőség. „Amikor az ember átcsap valami extrémitásba, legyen szó munkáról, szexről, drogokról, vagy akár csak arról, hogy háromszor annyi sót tesz az ételbe, mint amennyi egészséges, az nem jó. Nem hiszek abban, hogy valakinek azt kell mondania, hogy ő mindenről lemond annak érdekében, hogy egészséges legyen. De abban sem hiszek, hogy valamiben úgyis meg kell halni: vannak emberek, akik pálinkával indítják a napot, és két doboz cigivel zárják. Ez is extrém. Szerintem a mindent, mértékkel módszer nagyon jól működik a világ minden területén.”
Az élsportba sem kell beledögleni
A beszélgetés másik résztvevője, Verrasztó Dávid úszó némileg kilógott a sorból, hiszen ő az élsport felől közelíti meg az egészséget. És persze itt is lehet jól és rosszul is csinálni a dolgokat. Verrasztó szerint például jól jönne egy új szemlélet, mert sok esetben még ma is a 20-30 évvel ezelőtti módszerekkel dolgoznak. „Korábban bennem volt, hogy ha fáj is lemegyek, de megcsinálom, jobb lesz, ha mindent beleadok. Ha két hét múlva verseny van, és előtte beteg vagy, nem fogod magadnak bevallani, hogy nagy gond van. Az olimpia előtt eltört a bordám, utána igyekeztem valahogy túlélni, de két hónap múlva kipukkadtam, mint egy lufi, nagyon rosszul szerepeltem. Ha most visszanézek, jobban ki kellett volna pihennem magam” – mondja.
Verrasztó Dávid talán kicsit úttörőnek számít abban, hogy egy sportolónak milyen „káros szenvedélyek” férnek bele az életvitelébe. A szombat neki például arról szól, hogy esténként elmegy a barátaival kikapcsolódni egy kicsit. „Abban nem hiszek, hogy 3-4 hónapig minden nap otthon ülök, és tízkor lefekszem, mert majd jön a verseny és attól fog függni az eredmény, hogy aznap lefeküdtem-e időben vagy nem. Tartok például csalónapot. Imádom a hamburgert, a pizzát.”
Mindenki másképp mozdul
Steiner Kristóf viszonya a sporttal finoman szólva is ellentmondásos. „Én például azért nem sportolok, mert nem szeretném, ha a testem azt hinné, hogy én ezt életem végéig csinálni fogom. Én annyira aktívan szeretnék élni, hogy az én testemnek ne legyen szüksége extra sportra: hazacipelem a szatyrokat, nem használok liftet, sokat gyalogolok, és szenvedéllyel élem az életemet.”
Győrfi Pálnak viszont elég erős motivációja van: a négy gyereke, közülük a legkisebb még csak négyéves. „Ha mondjuk, az érettségijét szeretném megvárni, akkor az egy komoly kihívás, hogy hogy tudok én olyan hosszú ideig életben maradni” – mondja a szóvivő. „Sokat filóztam ezen, hogy akkor most eljöjjek otthonról egy órát futni. Azt az órát nehéz elvenni egy többgyerekes családi életből. De aztán rájöttem, hogy igazából az ő érdekük is az, hogy azt az órát innen elvegyem, mert lehet, hogy egy plusz hónapot vagy évet hozzá tudok tenni az életemhez.”
Amikor az élet váltásra kényszerít
A beszélgetés másik résztvevője, Szentesi Éva soha nem figyelt oda különösebben az egészségére, egészen addig, amíg súlyos beteg lett. (Az újságírót 2013 decemberében diagnosztizálták áttétes méhnyakrákkal. Nem adta fel, végül hatalmas akaraterővel képes volt kilábalni a kórból. Itt olvashatják a vele készült interjúnkat.) Két és fél éve tünetmentes, és mindent megtett a gyógyulásért, többféle diétát is végigcsinált. „A szervezetem ma már visszaállt az alaphelyzetbe. Nem akarok lemondani dolgokról, mert nagyon tudom élvezni az életet, pláne most, hogy visszakaptam.”
Szentesi szerint általános tévhit, hogy a rák csak az idős embereket érinti, ami hatalmas tévedés. „Gyakorlatilag az első diagnózis óta írok és beszélek a betegségemről, és rengeteg sorstárs ír nekem. Nem idősek, van, aki fiatalabb, mint én. Érdemes lenne a rákedukációt építeni itthon – mondja.”
Kérdés, hogy mennyire elérhetőek a prevenció eszközei, és mennyire vagyunk hajlandók szűrővizsgálatokon részt venni. Ami az előbbit illeti, Győrfi Pál optimista. „Úgy látom, hogy ha körbenézünk a világon, és összehasonlítjuk magunkat más, akár fejlettebb országokkal, Magyarországon egészen széles körben, könnyen hozzáférhetőek a szűrővizsgálatok. A kérdés az, hogy vajon mennyire élnek az emberek ezzel a lehetőséggel, egyáltalán mit értenek meg belőle.”
Erre választ adhat az egészségértést vizsgáló Health Literacy felmérés, amelyben vizsgálják például, hogy az állampolgárok mennyi értenek meg az egészségügyi információkból, vagy mennyire tudnak értelmezni egy orvosnál kapott papírt. De arra is kíváncsiak, hogy ha fáj valamink, tudjuk-e, merre induljunk el az egészségügyi útvesztőben. Győrfi Pál szerint Magyarországon az egészségértés nagyon alacsony színvonalú. Pedig sokkal több embert lehetne megmenteni, mert ha egy betegséget időben felismernek, akkor az nagy eséllyel gyógyítható is.
Mindenkinek van egy tuti tanácsa
Elkezdeni váltani sosem könnyű. Hogy mire figyeljünk oda, ha egészségesek akarunk lenni? Szentesi Éva szerint arra, hogy jól érezzük magunkat. „Ennél nincs fontosabb. Az arany középutat kell megtalálni, és akkor minden rendben lesz. Elengedhetetlen, hogy jóban legyünk magunkkal, hogy elfogadjuk azt, amilyenek vagyunk. És nem csak a külsőnk szempontjából, hanem érdemes figyelni arra, hogy felismerjük a lelki problémáinkat.”
A véleményét Steiner Kristóf is osztja, szerinte is meg kell ismernünk a testünket: „Nagyon sok barátom mondja, hogy jaj, megeszik egy falat kenyeret, és máris hízik három kilót. Nekem is sok időbe telt, mire felismertem, hogy nem a falat kenyértől hízunk, hanem attól, ha azt mondjuk, na nekem most olyan napom van, hogy bármit megengedek magamnak.” Mérték – mondja határozottan.
Ami a betegségeket illeti, úgy gondolja, hogy mindannyiunknak vannak fizikai problémáink, amelyekről vagy tudunk, vagy nem. „Olyanok vagyunk, mint a fák. Egyetlen tökéletes fa sem létezik, az egyik tele van göcsörtökkel, a másikra rámennek az élősködő növények. Attól még, hogy van egy lyuk a törzsén, még nem mondjuk azt, hogy jaj, szegény fa, milyen beteg. Egy arcbőr vagy egy haj soha nem lesz olyan, mint a reklámban, a testi egészségünk sem lesz soha olyan, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
