A Magyar Könyvtárosok Egyesülete most közzétett állásfoglalásában hosszasan taglalja a tavaly nyáron hatályba lépett úgynevezett pedofiltörvényben leírtakat. Mint írtuk, a pedofilellenes törvénycsomag tudatosan összemossa a nemi identitást a pedofíliával. A törvény megtiltja a 18 éven aluliak számára a homoszexualitás „népszerűsítését” és megjelenítését iskolákban, televízióban, hirdetésekben, illetve korlátozhat vagy kizárhat egyes civil szervezeteket a szexuális felvilágosításból és más iskolai programokból.

A törvény érinti a könyvtárakat is, mi év elején megkerestük a négy nagy könyvtáros szakmai szervezetet, hogy számoljon be a tapasztalataikról, hogy mennyiben kellett annak megfelelően felülvizsgálni a könyvtáraknak az állományait, a kölcsönzési és beszerzési gyakorlatait, illetve hogy voltak-e állampolgári bejelentések, vizsgálatok a jogszabály hatályba lépése óta.

A szervezetek közül egyedül a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) válaszolt, de csak annyit, hogy tekintsük válasznak a most megjelent állásfoglalásukat. Ők egyébként azt írják, hogy eddig egy esetről tudnak, amikor a könyvtári gyűjteményben lévő könyvet bejelentés alapján kifogásolt a kormányhivatal. (Nem nevezik meg az estet, de valószínűleg a nagymarosi könyvtárról van szó, ahol levetette a polgármester a könyvtár polcairól a Meseország mindenkié című LMBTQ szereplőket is ábrázoló mesekönyvet.) Azt megjegyzik azonban, hogy „az intézkedő polgármester a kereskedelemre vonatkozó kormányrendelet előírásait idézte a könyvtár vezetőjének, és a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség folytatta le a vizsgálatot, jóllehet az a szabályozás ebben az esetben a könyvtárakra nem vonatkozik. Törvénysértést egyébként nem állapítottak meg.”

Az MKE-állásfoglalása szerint kifogásolható, hogy törvény gyermeknek minősíti az összes 18 év alatti fiatalt, akik számára a törvényben felsorolt tartalmakat tilossá, el nem érhetővé kívánják tenni. Mint írják, ez mind pedagógiailag, mind a gyűjtemények kialakítása szempontjából nehezen megoldható helyzetet eredményez. „A kamaszkorba lépő fiatalok, különösen a középiskolások már nem a gyermekkönyvtárba járnak, nem a gyermekgyűjteményeket használják, felnőtteknek szánt tudományos és ismeretterjesztő alkotásokat, irodalmi műveket tartalmaz a tananyaguk: a felnőtt gyűjteményekben pedig még annyira sem lehet elkülöníteni a törvény által nevesített tartalmakat, mint azt esetleg a gyermekkönyvtárban meg lehet szervezni.”

A könyvtárosok szerint tehát differenciálni kell az életkori sajátosságokat figyelembe véve a jogszabályt, mert nem lehet azonos megítélés alá venni az óvodás-kisiskolás és a kamaszodó, már a felnőtté válás küszöbén álló, számos élettapasztalattal rendelkező fiatalokat. A jelenleg érvényes jogszabály szerint különösen az utóbbiak könyvtári kiszolgálása számos tiltásba, akadályba ütközik.

Pedagógiai szempontból tekintve, jegyzik meg, nem a tiltás, hanem a problémák őszinte, sok szempontú megismerése, megbeszélése lenne a megfelelő felkészítés számukra.

A törvény továbbá - az MKE állásfoglalás szerint - több olyan tartalmi megjelölést is tesz, amelyeket nem lehet egyértelműen meghatározni; „szubjektív megítélés kérdése, hogy az erőszak, a szexualitás vagy a homoszexualitás megjelenítése milyen mértékű, illetve, hogy mennyire öncélú. A törvény akkor is büntetni rendeli a pornográfnak minősített felvételek készítését, ha nincsen valóságos sértettje, csak nem létező személyek valósághű ábrázolásáról van szó.”

Ugyancsak a könyvtári tevékenységek területét érinti a nemzeti köznevelésről szóló jogszabály azon kitétele, amely szerint a nevelési-oktatási intézményekben a saját pedagógusi kör, az iskola-egészségügyi szolgálat és bizonyos állami szervek kivételével csak az tarthat foglalkozást a szexuális élettel, a kábítószer-fogyasztással, az internet veszélyeivel, sőt egyéb testi-lelki egészségfejlesztéssel kapcsolatban, ha őt/azt a kijelölt szerv (nevesítve az oktatási miniszter) által kiadott rendelet szerint nyilvántartásba veszik. Meg kell jelölni a programokat is, sőt a köznevelési intézményben való felhasználhatóságának időtartamát.

Ilyen nyilvántartás azonban jelenleg nincsen; „a könyvtárak, amelyek a köznevelési intézményekkel együttműködve az adott témakörökben igen sok foglalkozást szoktak szervezni az iskolákban – óvodákban, most egyénileg próbálják ezeket elfogadtatni egy-egy, a törvény által érintett témákba vágó program megvalósítása ügyében. Ezt a helyzetet véleményünk szerint sürgősen rendezni kell” - írják.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: