Magyarország egy újabb EU-s listán került utolsó helyre, most épp a női miniszterek és képviselők arányában lettünk listavezetők, mégpedig hátulról. Varga Judit lemondása után nemcsak hogy egész Európában nálunk a legalacsonyabb a női miniszterek aránya, ez a szám egyszerűen 0 százalék, hiszen nincs női miniszterünk.

A magyar valóságban szocializálódott választók számára ez talán nem kiugró, hazánkban még a Fidesz-kormányzat előtt sem volt soha 30% fölött a női miniszterek aránya, és volt időnként egy-egy olyan időszak, például 2009-ben, amikor éppen nem volt női miniszterünk. A női képviselők arányában is utolsók lettünk 2024 első negyedévében, 14,1%-kal éppen kicsit Ciprus mögött, ahol 14,3% ez az arány.

Van még egy érdekes összehasonlítás: az Európai Parlamentben a magyar női képviselők aránya 38,1%, ez alig marad el az európai átlagtól (39,4%). Sorozatunk mostani részében arra fókuszálunk, hány nőt választunk meg, hányan kerülnek pozícióba, és vajon miért (csak) ennyien.

Első kérdés: Női kvóták?

Az első, talán legegyszerűbb módja, hogy garantáljuk, legyenek nők a parlamentekben, egy női kvótarendszer bevezetése. Elméletben a női kvóták nemcsak biztosítják a nők önképviseletét, de segíthetnek bizalmat építeni a női vezetők jelenlétében, és természetesebbé tenni ezt a társadalom számára. Magyarországon nincs semmilyen hivatalos szabály arra, hogy hány nőnek kell lennie egy adott pártlistán vagy az egyéni jelöltek között.

Európa-szerte alapvetően kétféleképpen léteznek kvóták. Az első típus az, ahol jogszabály határozza meg, a jelöltek milyen arányban kell, hogy nők legyenek. Ez általában, főleg listás szavazásoknál, azt jelenti, hogy a nők körülbelül a kvóták által meghatározott arányban kerülnek be a döntéshozásba is. A legtöbb országban egy-egy ilyen hivatalos kvóta eredményesen garantálja, hogy a képviselők harmada nő legyen. Viszont ez sem csodaszer.

Azokban az európai országokban, ahol van női kvóta, a női képviselők aránya gyakran pontosan annyi, amennyit a kötelező szint meghatároz, nem több. Például Lengyelországban, Máltán vagy Szlovéniában, ahol van hasonló kötelező kvóta, jelenleg a női képviselők parlamenti részesedése egy az egyben megegyezik a kvótaminimummal. Itt persze mérlegelnünk kell, milyen lenne a helyzet ezekben az országokban, amennyiben nem lennének kötelező kvóták. Vélhetően rosszabb. Azonban a hasonló megfigyelések nem igazán szülnek bizalmat abban, hogy a kötelező kvóták feltétlenül a női politikusok jobb elfogadottságához vezetnek, ami segíti őket a politikai megmérettetésekben. Egyelőre, főleg a közép-kelet európai régiókban, inkább a kvóták kötelező jellege szül eredményeket.

A második típusú kvótarendszer úgymond önkéntes alapú, a pártok maguk döntik el, hogy bevezetnek-e valamilyen szabályt arról, hogy a jelöltjeik milyen arányban lesznek nők. Ez nem kötelező, és az államnak nincs beleszólása vagy ellenőrzési jogköre a kvótákkal kapcsolatban. Európa-szerte változó, hogy mit ígérnek a politikai pártok. Svédországban, ahol az EU-ban a legtöbb a női képviselő (47,3%), nyolcból négy nagy politikai párt tett ígéretet arra, hogy legalább a vezető jelöltjeik fele nő lesz.

Olaszországban is több párt van, amely bevezetett valamilyen kvótarendszert, köztük a Matteo Salvini-féle szélsőjobboldali Liga, akik azt vállalták, hogy a jelöltjeik kétharmadánál több soha nem lesz ugyanolyan nemű. Kevéssé közismert, de Magyarországon is van két párt, amelyek tettek ilyen vállalást, az MSZP és az LMP. Az MSZP 20%-ot biztosít minimálisan a nőknek a listás jelöléseknél, az LMP pedig azt vállalta, hogy kettőnél több azonos nemű jelölt soha nem követi egymást a listáin. Aki szeretné kicsit böngészni, milyen vállalásokat tesznek a világ pártjai és országai, Japántól Lesothóig, itt megteheti.

Érdekes, hogy a legtöbb női európai parlamenti képviselőt és második legtöbb női országgyűlési képviselőt adó Finnországban sem hivatalos, sem önkéntes vállalások nincsenek. Egyébként a finnek a női miniszterek arányában is vezetik a listát, a miniszterek 64,5%-a, tehát közel kétharmada volt nő az országban 2024 elején, ami még mindig visszaesés 2023 végéhez képest, amikor ez az arány 72,4% volt. Aki a nők parlamenti részesedését hasonlítaná össze Európában, az ezzel az eszközzel böngészhet, akit pedig a miniszterek érdekelnek, itt nézelődhet.

Az Európai Parlamentbe beválasztott nők aránya

Európai Parlament

Választási rendszerek

Bár néhány állam, például Luxemburg, Szlovénia vagy Franciaország az európai parlamenti választásokon is alkalmaz kvótákat, az európai szavazásnak más aspektusai is vannak, ami vonzhatja a női jelölteket. Női kvóta ide vagy oda, a politológusok többsége egyetért abban, hogy olyan választásokon, ahol pártlistákra szavazunk, a nők jobb eséllyel kerülnek be a döntéshozásba, mint ott, ahol körzetenként versengenek az egyéni jelöltek. Az európai parlamenti választás ilyen, minden tagország kötelezően jelölt listát állít, bár vannak olyan tagállamok, például Ausztria, ahol a választók megjelölhetik, hogy a listáról kit szeretnének leginkább az Európai Parlamentben látni.

A magyar országgyűlési választás a két rendszer keveréke, 106 képviselő egyéni jelöltként, 100 pedig pártlistáról jut be a parlamentbe. A magyar választás eredményei erősítik a szabályt, a 28 női képviselőnkből 10-en voltak egyéni jelöltek, a többiek listáról kerültek be. Mellesleg azok a nők, akiket egyéni jelöltként választottak meg, mind városokban indultak, négyen Budapesten. A magyar vidék egyéniben egy nőnek sem szavazott bizalmat. Tehát valamelyest logikus, hogy az EP-választások, ahol a jelöltek pártlistán indulnak, és a városi szavazók némileg nagyobb arányban járulnak az urnákhoz, vonzóbb opciót teremthet a női politikusoknak, mint az országgyűlési választás.

Előmenetel

Az utolsó kérdés, hogy ha már bekerülnek a nők a döntéshozásba, milyen eséllyel kapnak rangosabb pozíciókat, például miniszteri vagy alelnöki kinevezéseket. Az Európai Parlament, legalábbis a jelen ciklusban, nem áll rosszul ebben. Az Európai Parlament elnöke jelenleg Roberta Metsola, az alelnökök aránya pedig 6 nő a 8 férfihoz, tehát körülbelül 43%. Ez összehasonlításképp Svédországhoz van a legközelebb, itt a női szenior miniszterek részesedése (ami a talán legösszevethetőbb pozíció) 45,8%.  Az előző ciklusban még magyar alelnöke is volt az EP-nek, ezt a tisztet közel két éven át Dobrev Klára töltötte be. Korábban, az ez előtti ciklusban, 2017 és 2019 között is volt női magyar alelnöke az Európai Parlamentnek, Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz politikusa, akit, miután lemondott a tisztségről, Járóka Lívia szintén fideszes párttársa váltott.

Ahogyan már említettük, nálunk ugyanez az arány jelenleg nulla. Hasonló helyzet időnként más európai országban is előállt, például a 2000-es évek közepén Cipruson, az évtized végén Romániában és a 2010-es évek elején Csehországban. Számos olyan állam akadt az évek során, ahol csak éppen egy női tagja volt a kabinetnek, de a nulla rendhagyónak számít. A nemzetközi tapasztalatokat elnézve el kell ismernünk, a legtöbb európai országban egyelőre nem kimondottan realisztikus, hogy a nők ugyanolyan arányban képviseltessék magukat a politikában, mint a férfiak. A nők szisztematikus hátránya megmagyarázhatja, miért vannak kevesebben a döntéshozásban, vagy ahogyan említettük, a tudományban, de akár miniszterekről, akár választott akadémiai tagokról beszélünk, a nulla darab nő bármilyen pozícióban nehezen védhető. Az EU egyelőre jó példát mutat, és egyre inkább teret enged a női politikusoknak, gyakran magasabb arányban, mint a nemzeti parlamentek. Ez Magyarország esetében kiemelten igaz, ahol a magyar női döntéshozók jelenleg is viszonylag sikeresen jutnak pozíciókhoz az európai színtéren, még ha itthon nem is.