Susan Loomis milliók kedvencévé vált két könyvének (Ház a Tatin utcában, Életünk a Tatin utcában) köszönhetően, amelyekben nem csak a francia vidéki konyha dicséretét zengi, de saját magáról és családjáról is sokat elárul az olvasóknak. 

S bár Loomis rendszeresen publikál amerikai lapokban,könyveinek elsődleges célja Louviers és környékének bemutatása, a helyi termékek és gazdák dicsérete, valamint főzőiskolájának népszerűsítése. A Rue Tatinen lévő házról szóló történetek elolvasása után személyes ismerősünknek érezhetjük. Természetesen mindkét könyv tartalmaz recepteket is, sok közülük helyi specialitás, másokat Loomis még az Egyesült Államok déli részéről, a szülői házból hozott magával. A második könyv megjelenése óta keveset hallottunk Loomisékról, ezért megkerestük Susant és feltettünk néhány kérdést, amelyekre örömmel válaszolt. 

Susan Loomis: Biztos vagyok benne, az, hogy Franciaországban élek, megváltoztatott. Az egyik példa, ha húsz percet kell vezetni azért, hogy vásárolhassak, azt már soknak találom, így ritkán használom az autómat, jobban szeretek biciklivel, busszal vagy vonattal közlekedni. Soha nem nézek tévét és állandóan rádiót hallgatok. Nagy változás, hogy többet vitatkozom, mint korábban tettem, annak érdekében, hogy megkapjam, amire szükségem van. Magasabb sarkú cipőket viselek, mint amikor az Egyesült Államokban éltem, és több gondot fordítok a sminkemre és a divatra – de ez csak néhány dolog. A főzési szokásaimat illetően, inkább azt mondanám, hogy fejlődtek, nem megváltoztak. Kialakult egy egyszerű, tiszta stílus, amely a legjobb, legfrissebb helyi összetevőkre épül. Minden egyszerűen elkészítve, hogy a hozzávalók íze kiragyogjon.

hvg.hu: Egy könyv megírása néha talán túlságosan is népszerűvé teheti a szerzőt, annyira, hogy az már zavarja a magánéletét. Önnek vannak problémái a hírnévvel?  

S. L.: Nem, nincsenek, de nem is szeretném, hogy legyen, úgyhogy nem ápolom vagy bátorítom a jelenséget.  

hvg.hu: Előfordul, hogy a turisták csak a Tatin utcai könyvek miatt mennek Louviers-ba?

S. L.: Igen, előfordul, elég gyakran, persze nagyon örülök és büszke vagyok ilyenkor.  

hvg.hu: A főzés remek móka, de azért nagyon fárasztó is, főleg, ha profi szakácsként műveli az ember. Nem szokott belefáradni?  

S. L.: Természetesen elfáradok néha, na jó, nagyon sokszor. De annyira szeretek főzni, hogyha egyszer belekezdtem, megfeledkezem a kimerültségről. Persze azért időnként jólesik más emberek házában vendégeskedni vagy néha étterembe menni.  

hvg.hu: Elképzelhető, hogy két gyermeke közül valamelyik tovább viseli a kötényt és forgatja a fakanalat?  

S. L.: Ebben a pillanatban azt jósolnám,hogy valószínűleg egyikük sem.  

hvg.hu: Milyen fontos tanácsot adna olvasóinknak, amely saját főzési tapasztalatain alapszik?  

S. L.: A legfontosabb tanács, amit adhatok, hogy lehetőség szerint mindenki attól szerezze be az alapanyagokat, aki megtermelte, legyenek olyan közel a kereskedelmi láncban, amennyire csak lehet. Ezzel támogatnak egy alapvető fontosságú életmódot és közösségeket, ráadásul csodálatos, ízletes alapanyagokhoz is hozzájutnak. Mindenki boldog, a termelő és a felhasználó is. 
 

Recept:

Audrey joghurttortája (8 személyre)

Hozzávalók:
Vaj és liszt a forma kikenéséhez;
21 dkg liszt,
3/4 kávéskanál sütőpor,
3 csepp vanília aroma,
1 csipet finom szemű tengeri só,
3 nagy tojás,
21 dkg cukor,
1 és ¼ dl joghurt,
12 dkg olvasztott, lehűtött vaj,
9 dkg gőz fölött olvasztott, lehűtött csokoládé
és porcukor a torta tetejére. 

A sütőt 190 fokra előmelegítjük, egy 24 cm átmérőjű, magasfalú tortaformát kivajazunk, lisztezünk. Egybe szitáljuk a lisztet, a sütőport és a sót. A tojásokat habosra verjük a cukorral és apránként a lisztes keverékhez adjuk, alaposan összedolgozzuk. Végül hozzá vegyítjük a joghurtot, a vanília aromát és a vajat. A fele mennyiségű tésztát a tortaformába simítjuk, a másik feléhez hozzákeverjük a csokoládét és a tortaformában óvatosan – műanyag vagy falapáttal összeforgatjuk az egészet, hogy márványos legyen a tészta. A sütőben középső rácson 35 perc alatt kisütjük, ha kihűlt a tetejét megszórjuk porcukorral. 

Kádár Mónika