Sokaknak a bukta menzai rémség. Hatalmas, ízetlen, nagy darab tészta, amelynek fogyasztásakor akár a fulladásos halál is felléphet, a töltelék felkutatása pedig régészeti feltárást igényel. Én szerencsés voltam. Jó iskolába jártam, legalábbis, ami a konyhát illeti. A szakács nénink légiesen könnyű, illatos, finom, méretes és bőséges töltelékkel készült buktákat készített.  Osztályunk nem is volt messze a konyhától, így sütéskor a kelt tészta illata mindent belengett. Nem is tudtunk másra koncentrálni, csak az ebédidőre, és találgatni, hogy vajon a bukta éppen sül vagy gőzben növekedik, és a töltelék vajon szilvalekvár lesz vagy túró. A nap további részét szuszogva a jóllakottságtól, porcukorbajusszal ültük végig, és minden energiánkat az emésztés kötötte le. Így a bukta-napi okítás tanárainknak mindig egy nagy bukta volt.

A buktáról is előszeretettel állítják sokan, hogy hungarikum. Nehéz lenne ezt bizonyítani. Főleg, hogy a csehek és a németek – kiváltképp a svábok asztalán – sűrűbben és több változatban fordul elő, mint nálunk. Ha már a bukta kapcsán szomszédolunk, mindenképpen meg kell említeni a gőzbuktát, amit nálunk inkább gőzgombóc néven említenek. Az osztrák és német síparadicsomok melletti  hüttékben  nem egyszer melengetik magukat a vendégek a forró germknödelle , de a sváb hébeknédli  is ugyanezt a finomságot takarja. A csehek és szlovákok párolt buktának hívják – nemhiába, mert a tészta és akár a töltelék is ugyanaz, mint a sütéssel készült lekváros buktának, csak éppen gőzfürdőben nő nagyra.

Igazán érdemes egyszer rászánni az időt és kitapasztalni, megtanulni a kitűnő kelt tészta készítésének fortélyait, mert csak buktából több fajtát tudunk majd készíteni. De itt még nincs vége a sornak – ugyanebből a tésztából készíthetünk bejglit, kuglófot, különböző töltelékkel batyut, aranygaluskát, lepényt, de töltelék nélkül a gőzbukta, vagy a csehek népszerű knédlije a szaftos, mártással készült húsok, vagy akár a székelykáposzta kiváló kísérője. Megjósolhatjuk azonban,hogy a legnagyobb sikerre mégis a bukta számíthat, amelynek egyik erénye, hogy számtalan töltelékkel készíthetjük. A klasszikus lekváros és mazsolás-túrós, de a csokoládés töltelékkel készült is pillanatok alatt elfogy,  mákos töltetlékkel sem valószínű, hogy megéri a másnapot. Leves – főleg bableves, gulyás – után fő fogásként szerepelhet, magában finom, illatos uzsonna, vacsora, másnapra is pakolhatunk belőle a gyereknek.

A tökéletes bukta titka a jól kidolgozott, megkelt tészta. Ha pár fogást és fortélyt elsajátítunk,  és mindenkor betartunk, akkor egészen biztos, hogy puha, levegős, finom tésztát kapunk.

Szilvalekváros bukta

500 g rétesliszt átszitálva
3,5 dl langyos tej
3 dkg élesztő
1 tojás
5 dkg porcukor
1 citrom reszelt héja
1 csipet só
10 dkg olvasztott vaj
a töltelékhez szilvalekvár
a kenéshez 10 dkg vaj

A langyos (nem forró!) tejben keverjünk egy kiskanál cukrot és morzsoljuk el benne az élesztőt. Jól keverjük el és futassuk fel az élesztőt. Közben az átszitált lisztet, a porcukrot és a sót keverjük össze egy tálban, adjuk hozzá a tojást, a langyos olvasztott vajat és a felfuttatott élesztőt. Jól gyúrjuk, dagasszuk át. Akkor jó, ha a tészta hólyagos és elválik a tál falától, az állaga lágy. A tetejét vékonyan szórjuk meg liszttel és pihentessük 15-20 percet. Adjuk hozzá a reszelt citromhéjat, gyúrjuk újra át, majd formáljunk belőle cipót, vékonyan hintsük meg a tetejét liszttel és kelesszük egy tálban, tiszta konyharuhával letakarva 40–45 percig. Ha megkelt, vékonyan lisztezett nyújtódeszkára tesszük és kinyújtjuk kb. 3-4 mm vastagra. Kb. 9 x 9 cm-es négyzeteket vágunk és egy-egy teáskanál szilvalekvárt rakunk a tészta első harmadára. Feltekerjük, a tészta két végét lezárjuk. Kizsírozott tepsibe rakjuk, úgy hogy az oldaluk összeérjen, de a bukták oldalát megkenjük olvasztott vajjal, hogy ne ragadjanak össze. 15–20 percig hagyjuk még kelni a tepsiben, meleg helyen, majd 170–180 fokos sütőben 25-30 percig sütjük. Ha megsült, tálalás előtt leheletvékonyan szórjuk meg porcukorral. Ízlés szerint a töltelék készülhet túróból, csokoládéból, mákból stb.

Gőzbukta

Készítsük el a szilvalekváros buktánál ismertetett tésztát. A négyzetekre vágott tésztalapokat töltsük meg szilvalekvárral (mákkal, gyümölccsel stb.), a tészta négy sarkát fogjuk össze zárjuk össze ujjunkkal és formáljunk belőle gombócot, de maradhat a sütőben sült bukta szokásos alakja is. Fél liter vizet egy kevés sóval tegyünk fel főni, és amikor forr, helyezzünk rá egy szitát úgy, hogy ne lógjon az alja a vízbe. A szitára tegyünk annyi buktát, amennyi hézagosan elfér és lefedve kb. 15 – 20  percig gőzöljük. Amíg készül nem szabad felemelni a fedőt, mert összeesik. Ha elkészült, ízlés szerint hintsük meg mákkal, vagy kakaóval, majd porcukorral és locsoljuk meg olvasztott vajjal. A vaj helyett meglocsolhatjuk vaníliasodóval is.

Aranygaluska-koszorú vaníliasodóval

Bár nem bukta recept, de bizonyítja, hogy ugyanabból a kelt tésztából milyen más finomság készülhet. Ez a recept csak annyiban rendhagyó, hogy kuglófformában készül, így sokkal mutatósabb. Készítsük el a szilvalekváros buktánál leírt tésztát. Ha kész a tészta, akkor vágjuk 2-3 részre és sodorjunk belőle egy-egy kb. 2 cm átmérőjű hurkát. Ezeket vágjuk kb. 30 cm-es nagyságra, és illesszük egy zsírral kikent kuglófformába körbe-körbe, egymásra rétegesen. Minden egyes réteget, mielőtt a másik rákerülne, késsel vagdaljunk be 2 cm-ként a tészta majdnem teljes vastagságában. Minden egyes réteget locsoljunk meg olvasztott vajjal és hintsünk meg darált dióval, ízlés szerint egy kis fahéj is jöhet. A kuglófformát kb. a feléig, vagy ennél egy kicsit magasabb szintig töltsük így meg, hagyjuk egy 15-20 percet meleg helyen kelni és tegyük 170–180 fokos sütőbe. Kb. 30 percig sütjük. Vegyük ki, hagyjuk a kuglófformában kihűlni, majd egy nagy tálra borítsuk ki és locsoljuk meg vaníliasodóval. Nagyon mutatós és finom.