Mindjárt tisztázzuk is, hogy a mámor a bőség zavarától kerített minket hatalmába, és szó sincs arról, hogy elvesztettük volna a fejünket. Inkább forgattuk a sörök után.

A belgák is divatoznak

A fesztiválszezont a belgák nyitották május 31-én a Vajdahunyad várban. Tavalyi rendezvényük olyan népszerű volt, hogy időnként szüneteltetniük kellett a beléptetést, mert akkora volt a tömeg odabenn. Talán ezért is drágult meg alaposan mind a belépők, mind a kóstolóadagok ára: míg tavaly 500 forint volt 2 dl sör, addig az idén már 800-at kellett ugyanezért az adagért fizetni. Nyilván ennek is köszönhetően most elmaradtak a tömegjelenetek, a többszörös sorban állás – zseton, sör, sör, sör, wc, és ez ismétlődve...

Igaz, a rendelkezésre álló terület is nagyobb lett, ezúttal nem csak a földszint, hanem az emelet is a fesztiválozóké volt. Lent mérték a söröket, fent pedig lehetett üldögélni, belga sajtokat, sonkákat, csokit vásárolni, majszolgatni.

A sörválaszték minden eddigit felülmúlt, 30 sörfőzdének mintegy 140 féle sörét lehetett kóstolni, közöttük 50-et csapolt változatban. Akik évről évre figyelemmel kísérik a fesztivál kínálatát viszonylag jól követhetik a belga sörfőzők reakcióit a sörvilág nemzetközi trendjeire. A belgáktól forradalmi hevületet elvárni fölösleges, hiszen nekik sikerült átmenteniük a sörfőzés sokszínűségét a nagyipari sörgyártás előtti időkből. A jelentősebb divatirányzatok azonban őket sem hagyták érintetlenül. Így – bár többnyire nem nevezik nevén – az IPA-őrület rájuk is erősen hatott, egyre több belga főzde jelentkezik erősen komlózott sörökkel: például a már jól ismert Hopus mellett megjelent a Kasteel Hoppyja, a Chouffe tripla IPA-ja, a Houblon Chouffe, vagy a szintén tripla IPA Duvel Tripla Hop. A hazai gyümölcsös sör divathullámot is meglovagolva – kissé talán felülreprezentálva a belgiumi arányukat – 35-féle gyümölcsös sör is jelen volt. Érdekes, és talán intő jel lehetne a hazai gyártóknak, ezek egyike sem volt láger alapú. Elég markánsan képviselték, hogy a gyümölcsös sört lambic, búza vagy ale alapra kell építeni.

Összefoglalva: a jelentős drágulás fájó volt, de élhetőbbé – élvezhetőbbé tette a fesztivált. Kisebb volt a tömeg, több idő maradt pár szót elbeszélgetni a sörökről a csaposokkal is. Külön jó pont a nyolcoldalas sörkalauzért, ami a fesztivál sörein túl minden egyéb hasznos infót tartalmazott.

Sörínyenckedés a Főzdefeszten

A következő hétvége a Főzdefeszté volt. A fesztivál eredetileg azzal a szándékkal jött létre, hogy a magyarországi kisüzemi sörfőzdéknek biztosítson bemutatkozási lehetőséget. A koncepció azonban felpuhult, és a kicsik mellett mindjárt az első alkalommal megjelent az egyik legnagyobb hazai multi, majd szép sorban a cseh, majd az angol söröket forgalmazók, végül idén a belgák is. Így a Főzdefesztet igazából már csak az különbözteti meg a Budavári Sörfesztiváltól, hogy nem a Várban van, nincs belépő és jóval kevesebb az egy négyzetméterre eső humoristák és haknizenészek száma. Ez azonban nem csekélység.

Sörínyenckedés szempontjából – hasonlóan a többi fesztiválhoz – a Főzdefeszten is a kora délutániak a leghasznosabban kihasználható órák. Ilyenkor még nincsenek túl sokan, jellemzően nincs sorállás, lehet kommunikálni a sörfőzőkkel. Az előző évek első napi bukdácsolásaihoz képest – a nulladik napnak is köszönhetően – időben kinyitott (majdnem) mindenki, lehetett nekilátni a kóstolásnak. Az új szereplők között mindenképp említést érdemel a tavasszal indult Legenda sörfőzde, amelyik IPA-sorozatával – Pokerface, Jokerface, Kelet Indiai Társaság – hamar elnyerte a közönség tetszését. Külön pozitívum, hogy nem a csillagokat akarták leszakítani valami tizenhatszorosan komlózott duplatripla imperial IPA-val, hanem „csak” egy jól iható, elfogadható áru mindennapi ivósört hoztak össze.

Némi meglepetésre – legalábbis számunkra –, a nem túljelentős hagyományok ellenére sokan próbálkoztak a búzasörrel, ami a mostani Főzdefesztnek a zászlóshajója, azaz söre volt. Biztató kísérletek vannak, de ezen a téren még fejlődniük kell a sörfőzőinknek. Azonban jelzi a jó irányt, hogy egyre kevesebb a konkrétan hibás búzasör. Már csak az bizonyos pici plusz, az a kis „csavar” hiányzik.

A nagyok Budára mentek

Idén harmadik alkalommal volt sörfesztivál a Budai Várban. Tavalyhoz képest nem sok dolog változott, a sörfelhozatalt idén is a kisüzemek egy része, a sörimportőrök és természetesen a nagy sörgyáraink adták össze. Az igazság az, hogy ez igazából a „nagyok” rendezvénye, nekik a mennyiség a kulcskérdés, a fesztivál sikerét az eladott hektoliterekben mérik. Ami új volt. s igencsak üdvözlendő, az a Cider-liget intézménye. Kár,hogy a kínálat nem lépett túl a nagyipari cidereken.

A Budavári Sörfesztivál leginkább továbbra is egy buli, ahol sok sört is lehet kapni. A belépő, a pohárral, fizetőkártyával, annak visszaváltásával járó macera, többszörös idegesítő sorállás (pláne késő este távozáskor) sokakat visszariaszthatott. Ez jól meglátszott azon is, hogy délután négyig –ötig a tűző napon csak lézengtek a látogatók a macskaköveken. Ez utóbbiról, a tűző napról és a macskakövekről persze nem a szervezők tehetnek. Illetve csak annyiban, hogy ismét bebizonyosodott, a Budai Vár – egyébként gyönyörű világörökségi környezete – nem a legalkalmasabb terep. ha esik és fúj, azért; ha a tűz a nap, azért. S ez nemcsak a sörfesztiválra vonatkozik.

Ami egyértelmű pozitívum volt, hogy ezúttal csaknem az összes pultban működött pohármosó, és a wc-s nénik sem akartak alapból mindenkit levenni a használati díjjal.

sorlap.hu

Cseh Sörfesztivál

A sörfesztivál-hónapot a csehek zárták június utolsó két hetével. A helyszín a megszokott belvárosi Városháza park volt. A sörkóstolásra legalkalmasabb időintervallum itt is a kora délután. Ilyenkor még viszonylag szellősen ülnek a sátortető alatt, és tülekedéssel sem kell számolni. Okulva az előző évek zsúfoltságából az idén eggyel kevesebb padsort állítottak fel. Így végre lehetett közlekedni a sorok között, és a sörárusító bódék előtt sem kellett bukdácsolni, nyomulni a teli poharakkal. Nyilván a cseh sörre szomjas publikum is jobban eloszlott a 13, mint a 6 nap alatt. A megduplázott wc-kapacitás is jobban bírta, nem kellett fél órát számolni egy kisebb eseményre… S ha már a pozitív változásoknál tartunk, jó elmozdulás az is, hogy ezúttal a fesztiválvaluta, a Cseh Oroszlán végig érvényes volt, nem  váltott minden nap más és más színűre, a visszaváltás is egyszerűbbnek bizonyult.

A sörválaszték ezúttal talán valamivel szűkebb volt, mint tavaly, de jórészt a budapesti cseh sörözőkben többé-kevésbé folyamatosan kapható márkákból állt. Akadtak persze ritkaságok ezúttal is: a pilzeni Purkmistr és a zvíkovi Pivovarský Dvůr mikrosörfőzdék sörei, de ide sorolhatjuk a Krušovice Malvaz sörét, amelyet Csehországban is csak elvétve lehet kapni.

Aki megéhezett, a klasszikus sörkísérő kalóriabombák közül választhatott: sült csülök, oldalas, kolbász, „morva veréb” (sült hús káposztával és knédlivel).