Az alábbi cikk eredetileg a HVG Sör Plusz kiadványban jelent meg.

A meglepetés 

A boldog születésnapomon a családi összeesküvés eredményeként egy csomag várt otthon. Csak pislogtam tanácstalanul. A szoba közepén 50-60 centi magas, a csomagolópapírban lényegében beazonosíthatatlan formájú valami, a tetején meg még egy, 20 centi körüli, de az legalább egyértelműen henger.

Bontottam, és onnan kezdve örömöm megilletődöttséggel és döbbenettel keveredett: sörkészítő felszerelést kaptam.  

Egyszer régen, még a történelem előtti időkben szereztem egy élelmiszeriparra is szakosodott gépészmérnöki diplomát, voltam sörgyárban is, na de sört nem főztem. Legfeljebb azt tudom (hazudok: tudtam valamikor), hogyan kell megtervezni a szükséges berendezéseket.

Abban azonban nem volt 30-35 literes műanyag vödör, rajta a közepén lyukas tetővel, alul pedig csappal. Nem volt hozzá kicsi műanyag kotyogó és keverőkanál, meg egyáltalán: nem járt vele az ígéret, hogy két hónap múlva a saját sörömet ihatom.

A fiam, aki elégedetten nyugtázta összeesküvésük sikerét, megígértette velem, hogy nélküle nem állok neki a főzésnek. Egy hétig még éppen táborozott, így maradt hét napom felkészülni, tanulmányozni, videókat nézni, tippek után kutatni. Ennyi idő alatt kiderült, hogy ennél egyszerűbb sörkészítési módszer lényegében nincs is, nekem tulajdonképpen sokkal inkább türelemre lesz szükségem, mint tudásra.

A szerző felvétele

Szóval eltelt a hét, a fiú hazajött, és másnap kiadta az ukázt: főzzünk sört! Főzzünk – adtam meg magam, noha már tudtam, főzni a legkevésbé sem fogunk.

A nagy kotyvasztás

Mink van tehát? Itt a vödör (erjesztő), hozzá a tető, ahhoz a kotyogó meg a lapát. Ennyi kell egyelőre. Van a kezdő csomagban egy doboz fertőtlenítőszer. Nagyon fontos, ez ugyanis az első pont, ahol bukhatunk: ha nem kellőképpen tiszta minden eszköz. A megoldás tehát a kád, bele víz és a szükséges szer, aztán hadd ázzon a tartály, a keverő, a kotyogó és – majd egyszer – az üveg is. Lemosni nem kell utána, öblíteni sem, csak hagyni száradni, így lesz tiszta.

És most jöhet maga az „anyag”. Illetve az, amiről eddig nem volt szó: az a bizonyos 20 centis henger. Nem más ez, mint 1,5 kiló sörsűrítménykonzerv. Ettől lesz nekünk sörünk. Megannyi típust lehet venni, az én születésnapi ajándékom egy Irish Style Stout nevű készítmény volt, barnasöralap, amiből közepes erősségű ital készíthető. Hogy tényleg ne kelljen semmi után sem rohangálnunk, a konzerv tetejébe beletettek kis zacskó élesztőt is.

A vödörbe beleöntünk 2 liter meleg vizet, rá 1 kiló cukrot és a sűrítményt, majd elkeverjük. Utána felöntjük hideg vízzel (amennyit a sörtípus megkövetel, jelen esetben 23 literig), ismét keverjük, végül hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, és legújabb kedvenc szokásunk szerint ismét keverünk. De már nem sokat. Jöhet utána a vödör teteje és bele a kotyogó, amit szintén lezárunk, mert már nem kaphat oxigént a „sör”.

S innentől kezdve megesz minket a fene a várakozásban. Mindez ugyanis bő egy óra, de akkor nagyon megadtuk a módját az egésznek. Most viszont 20 fok körüli hőmérsékletre tesszük a vödröt, és napokig csak lessük. Figyeljük, hogyan indul meg a buborékozás a kotyogóban, kezdetben örülünk minden egyes gömböcskének, utána meg a pokolba kívánjuk: mikor hagyja már abba?!

Nos, jó esetben négy-öt, kicsit rosszabb időjárásnál hat-nyolc nap után. Már-már feladjuk, amikor egyszer csak azt vesszük észre, hogy vége, nincs több buborék, lehet csapolni.

Igen ám, de mibe? Gondoljunk bele: 23 liter az 46 félliteres üveg, ha meg háromdecisünk van, akkor még több. Mindez a sörösdobozok világában. Végigudvaroltuk az összes szomszédot, de hiába, húsz még mindig hiányzott. Ekkor viszont nincs más megoldás: venni kell. Mi speciel a lakópark presszósához mentünk, kedves ember, eladott húsz üveget 400 forintért. A hülyének is megéri!

Várni, várni, várni

Nálunk úgy nyolc nap kellett, míg buborékok már nem jelentek meg a kotyogóban, meg üveg is lett elég. Akkor aztán kivonult a család a garázsba. Minden ment, mint a szalagnál. A feleségem kezdett, minden üvegbe tett egy mokkáskanálnyi cukrot. Ez kell ahhoz, hogy szénsavas legyen a sör, de túl sokat ne rakjunk bele, mert életveszélyes – én kicsit felráztam egyet nyitás előtt, a konyhafal máig tudna mesélni róla.Következett a fiam, aki megtöltötte az üveget, majd én kupakoltam (a készletben volt száz kupak és egy fogószerű szerkezet, amivel egy mozdulattal ráfeszítjük az üvegre a tetőt).

A szerző felvétele

Idővel persze volt forgás is, mert mindenki mindent ki akart próbálni, de a lényeg mindenképpen az olajozottság volt. Egész addig, míg ott álltunk az üres vödörrel és 58 különböző méretű üveggel, benne valami barna folyadékkal. Mert még mindig nem tudtuk, hogy mit alkottunk.

S ez így is maradt még jó ideig. Egyes leírások szerint két, mások szerint négy hetet kell kibírni, de ismerősök, akikről kiderült, hogy ezt már próbálták, inkább hat-nyolcat mondtak.

Hát ez a téboly. Viszonylag rendszeresen odamész, megsimogatod az üvegeket, beszélsz hozzájuk, hátha ettől jobb lesz. Három hétnél úgy döntesz, megforgatod, hogy keverődjön fel, ami leülepedett, de még mindig csak félútnál jársz. Iszonyat.

Hölgyeim, uraim: a söröm!

Nálunk úgy alakult, hogy éppen vendégek jöttek a söridőszámítás hatodik hetének végén, így a nagy pillanatnak tanúi is voltak. Már reggel betettem a hűtőbe pár üveggel, aztán este úgy hoztam ki, mint a világbajnoki trófeát a döntő végén.

Katarzis? Igen (icipici ficammal). Az első üveg ugyanis tökéletes volt, kicsit édeskés, tipikus barna sör. És finom. (Nem tudom, hány fokos, mert fokmérőm nincs.) A második viszont csöppet híg lett, amitől nyilván – stílszerűen – kivert a víz. A harmadik és a negyedik azonban ismét tökéletes.

A szerző felvétele

A magyarázat logikusnak tűnik: a csap ugyebár alul van, az erjedés alatt ott koncentráltabb lett a folyadék. A második üveg pedig – a színe alapján tudtuk – a csapolás legvégéről származott, amikor a töményebb részt már lecsapoltuk. Szóval legközelebb nagyon finoman felkavarjuk a sört, mielőbb üvegbe tesszük.

Mert nyilván lesz legközelebb. Azóta tél volt, a tavaly szeptemberre elkészült adag mostanság fogy el, mire ez az írás megjelenik, már legalább a vödörben erjedezik az újabb. Bár inkább már üvegekben.

Ezúttal világos lesz, a tervek szerint belga búzasör. Isteni móka.