Valahogy úgy vagyunk vele, hogy, a borvidék szót hallva, bizonyosan nem pont Zala jut eszünkbe. Pedig, a Zalai is borvidék volt. Történelmi. Aztán hosszú-hosszú időre lecsúszott a térképről. Csemegeszőlője megmaradt, de borvidéki rangját, Balatonmelléki néven, hatvan esztendő elteltével, az ezredforduló előtt nyerte vissza. Hogy ez így történt, az a  muravidéki orvos-borász gyümölcsös-testes borainak is köszönhető.

Dr. Bussay László (1958–2014) Szigetváron töltötte a gyermekkorát. Műtőssegéd volt a helyi kórházban, majd, a Pécsi Orvostudományi Egyetem elvégzése után, a 80-as évek második felében a Baranya Megyei Kórházban kezdett dolgozni. Városi orvos lett, de álmai, vágyai a falu felé vitték. Huszonkilenc éves koráig élt Baranyában, ám, mielőtt még a felesége szülőföldjére, Muraszemenyére költözött volna körülnézett másfelé is, borászkodásra alkalmas, nekik tetsző helyet keresve. Az Alföldön is megfordult, ám hiányoztak a dombok, nem úgy, mint a Muravidéken, ahová már a 70-es évektől járt, s ahol a szőlőművelésnek is akadtak szép hagyományai. „A vidék talált rám” – mesélte.

A Bussayéknál, ahogy különösen vidéken, az ország nagyon sok családjában, akadt hagyománya a szőlőművelésnek, borkészítésnek. Nagyapjának is volt Baranyában pincéje, szőlője, ám a doktor úr Zalában folytatta, s nem is akárhogy. Csörnyeföldön az első tőkéket 1988-ban telepítette, és a kezdeti negyedhektáros birtok az élete végére 6,5 hektárra bővült. Olasz- és rajnai rizlinget, szükebarátot, traminit, sárgamuskotályt, pinot noirt, csókaszőlőt is termelt. 1996-tól a barátaival, Heimann Zoltánnal és Sz. Kis Lászlóval, másik 5 hektár szőlőt telepítettek a közeli Vörcsökben, az egykori Zichy-birtok "grand cru" területén, ahol a Kerkaborum név alatt Heimann Zoltánnal készített Vörcsök furmint és hárslevelű alapanyaga termett.

Kezdetben Bussay doktor is  csak úgy, magának s barátainak készítette a borait, mígnem Heimann Zoltán egyszer csak fel nem világosította, hogy a bora, az bizony jó. S hogy miképpen is készítette a doktor az egészen 1997-ig, kereskedelmi forgalomban még csak meg sem jelenő a borait? Leginkább úgy, hogy a természetre bízta mindazt, ami egyébként is a természet dolga. Ez, a "lusta", ám intelligens borász mindenkori titka. Az erjesztés és érlelés fajélesztő és irányított erjesztés nélkül, tölgyfahordókban, általában 9-18 hónapig tartott. A borokat, többnyire január elejéig, finomseprőn hagyta, gyakran felkeverve, amitől a kénigény kisebb, a gyümölcsösség, s textúra pedig erőteljesebb lett. Kézműves borai még a gyengébb évjáratokban is koncentráltak és testesek lettek, a muravidéki tájra, terroir-ra jellemző erőteljes, szép savszerkezettel, a száraz, félszáraz határán.

zaol.hu

Bussay a csörnyeföldi Kövecs-hegy, Birkás és Kapatörő dűlőkben valósította meg álmait. Első, és elismerten első számú termelője lett a vidéknek. 2003-as traminije Olaszországban ért el nagy aranyérmet. 2006-ban az Esküvé 2004 cuvée-jét a Decanter Magazin a világ 10 legjobb rizlingje közé választotta. Borait országhatárokon innen, s túl is sokan ismerték.

„A bor megerősíti az élet értelmébe vetett hitet" – nyilatkozta egyszer. Komoly mondat ez, érdemes rá emlékezni. Ám szállóigévé mégis az a tőmondatokba foglalt tanács vált tőle, amit egy borkészítőnek üzent, megkóstolván ajándék borát: „Bort kiönteni! Hordót elégetni! Tevékenységet megszüntetni!” Úgy tűnik, hogy az Úrnak éppen egy ilyen csörnyeföldi orvos-borászra lehetett most égetően szüksége, hogy magához szólította.  Nyugodjék békében!

                                                                                   xxxxxxxx

 Dr. Bussay Lászlót háziorvosi, és a Zalai borvidéknek nevet s ismertséget hozó munkájáért 2009-ben a megye díszpolgárává választották. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét.