Lisztfelhőbe burkolózva vívják csatájukat a kenyerek, péksütemények, lepények, piték, pizzák csatamezején. S mindezekhez „csőre töltve” töltelékek, feltétek, saláták, szószok, és bármi ízes, fűszeres, amihez kenyeret lehet enni. Vagyis a muffinon innen s túl, minden.

Március 1-től beköltöztethetjük őket a konyhánkba, csak a tévét kell bekapcsolni hétvégenként. Elöljáróban, kedvcsinálónak, netán adáshiba esetére pedig egy recept tőlük most, tippekkel, jó tanácsokkal. Tökéletes.

Hozzávalók:

3 dl langyos víz
5 g szárított élesztő
0,5 kg liszt

 5 g tengeri só (sima só is megteszi)
20 ml szőlőolaj (más olaj is jó)

TV Paprika

Elkészítés és tippek:

Egy tálban csomómentesre keverünk 5 g szárított élesztőt (ettől lesz levegős a tészta) és 3 dl langyos (kézmeleg) vizet.  

Fél kilónyi lisztet (minél jobb minőségű a liszt, annál finomabb lesz a kenyér) összekeverünk 5 g tengeri sóval (ez sokkal ízesebb, mint a hagyományos só, így kevesebb is elég belőle), hogy még inkább kihozzuk a kenyér ízét. Hozzáadjuk az élesztős vizet, majd a száraz és nedves hozzávalókat óvatosan eldolgozzuk. Végezetül hozzáadunk 20 ml szőlőolajt (az olajjal könnyebb dolgozni, mint a zsírral vagy vajjal) és összegyúrjuk a tésztát. Ettől majd lazább, levegősebb lesz a kenyér, jobban magába szívja a nedvességet.

A gyúrás legfontosabb szabálya, hogy minél tovább csináljuk annál ruganyosabb lesz a kenyerünk (az élesztőgombák egyre több széndioxidot termelnek, viszont a gyúrással a tésztába tudjuk zárni a gázokat, így egy laza szerkezetű, finom kenyeret kapunk végeredményként).

Ha megvagyunk a gyúrással elvégezzük az „ujj-tesztet”. Ennek lényege, hogy hüvelykujjunkkal benyomjuk a tésztát, és ha visszatöltődik a helyére, a kenyértészta átment a teszten, tányérba rakjuk, és elkezdjük az első kelesztést.

Kelés közben alakul ki a kenyér formája, íze, ehhez azonban le kell takarni a tálat… ha csak nem kő kemény kenyérre vágyunk.  A legalkalmasabb erre a célra egy zuhanysapka (!) a gumiszegély a helyén tartja, a nejlon pedig elég helyet hagy a tésztának.

Egy óra elteltével kivesszük a megkelt tésztát, megnyújtjuk és meglazítjuk, majd a két végét a közepébe hajtjuk. A szélét alaposan eldolgozzuk, hogy jobban tartsa a formát. Fentről magunk felé tekerjük, közben hüvelykujjal igazgatjuk, hogy jó szoros, tömör tésztát kapjunk.

A kenyér alján barázdák keletkeznek, fontos, hogy ezek nézzenek lefelé sütéskor, ez kerüljön a kenyérforma aljába, hiszen így nem csak az esetleges egyenlőtlenségeket leplezzük, de a kenyér formája is tartósabb, szebb lesz.

Ha ezzel megvagyunk a kenyeret egy második órára is hagyjuk kelni annyi különbséggel, hogy most egy meleg helyre tesszük és a formát ismét letakarjuk.

Egy óra elteltével a tészta tetejét meghintjük liszttel, bevagdaljuk, majd 30 percig sütjük 240 fokon. Amennyiben tökéletesen ropogós héjat szeretnénk, úgy egy bögre vizet öntsünk a sütőnk aljába. Fél óra után kivehetjük, és 10 percig hagyjuk hűlni.

Egy utolsó teszt: ha a kenyér alját megkopogtatva tompán kongó hangot hallunk, a kenyerünk tökéletes.

Tipp: mindig egy kézzel dolgozzunk, így nem lesznek koszosak a kellékek, és a telefont is felvehetjük,ha csörög. Esetleg közben bekapcsolhatjuk a TV Paprikát.

Megjegyzés: Ez igazán mesteri. Ha belejöttünk a sütésbe, érdemes kipróbálni a mi tökéletes házi kovászos falusi és diós kenyereinket is.