Dominique Staruss-Khan, az IMF elnöke. Nem lehet lekapcsolódni © AP

Strauss-Kahn a londoni gazdasági napilapnak adott interjúban kijelentette, hogy nem amerikai válságról van szó. „A válság globális, és az úgynevezett lekapcsolódási elmélet teljesen félrevezető, s a válság olyan felzárkózó országokat is érinteni fog, mint Kína és India” – mondta az IMF első embere. A Strauss-Kahn által említett „lekapcsolódás” (decoupling) elmélete – vagyis az, hogy a felzárkózó térség mennyire tudja magát elszigetelni egy amerikai recessziótól vagy növekedési megtorpanástól – sok vitára ad alkalmat a City elemzői közösségében. Több vélemény szerint az olyan méretű felzárkózó gazdaságok, mint Kína, sokkal erősebb külső fizetési helyzetük miatt ma már jóval kevésbé szenvednének meg egy esetleges amerikai recessziót, mint korábban, sőt bizonyos mértékig pótolhatják a kieső amerikai húzóerőt.

Ezzel azonban korántsem ért egyet mindenki. Kína globális stabilizáló szerepéről például meglehetősen óvatosan nyilatkoztak a Fitch Ratings hitelminősítő néhány héttel ezelőtti londoni felzárkózó térségi szemináriumának részvevői, sőt a rendezvényen olyan vélemény is elhangzott, hogy a következő subprime – vagyis nem elsőrendű adósi – válság akár Kínából is kiindulhat. A kínai gazdaság súlya – piaci árfolyamon számolva – a világgazdaság összesített GDP-értékében továbbra is csak 5-6 százalék, miközben az Egyesült Államoké 30 százalék, hangzott el a londoni Fitch-szemináriumon. A hitelminősítő szakértői szerint amerikai recesszió esetén a felzárkózó térség „leválásának” mértéke általánosságban sem lenne nagyon nagy mértékű.

Az IMF vezérigazgatója a hétfői Financial Timesnak azt mondta: ha a bankok kockázati tőkefedezetét a magánszektornak nem sikerül gyorsan helyreállítania, „meg lehet vizsgálni” a közpénzek bevonásának lehetőségét. Strauss-Kahn az interjúban kijelentette: az IMF e héten esedékes új előrejelzésében lefelé fogja módosítani világgazdasági növekedési előrejelzését. A valutaalap vezetője a „Haladó kormányzás” nevű, a brit Munkáspárt és több nagy külföldi balközép párt vezetőinek részvételével megtartott hétvégi londoni csúcstalálkozón is kijelentette: a lefelé mutató növekedési kockázatok legtöbbje, amelyektől a világgazdaság az utóbbi fél évben tartott, mára valósággá vált.

Az IMF az idén már rontotta a világgazdasági növekedésre adott saját előrejelzését; a januári 4,1 százalékos jóslat helyett most már csak 3,7 százalékos globális növekedést vár 2008-ra. Ugyanezen a hétvégi londoni rendezvényen Gordon Brown brit kormányfő a modern gazdaságtörténet első, ténylegesen globális pénzügyi válságának nevezte a jelenlegi likviditáspiaci felfordulást, amelynek kezelésére szavai szerint a II. világháború óta kialakult nemzetközi pénzügyi intézményrendszer alkalmatlan, a nemzeti szintű felügyeleti rendszerek nem elégségesek, ezért globális szabályozói egyezségre van szükség. Brown szerint a globális pénzügyi intézményrendszer teljes átalakítását az IMF-fel kell kezdeni, amelyet úgy kell megreformálni, hogy korai válság-előrejelző és figyelmeztető szerepet tölthessen be a világgazdaságban.

A brit kormányfő erre már korábban is tett egyértelmű javaslatot. A Financial Timesban néhány héttel ezelőtt megjelent cikkében azt írta: az IMF-et még a nemzeti, és nem a globális gazdaság korszakára építették ki, helyi szintű fizetési válságok, és nem globális tőkeáramlások kezelésére. Ahhoz, hogy az új érában is hatékonyan működhessen, az IMF-et ugyanolyan függetlenné kell tenni, mint a jegybankokat, felelősségi körébe kell utalni a világgazdaság felügyeletét, a piacok informálását és „oktatását”, valamint a rendszerszintű átláthatóság érvényesítését, állt a brit kormányfő által a londoni gazdasági napilapnak írt korábbi cikkben.