A hongkongi köznyelv hungca (hongza) néven emlegeti ezeket a hajlékokat, amely a kísértetház fogalmához áll a legközelebb. (A szóösszetételben a hung (hong) bajt, szerencsétlenséget, erőszakot és gyilkosságot jelent, a ca (za) pedig házat.) Egy hungca az alkalmi vételre vadászó befektetőknek lehet csábító lehetőség. Ha ugyanis egy lakásban gyilkosságot vagy öngyilkosságot követtek el, ára 40 százalékkal is olcsóbb lehet a piaci átlagárnál.

Nemrégiben történt Hongkong előkelő Mid-Levels városrészében, hogy egy toronyházból kiugrott öngyilkos lakó az egyik földszinti apartman teraszára zuhant. Az ottani bérlőket sokkolták a történtek, és kiköltöztek a lakásból. A tulajdonos rögtön talált egy európait, akit a szörnyű eset cseppet sem gátolt meg abban, hogy az egyébként tetszetős apartmant kivegye.
 
„Az idő minden sebet begyógyít” - írja blogjában Mo Jü-ven ingatlanbefektető, aki kimondottan ilyen lakásokra szakosodott. „Ha egy hungca tulajdonosa ki akarja adni a lakást, a bérleti díjnak legalább 20 százalékkal alacsonyabbnak kell lenni, mint egy hasonló bérleményé, amelyben nem volt természetellenes haláleset. Idővel egyre kevesebben emlékeznek majd a bűntettre, és az ingatlan értéke újra nőni fog.”
 
A különleges igazgatású kínai terület ingatlanpiacán már kialakult a hungcák hátborzongató minősítő rendszere is. A legmagasabb osztályba azokat a lakásokat sorolják, ahol a legkegyetlenebb erőszakcselekményeket követték el, ezeket négy koponyával jelzik. Ilyen például az a lakás, ahol 2009 júliusában brutálisan meggyilkoltak és feldaraboltak egy kislányt. A bűntény hónapokon át borzolta a hongkongiak idegeit. Az egy koponyával jelölt, legalacsonyabb osztály azt jelenti, hogy az apartmanban halálos kimenetelű szerencsétlenség történt.
 
Az ingatlanszakmában dolgozó bloggerek szerint mind a négy kategória előnyös befektetés lehet, egy dolog fontos, hogy elég nagy árengedményt adjanak. Tudni kell persze azt is, hogy kikből áll a lehetséges vevők és bérlők célcsoportja: mindazokból, akik a hongkongiak döntő többségével szemben nem hajlamosak arra, hogy higgyenek a hazajáró lelkekben. Ide tartoznak a nyugati országokból származó érdeklődők, közéjük sorolhatók még a keresztények általában, mert kevésbé babonások, vagy az egészségügyben dolgozók, akik már hozzászoktak a halálhoz.