A parlament elfogadta a jövő évi költségvetés sarokszámait – a bevételi oldal 13 151 milliárd, a kiadási oldal 13 838 milliárd forintot mutat, így a hiány 687 milliárd forintra adódik –, amiből sok új nem derült ki: a hiány alatta marad – a konvergenciapályának megfelelően – a GDP-hez mért 3 százalékos szintnek. De a magyar gazdaság bajai ettől még megvannak, s 2012-ben vagy 2013-ban annyira felgyűlhetnek, hogy ismét hallani vélhetjük majd a végítélet harsonáit, mint tavaly márciusban a 300 forint feletti euróárfolyam idején, s akár újabb költségvetési kiigazítás következhet.

MNB

Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának nemrégiben kinevezett elnöke a minap a TV2 reggeli műsorában kijelentette, hogy Magyarország akkor kerülhet nagy bajba, ha a nemzetközi körülmények ellenünk fordulnak. Például nem sikerül kezelni az euróövezetben Írország és a dél-európai EU-tagok egyensúlyi problémáit, s ez bennünket is visszaránthat a válságba. Erre azonban csak egyharmadnyi esélyt lát. A másik kétharmad amellett szól, hogy kilábalunk a krízisből és az ország tartós növekedési pályára áll. Ezzel a prognózissal egyetért Simor András, az MNB elnöke is, aki csak a legrosszabb forgatókönyv valóra válása esetén tartja elképzelhetőnek az ország visszasüppedését a válságba, mint ezt a GKI keddi konferenciáján kifejtette.

Mindez azonban nem jelenti, hogy gazdasági dolgaink rendben lennének. A jegybankelnök szerint a bajok eredendő oka, hogy a korábbi években a költségvetési szféra elszívta a levegőt a vállalkozások elől. Ráadásul a francia vagy német gazdaságban a belföldi befektetők veszik meg zömmel az állampapírokat, nálunk viszont a külföldiek, ami nagy baj. A külső államadósságot a költségvetési hiány duzzasztotta fel, de a nagy nominális kamatkülönbség miatt a vállalatok és a lakosság is idegen devizában adósodott el.

Az eladósodottságunk miatt már jó ideje gyanakodva néznek ránk a gazdasági elemzők és a hitelminősítők. Az új kormány cikcakkokkal teli gazdaságpolitikája pedig egyáltalán nem hatott rájuk megnyugtatóan, a különadók miatt a pénzügyi szféra és a működőtőke-befektetők, a Költségvetési Tanács tevékenységét és az Alkotmánybíróság jogkörét korlátozó intézkedések miatt pedig már a politikusok is megorroltak. A magyar gazdaságpolitika legnagyobb bajává lassan a hitelesség hiánya vált. Ez mutatkozik meg azokban az igen magas kamatfelárakban, amelyeket az országnak fizetnie kell.

Ha a teljes magánnyugdíjpénztári vagyont az államadósság csökkentésére fordítanák, az évi 150 milliárd forint kamatmegtakarítást eredményezne, de a kamatokra az utóbbi időben 150-200 bázispontos felár rakódott, ami 300-400 milliárd forint többletkiadást eredményezhet, ha az állampapírok átárazódási ciklusa befejeződik. Azaz a kormány magánnyugdíjpénztári kalandja a legrosszabb esetben akár 250 milliárdos veszteséggel is végződhet. Ezt mind Simor András, mind Oszkó Péter korábbi pénzügyminiszter kifejtette a GKI konferenciáján.

Oszkó szerint a hozamgörbéink rettenetes képet mutatnak, mert hosszú távon a költségvetési lyukakat már a kamatfelárak és az egyedi kiadások hozzák létre. A vállalatok által fizetett adó már most sem éri el a kamatterhek egyharmadát. Azaz a pénzügyi stabilitás és az alacsony finanszírozási kockázat nagyon erős versenyképességi tényezővé válik.

A bajok nyilvánvalóan a gazdaság szerkezetében keletkeztek. A túlköltekező állam miatt a hiány folyamatosan újratermelődik. A strukturális hiány 2010-ben 3,1 százalékra, 2011-ben 5,1 százalékra, 2012-ben pedig már 6,1 százalékra tehető a GKI szerint. A Barclays Capital előrejelzése pedig azt fejti ki, ha a magán-nyugdíjpénztári tagok száz százaléka visszatér az állami rendszerbe, a GDP-hez mért magyar államháztartási egyenleg jövőre a 3 százalék alatti hiánycél helyett – ESA95-ös szabvánnyal számolva – akár 5 százalék körüli többletet is mutathat. De az „ilyen könyvelési eljárások” csak elfedik a strukturális – vagyis az átmeneti hatások kiszűrésével számolt – egyenleg komoly romlását, és további intézkedések nélkül a GDP-arányos államháztartási hiány 2012 után ismét 5-6 százalékra emelkedhet. Így újból növekedésnek indulhat az államadósság-ráta is – vélekednek a londoni szakértők.

CDS-görbék. A térség öt referenciaországa nálunk kisebb felárakkal jut hitelhez

MNB

Bonyolítja a helyzetet a kormány hozzávetőleg 24 milliárd eurós – a GDP 22 százalékának megfelelő – jövő évi finanszírozási igénye. Ennek kiegyenlítéséhez jövőre mintegy 5,3 milliárd eurónak megfelelő értékű forintkötvényt terveznek kibocsátani a hazai piacon, amit azonban nehéz lesz értékesíteni magánnyugdíjpénztárak elmaradó keresletének hiánya miatt. Pedig korábban a pénztárak a vagyonuk 50 százalékát fektették kormánykötvényekbe – hívta fel a figyelmet a Barclays Capital elemzése.

Hasonlóan vélekedett Török Ádám, a Költségvetési Tanács tagja is. Mint nemrégiben tartott előadásában kifejtette, nem látják, hogy fennmarad-e a jótékony hatása azoknak az egyszerű eszközöknek – utalt a különadókra és a magánnyugdíjpénztárak „igen alapos” átalakítására –, amelyeket most a kormány alkalmaz. Szerinte ezek az intézkedések a költségvetés tartós fenntarthatósági pályára állítását nem segítik. Nem látható, hogy milyen eszközök segítik elő az államadóság hiányának tartós csökkentését. Amennyiben a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat az államihoz átcsoportosítják, ilyen módon csökkenthető az államadóság, akkor ez kedvező lehet, de ennek technikája még nem ismert.

Ha a számok valósággá válnak, akkor további nehézségeink támadhatnak a külső támogatásunkat illetően is. Az EU ugyanis bizonyosan nem fogja befejezni ellenünk a túlzottdeficit-eljárást, de az új szabályok szerint még meg is büntethetnek bennünket, például felfüggeszthetik a strukturális alapokból származó támogatások kifizetését, sőt,  akár a szavazati jogunkat is korlátozhatják.

Oszkó Péter a keddi GKI-konferencián leszögezte, hogy a válság annak a modellnek a bukása volt, amelyben azt hitték, hogy a mérhetetlen mennyiségben folyósított hitelekből finanszírozott növekedés gyorsabb lesz, mint az adósság felhalmozása. Vajon jöhet-e Magyarországon egy új gazdasági modell, amelyben az állami újraelosztás szerepe felértékelődik? A skandináv példa azt mutatja, hogy ez lehet hatékony, így is fenntartható a versenyképesség, de vajon a magyar állam van-e olyan hatékony, ami versenyképességünket növeli, vagy legalább lehet-e a későbbiekben hatékony államot építeni? Ez a régióban elkerülhetetlenül fontos versenyképességi kérdés lesz a volt pénzügyminiszter szerint.

A GDP-növekedés megindításához a foglalkoztatás javítása mellett tőkeimportra, új beruházásokra is szükség lenne. A korábban említett intézkedések azonban különösen azokat a szakmai befektetőket bizonytalaníthatják el, amelyek hosszú évekre köteleznék el magukat működőtőke-beruházásokkal. Nem tudhatják ugyanis, hogy nem kapnak-e a nyakukba egy súlyos különadót, illetve, hogy a magas kamatfelárak fennmaradása miatt tartósan drágábban kell-e termelniük.

A GDP-növekedés szerkezete. Lakossági túlsúly

MNB

Különféle gazdasági elemzők viszont azt állítják, hogy az a rendszer, amelyben a járulékok szinten hagyása és a társasági adó, továbbá az szja csökkentése jelölik ki az útvonalat, nem képes a belső keresletet érdemben megmelni. Sőt, akkor, amikor a válságadókból befolyó összeg több, mint a társasági adókból származó teljes összeg, s amikor a társasági adókedvezményeket a foglalkoztatást gyorsan növelni képes kkv-szktor szinte egyáltalán nem tudja kihasználni, új nagyfoglalkoztatók érkezése pedig a fenti okok miatt kétséges, s a hagyományos nagyfoglalkoztatóknál (MÁV, BKV, önkormányzatok stb.) leépítés várható, nem látszik ennek az elképzelésnek a realitása.

Róna Péter közgazdász professzor a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetségének (GTTSZ) csütörtöki konferenciáján kifejtette, hogy a jövő évi költségvetés nem szolgálja sem a növekedést, sem a foglalkoztatás bővülését, mivel nem ösztönzi az ezeket megalapozó beruházás és kereslet élénkítését; az elvonás nő, a belső egyensúly romlik, a különadó pedig önkényes, rossz megoldás. Súlyos gond, hogy Magyarországon a beruházások volumene elmarad az amortizációtól, és súlyos félreértés, hogy a társasági adó csökkentése növelné a magyar cégek beruházásait. A honi vállalatok 60 százaléka ugyanis veszteséges, egyáltalán nem fizet adót – szögezte le.

A professzor szerint miközben a magyar külkereskedelem volumene eléri a GDP 170 százalékát, az exportbajnok Németországban ez 79 százalék, a magyar export importtartalma nagyon magas, 80-82 százalék, szemben a német 38 százalékkal. A hatalmasnak tűnő magyar exportnak édeskevés a magyar tartalma, és a bérmunkadíjon kívül a leányvállalatok által megtermelt jövedelemből szinte semmi nem marad a magyar nemzetgazdaságban, ha a támogatások és kedvezmények mértékét is figyelembe vesszük A statisztika szerint a külföldi tulajdonosok évente 400-500 milliárd forintot vonnak ki az országból. A választott stratégia akkor lett volna sikeres, ha a külkereskedelmi mérleg többlete ezt az összeget kényelmesen fedezte volna, de 2000 óta ez a deficit 26 ezer milliárd forintot ért el. Még a kimagaslóan sikeres tavalyi és idei külkereskedelmi többlet is csak az eddig kifizetett külföldi jövedelem harmada. Mindaddig, amíg a külkereskedelmi mérleg többlete nem éri el a jelenlegi szint háromszorosát, a paradigma adósságtermelő – hangsúlyozta. Róna Péter véleménye szerint a felzárkózni tudó országok sikerét a szigorú fiskális és laza monetáris politika együttese biztosította, Magyarország azonban nem ezt az utat választotta.