Az ORFK egyik levelében ezt olvashatjuk: „azért nem történt meg a nyomozás, mert a P. városi iratokat elküldték B. városába, majd Bp. Kapitányságára, de az iratok adminisztratív okokból elkeveredtek”. Ezen azt kell érteni, hogy mindhárom helyen még a postabontóban megvoltak az iratok, utána nyomuk veszett. Közben a sértettet megfenyegették a rendőrök, de ennek a bejelentésnek is nyoma veszett, majd pedig az egész ügy eltűnt.

Itt nem egyetlen rendőr feledékenységéről, hibájáról, netán bűncselekményéről van szó, az egész szervezet érintettsége kirajzolódik. Három város és az ORFK: ez már a rendszer! Nem tudni, megvették-e valamelyik rendőrséget (egyébként a P. városi rendőrséget és ügyészséget is megvették), de azt látni, ebben mindenki benne van, legalábbis hallgatólagosan. Egy 2007-es tanulmányomban ezt úgy neveztem, hogy „államilag finanszírozott maffiák tartják kézben a rendszert”.

Igaz – hamis?

Persze nem csak a rendőrségen tüntetnek el anyagokat, megteszi ezt az ügyészség is. De már találkoztam olyan esettel is, amikor egy bírósági eljárásban hamisított tulajdoni lapot használtak fel, és nyertek vele. Mi ebben a különleges, hiszen ilyenről más is hallott már? Az, hogy a földhivatal hamisította a tulajdoni lapot. Mondtam is, furcsa az olyan hivatal, amelybe éjszakánként a „portás” közreműködésével közokiratok ki-be járkálnak. A bíróság mérlegelt: a hiteles tulajdoni lap vesztett a hivatal által megváltoztatott, „hitelesnek” feltüntetett okmánnyal szemben. Az ügy megjárta az ügyészséget is, és végül győzött az igazság: igaza lett a hamisítónak.

Az igazságszolgáltatás nem csak a közvetlen visszaélésről és korrupcióról szól, hanem az azt védő, összezáró klikkekről is. Abban nincs semmi újdonság, hogy a másodfokú bíróság megváltoztatja az elsőfokú ítéletet, ha hibát észlel. Kutatóként régóta konfrontálódom azzal a nagyon nehezen igazolható, de sok példával alátámasztható feltételezéssel, hogy azokba az ítéletekbe, melyek mögött a bíró vagy az igazságügyi szakértő magánbiznisze húzódik meg, nem szívesen nyúl bele a másodfokú bíróság. Inkább megerősíti azt jogerős ítélettel. Éppen ott nem működik tehát a kontroll, ahol a legnagyobb szükség lenne rá a pártatlanság és tisztesség érdekében.

Korrupció: a legjobb beruházás

Jávor István

szerző Jávor István szociológus, az ELTE Szociológiai Tanszékének egyetemi docense. Kutatási területe a szervezett hatalmi viszonyok.

Egy kártérítési perben a bíró és a szakértő is nagyon igyekezett, hogy együttesen kimutassák, a keresőképességének jelentős részét elvesztett károsultnak nincs kiesett jövedelme. Többszöri sikertelen próbálkozás után végül sikerrel jártak. A szakértő megállapította, hogy „a károsult nettó jövedelme lényegesen meghaladta a bruttó jövedelmét (sic!)”. A bíró még azt is hozzátette, hogy a károsult a baleset következtében „lényegesen többet keresett, mint amire egészségesen valaha is képes lett volna”. Ez az ítélet az indoklással átment a Kúriáig minden szinten.

Semmi más nem történt, minthogy a károkozó alperes megvett magának egy ítéletet. Mivel sem szakmai, sem erkölcsi kontroll nem működik, a károkozó „beruházása” sikeres volt. A bíró azóta már a Kúrián dolgozik.

Általában is elmondhatjuk, hogy az igazságszolgáltatásba befektetett korrupciós pénz a legjobb beruházás. Egy szakértő egy nagyobb ügyben néhány százezerért, vagy millióért dolgozik. Körülbelül ennyivel befolyásolható a véleménye is. Cserében több tízmilliós, százmilliós perek fordíthatóak meg. Ezzel szemben az igazságszolgáltatási rendszer nem mutat semmilyen ellenállást. Habár az igazságszolgáltatás az egyik hatalmi ág, nem biztosított az átláthatósága, felelőssége, gyakorlatilag nulla kockázattal működik, minden döntését saját maga törvényesíti. A személyi kapcsolatok védik a tisztességtelen bírókat és ügyészeket.

Szakértés: az igazságszolgáltatás Achilles-sarka

Az átláthatatlan, ellenőrzés nélküli szervezet a korrupció melegágya. Hatalmas tétek és nulla kockázat: mindenki, aki vissza akar élni helyzetével, pontosan egy ilyen munkahelyen találhatja meg leginkább a számításait. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem dolgozik számos tisztességes ügyész és bíró a szervezetben. De aki másképpen dönt, és a korrupció irányába megy el, annak semmi sem állja útját, sőt a karrierje is töretlen lesz. Ezt úgy mondjuk, hogy a bírósági szervezetben a tisztességes munkának vannak egyéni garanciái, de nincsenek szervezeti garanciái.

Aki a Hunvald-ügy tárgyalását figyelte, láthatta, hogy nagyon komoly problémák merültek fel az igazságügyi ingatlanszakértőkkel, munkájuk minőségével kapcsolatosan. Mégis az ítélet ezekre a szakértésekre alapozott, elismerve a szakmai kidolgozás súlyos problémáit. Az igazságügyi szakértők dolgoznak a bíróságnak, ügyészségnek, rendőrségnek, és sokszor a szakértésük el is döntik a per sorsát. A jogszabályok szerint ezek a szakértők szakmailag a nemzetközi szintű tudást képviselik. Ennek teljesülését azonban semmi sem garantálja. Mit jelent az, hogy a szakértés módszere, adatai nem ellenőrizhetőek? Lényegében azt, hogy a szakértő olyan végeredményt hoz ki, amit akar. E mögött lehet szakmai tudás hiánya, ténylegesen el nem végzett munka, vagy korrupció.

Le- és felszintetizálás: ahogy az ügyfél akarja

Az egyik perben a szakértő arra a kérdésre, honnan származnak az ingatlan értékbecsléshez felhasznált adatok és hogyan hozta ki ezekből a végső értéket, azt válaszolta: „az adatokat szintetizáltam”. Így Budapest egyik legjobb helyén kihozta, hogy az ingatlanbefektetés megtérülése 1317 év. Megfizették, leszintetizált. Ha a másik fél korrumpált volna, akkor felszintetizál, és lehet, hogy a megtérülési idő 25 percre jött volna ki.

Azt lehet mondani ezek alapján, hogy az ilyen perek ítéletei homokvárra épülnek. Hogy az ilyen szakértések száma mennyi, nem tudjuk. Akkor tudnánk pontosabb számokat mondani, ha ezt mérnék, de maga a szervezet sem kíváncsi ezekre az adatokra. Egy kijelentést azonban megkockáztatnék: vannak olyan szakértői területek, ahol érdemben csökkent az ítéletek megbízhatósága a szakértések megbízhatósága miatt.