A körbetartozás úgy alakul ki, hogy egy vállalkozó nem tud fizetni, mert őt nem fizetik ki, és ez szépen végigmegy a teljes beszállítói láncon. Tipikus példa: egy alvállalkozó befejezi a szerződése szerinti munkát, de a megrendelő nem akarja kiállítani a munka elvégzését igazoló teljesítésigazolást. Kibúvókat keres, és amíg lehet, húzza az időt. Előfordul például, hogy kitiltja a munkaterületről az alvállalkozó előző nap még ott dolgozó embereit.

Amikor végül mégis kiadja az igazolást, a vállalkozótól átvett számlával kezd trükközni. A fizetési határidő lejárta előtt egy nappal - valamilyen formai vagy mondvacsinált hibára hivatkozva - visszaküldik a számlát a már tűkön ülő, időközben a kötelező adót, járulékokat és bért is kiizzadó vállalkozónak. Majd ráveszik, hogy a kialkudott pénznél 20-25 százalékkal kevesebbel is beérje. A kifizetések legalább 4-6 hónapot csúsznak.

Ezermilliárdnál is többre becsülték legutóbb a lánctartozások miatt bedugult pénz nagyságát a körbetartozással napi szinten találkozó szakemberek, akik sokadszorra is azt ismételték: komplex újraszabályozásra volna szükség. Noha a Fidesz a 2010-es választási programjában azt hangsúlyozta, hogy a helyzet kezelését főként az államnak kell orvosolnia (mivel a körbetartozásokkal kapcsolatos megrendelések nagy része amúgy is az állami és önkormányzati szférában valósult meg), de érdemi lépés máig nem történt. A Matolcsy György gazdasági miniszter által benyújtott törvénytervezet az építőipari körbetartozások megoldására koncentrál, a hvg.hu által megkérdezett szakemberek szerint nem biztos, hogy sikerrel.

Már a tetőnél tartanak: biztosan nem a első csapat

Fazekas István

Megrendelők rémálma: TSZSZ

A kormány nevében benyújtott törvényjavaslat központi témája, hogy az építőiparban a lánctartozások kialakulását eztán a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSZSZ) felállításával akadályozzák meg. A TSZSZ a tervezési, építési, kivitelezési szerződések teljesítését igazolhatja a megrendelő, a kivitelező, vagy az alvállalkozó számára, így meggyorsítja a szerződésből eredő teljesítések után a fizetés - akár bírósági úton történő - kikényszerítését.

Ez a szakértők szerint az építőiparban a legtöbbet a kisebb vállalkozásokon segíthet, mivel a tartozások nagy része egyszerűen abból ered, hogy a megrendelő a teljesítményigazolással machinál. E nélkül a vállalkozó nem adhatja le a számláját, a megrendelőnek pedig nincs fizetési kötelezettsége, hiszen ez olyan, mintha nem készült volna el a munka. A TSZSZ szakértőjének közbeiktatásával azonban akkor is készülhet a bíróság által elfogadott teljesítésigazolás, ha azt a megrendelő nem hajlandó kiállítani. Ráadásul a szakértő a jogszabálytervezet szerint akár rendőri segítséget is igénybe vehet, hogy a terepszemléjét elvégezze.

„Ez a szervezet nagyon hasonló a jelenleg is kirendelt igazságügyi szakértői szervezethez. A különbség az, hogy előbbi vita esetén rövid idő alatt az ügy kulcsszereplőjévé válik, utóbbit viszont a jelenlegi gyakorlat szerint akár az ügy keletkezését követő 2-3 év múltán szokás csak bevonni”- magyarázza Csatlós Csilla, a korbetartozas.hu szakértője. A zártkörű online vevő-monitoringgal foglalkozó portál szakembere úgy látja: azzal, hogy az állam által biztosított szakember a bíróság döntését belátható időn belül előkészítheti, az állam, a bíróság és a pénzére váró vállalkozó is csak nyerhet.

A TSZSZ súlyát növeli, hogy deklaráltan nem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alatt (hanem a mellett) működik majd, és az is, hogy vezetőjét miniszter nevezi ki. Az viszont már más kérdés, hogy mennyire tekinthető majd a szakértő függetlennek, ha állami alkalmazottként a lánctartozások kialakulásában nem kis mértékben érintett állammal szemben kell majd a vizsgálatot lefolytatnia.

Kiemelt határidők

Csatlós Csilla úgy látja, az is segíthet az ágazat légkörének tisztításában, hogy a bíróságon kiemelt ügyként kell kezelni a szakértői véleménnyel rendelkező beadványokat. Ugyanilyen pozitívumnak látszik, hogy törvénytervezetben 30 napos fizetési határidő szerepel, igaz, a szakértő szerint az eddigi 60-90 napos határidő szorosabbá tétele önmagában nem kényszeríti ki a jobb fizetési morált. Az viszont segíthet, hogy a jogszabály a vállalkozó számára megadja a lehetőségét annak, hogy ha nem fizették ki a munkáját határidőre, akkor a csődtörvényben előírt fizetési felszólítás kiküldését követően, akár a késedelem 25. napján kezdeményezze a nemfizető céggel szembeni felszámolási eljárás megindítását.

Csatlós Csilla leginkább azt hiányolja, hogy arról egyelőre senki nem hallott, hogy a bíróságok az ehhez szükséges plusz munkaerőt miként tudnák biztosítani. Kárpáti Gábor, a Coface ügyvezetője ugyanerre mutat rá. "Nem látom, hogy a bíróságok hogy fogják kiemelten kezelni ezeket az ügyeket, ha ma egy egymillió forint alatti tétellel bíróság elé vitt ügyben is legalább 4 hónapot kell várni az első bírósági tárgyalásig, illetve a felszámolási eljárások esetében is gyakran tarthatatlan az előirányzott határidő a bíróságok leterheltsége miatt" – mondta a kockázatkezeléssel, hitelminősítéssel és kintlévőség-kezeléssel foglalkozó cég szakembere. Kárpáti szerint, ha ezt a kérdést megoldják, akkor a tervezet valóban mindenkin segíthet, mert az ügyek kiemelt kezelése nem a teljesítés értékétől függ, így nem kell nagy összegű pernek indulnia ahhoz, hogy gyors bírósági döntés szülessen.

A Megyeri-híd átadása: maradtak alatta vállalkozók

Stiller Ákos

Kárpáti szerint ugyanakkor a törvényjavaslat bizonyos értelemben toldozás-foldozásnak hat. A TSZSZ mellett olyan elemek is bekerültek, amit az európai uniós irányelvek érvényesítése miatt kellett beleírni (pl. a tervezet szabályozza a külföldi pénznemben megkötött szerződések késedelmi kamat számítását), és olyanok is, melyek a bírósági szakasz felpörgetését célozzák. Kárpáti szkeptikus, szerinte újra kellene gombolni a kabátot. „Olyan törvényre volna szükség, ami elsősorban a hitelezők érdekeit védi, és sokkal keményebben szankcionálja a szabályszegőket, a kiskapu-keresőket, mert ma is épp az a legkiszolgáltatottabb, aki a munkát ténylegesen elvégezte" - tette hozzá az ügyvezető.

Nem csak építőipari kérdés

A parlament előtt lévő jogszabálycsomag általános indoklásában az áll, hogy az építőipari körbetartozások a beruházások leállásán és a versenyképesség romlásán túl a mikro-, kis- és középvállalkozások működését is fenyegetik, és hogy a folyamat megállítása ezért lett mára nemzetgazdasági kérdés. "Első olvasatra az látszik, hogy a törvényalkotó úgy gondolja: az építőiparban indokolt a leginkább a közbelépés. Pedig ez nem feltétlenül van így" - mondta a Coface ügyvezetője.

A szakember úgy látja, hogy bár kétség kívül ebben a szektorban váltak először tömegessé a lánctartozások, ma már a kis-, és nagykereskedelemben és az élelmiszerfeldolgozó-iparban is hasonló problémák szabnak gátat a normális pénzáramlásnak. A jogalkotó ugyanakkor az építőipari körbetartozásnak még csak nem is a teljes problémakörére, hanem annak csak egy részére keresett megoldást. "A teljesítésigazolások és az elvégzett munka bizonyíthatóságának kérdése fontos, de ha a törvényt majd a jelenlegi formájában is szavazzák meg, azzal csak egy konfliktusforrással lesz kevesebb. Ezt hiba lenne a lánctartozások generális kezeléseként felmutatni" - magyarázta Kárpáti Gábor.

A jogszabálytervezet azt teljes egészében figyelmen kívül hagyta, hogy éppen az építőiparban az vált a leggyakoribb megoldássá, hogy a felek végül peren kívül mégis megegyeznek. Így a törvény a tárgyalások közbeni zsarolásokat, a megrendelői oldalról egyoldalú árcsökkentések kikényszerítését nem kezeli. Az adósok fantáziája a szakértők egybehangzó állítása szerint nem ismert határokat, amikor a felelősség alól próbálnak kibújni. Így az is előfordulhat, hogy nem minőségi kifogásokkal jönnek majd, hanem azzal, hogy nem annyi anyagot építettek be, mint amennyit kifizetnének (mennyiségi kifogások) vagy hogy a kivitelezés időben megcsúszott (késedelmes teljesítés).

Vanek Balázs, az Atradius Hitelbiztosító vezetője is hiányérzetéről beszélt a jogszabálytervezet átolvasása után. Szerinte a paragrafusok sok apróságot szabályoznak, de arra összességében nem adnak megoldást, hogy egy késve vagy egyáltalán nem fizető cég ne temesse maga alá a láncban utána állókat. „Részletszabályokkal részletkérdéseket lehet megoldani, nem egy szektor generális problémáját” – állítja. "Magyarországnak bő 20 év sem volt elegendő idő ahhoz, hogy olyan csődtörvényt fogadjon el, ami valóban szigorúan szankcionálja, ha valaki kifizetetlen számlákat hátrahagyva dönti be a cégét, és nem engedi, hogy az ilyen vállalkozók másnap tiszta lappal, új céget alapíthassanak” – foglalta össze a jogalkotás legnagyobb adósságát a hitelbiztosító vezetője.