Kétmillió lakos, mondhatni osztrák életszínvonal, melyhez festői hegyek, kicsivel kevesebb mint 50 kilométernyi tengerpart járul, és ez Slavoj Zizek szülőhazája is. Igen, ez Szlovénia, Magyarország délnyugati szomszédja, amely Budapestről pár órányi autózással elérhető. Pont ez a közelség az, ami érdekessé teheti a napokban egyre több helyen felbukkanó kérdést: tényleg Szlovénia lesz a következő eurózónás tagállam, mely Ciprus után bedől?

Eddig Ausztria volt, csak kicsiben

A volt jugoszláv tagköztársaság soha nem tartozott a legszegényebb közép-európai uniós tagjelölt országok közé, a feldolgozóipar rendkívül erős volt már Jugoszlávia ideje alatt is – a jugoszláv export harmadát szlovén cégek adták –, a 2004-es uniós csatlakozás ehhez még csak hozzá tudott tenni, Szlovénia stabil növekedési pályára állt (2005–2012 között 20 százalékos volt a GDP-növekmény, Magyarországé kevesebb mint 3). Ez azt eredményezte, hogy mára az EU27-ek átlag GDP-jének a 90 százalékát sikerült szomszédunknak elérnie. A rendben lévő közpénzügyek és a stabil monetáris politika következtében délnyugati szomszédunk 2007-ben, elsőként a közép-európai volt szocialista országok közül, bevezethette az eurót is. A növekedés motorját ugyanakkor az építőipar és az olcsó vállalati hitelek adták, melyeket zömében 2004–2008 között helyeztek ki a bankok.

A pénzügyek területén Szlovénia már korántsem olyan, mint Ausztria

AFP / Jure Makovec

Szlovénia azzal is kitűnt a régió több országa közül, hogy az országban nem történt olyan hatalmas külföldi működőtőke- (FDI) beáramlás, mint a többi közép-európai volt szocialista tagállamban, a cégek és a bankrendszer jelentős része állami és közösségi, helyi kézben maradt. A problémák jelentős részét most pont ez adja. A 2008 végén begyűrűző gazdasági válság az építőipart taccsra tette, az olcsó hitelek felvételének lehetőségei megszűntek, egyre több lett az úgynevezett rossz, vagyis nem fizető hitel is. A helyi tulajdonú bankrendszernek jelentős nemzetközi banki anyacég hiánya következtében saját erőből kell megoldania a bankok átstrukturálását.

A helyzet mára odáig fajult, hogy az ország három legnagyobb bankja 2012-ben már 20 százaléknyi problémás, vagyis nem fizető hitellel rendelkezett összesen 7 milliárd euró értékben. Ez az ország GDP-jének 20 százalékát teszi ki. Szlovénia előző kormánya a deficit lefaragása érdekében megszorításokat léptetett életbe, megvágták a szociális kiadásokat és a közalkalmazottak bérét is, emellett nekiálltak létrehozni egy "rossz bankot" (bad bank), ahová a problémás hiteleket átcsoportosítják. A stabilizálódó állami bankokat pedig ezek után privatizálnák.

Az uniós tagállamnak – mely mellesleg valószínűleg 50 millió euróval lesz kénytelen kivenni részét a 10 milliárd eurós ciprusi mentőcsomagból – idén ráadásul 3 milliárd euróra is szüksége lesz, hogy finanszírozni tudja magát, ennek harmada a bankok újratőkésítésére kellene. A probléma ezzel ugyanakkor az, hogy a ciprusi válság hatására a hosszú lejáratú szlovén állampapírok hozamai, mivel az országot a befektetők sérülékenynek tartják, megugrottak, a 7 százalékos szint közelébe kerültek. Ez az a szint, ahol Görögországban, Portugáliában és Írországban már komoly problémák adódtak, és nemzetközi segítségre volt szükség. Szlovéniának június tájékán 2 milliárd eurónyi kötvényre kellene finanszírozót találnia, ám egyes közgazdászok kételkednek abban, hogy akad erre vevő normálisabbnak tekinthető hozamok mellett.

A bankok feltőkésítéséhez pedig szükség lesz a pénzre, ha nem sikerül összeszedni a kívánt összeget, akkor a négy éven belül másodszor is recesszióba csúszó Szlovéniának – ahol idén is 1,6 százalékkal zsugorodhat a gazdaság teljesítménye – nem marad más választása, mint az EU-hoz fordulni segítségért. Ezt a véleményt osztja például Timothy Ash, a Standard Bank feltörekvő piacokkal foglalkozó elemzője. Szlovénia elkerülhetetlenül egy mentőcsomag felé szalad, az EU lábon lőtte magát a ciprusi helyzet összezavarásával. Ha ez nem lett volna, akkor Szlovénia magától is ki tudott volna mászni a gödörből, emelte ki a régióval foglalkozó londoni közgazdász.

Szlovénia nem Ciprus

A szlovén kormány a ciprusi helyzet fokozódása közepette ugyanakkor igyekszik bizonygatni, hogy ők nincsenek olyan rossz állapotban, mint a mediterrán szigetország. Szlovéniának nincs szüksége segítségre, magunk is meg tudjuk oldani a helyzetet, pánikra semmi ok – jelentette ki Alenka Bratusek, Szlovénia nemrég megválasztott első női miniszterelnöke szerdán, aki hozzátette, hogy a megszorításoknak még nincs vége, a fiskális konszolidáció folytatódik. A szlovén miniszterelnök emellett azt sem felejtette el megemlíteni, hogy a bankbetétek biztonságban vannak. Ezzel annak a hírnek akarta elejét venni, hogy a bankok kisegítésébe – Ciprust példának tekintve – a szlovén betétesek pénzét is bevonnák. A ciprusi egyszeri eset megismételhetetlenségéről azonban szlovén közgazdászok koránt sincsenek meggyőződve.

Ljubljanában nem nyugodt a helyzet, bár egyelőre még nem drámai

AFP / Jure Makovec

Bratusek szavaiban ugyanakkor van igazság, Ciprus teljesen más helyzetben van, mint délnyugati szomszédunk. A betétek összege a GDP 130 százaléka körül van, szemben a ciprusi 800 százalékkal, az ország államadóssága 52 százalék volt tavaly év végén (a mutató azonban dinamikusan növekszik), míg a mediterrán szigetországban ez már a 80 százalékot verdesi. A 4 milliárd euró, melyre az országnak szüksége van a bankok újratőkésítéséhez, Szlovénia GDP-jének 9 százalékát tesz ki, ez messze áll a ciprusi 95 százaléktól.

Ha az ország nem Ciprus, akkor mégis miért van gondban?

Ha a számok azt mutatják, hogy Szlovénia nem Ciprus, akkor a kétmilliós állam mégis miért van bajban? A kérdésre igen egyszerű a válasz, az euróválság eszkalálódása kapcsán a befektetők a problémákkal küszködő további eurózóna-tagállamokat veszik célba, ahol a megfelelő finanszírozásért pluszprémiumot igyekeznek kicsikarni a kötvénypiacon. A helyzetet az is fűti, hogy az egyik nagy nemzetközi hírügynökség által megkérdezett közgazdászok többsége Spanyolország mellett Szlovéniát említette meg mint az eurózóna leggyengébb láncszemét. A szlovén kormánytól pedig egyelőre nem érkezett pontos menetrend, hogyan is tervezik felvenni a kívánt pénzösszeget a nemzetközi piacon, és hogy áll fel a bad bank, ahová a rossz hiteleket átcsoportosítanák. Ez pedig tovább növeli a nyomást: egyre többen számítanak Szlovénia finanszírozásának megnehezülésére, ez pedig a hozamokat tovább hajtja felfelé, beindult a spekuláció.

A kormányzat így tulajdonképpen csak futni tud az események után, a folyamat megállításához európai uniós megerősítésre is szükség lenne, mely ugyanakkor nem feltétlenül jelentene pénzügyi segítséget, a verbális kommunikáció is sokat segítene. Ha a ciprusi helyzet kapcsán és az EU déli perifériáján egy időre nyugvópontra jutnak a kedélyek, akkor Szlovénia időt kap sorai rendezésére, ám ha további csontvázak borulnak ki a déli országokban a szekrényekből – és esetleg a szlovén négypárti kormány halogatja a problémás kérdéseket, esetleg a koalíción repedések mutatkoznak –, akkor Szlovénia helyzete is rendkívül nehézzé válik, és könnyen lehet, hogy az euróválság következő áldozata Magyarország délnyugati szomszédja lesz.