Az államadósságok korát éljük, amikor a súlyosan eladósodott országok folyamatos megszorításokra kényszerülnek, a lakosság szenved az adóemelésektől, a külföldi befektetők pedig várják vissza a pénzüket. Ahol magas az államadósság, ott a kötvénypiacok összeomlanak, az állam pedig csődközelbe jut – ezt a forgatókönyvet már ismerik Görögországban vagy épp Portugáliában. De mi a helyzet mondjuk a belgákkal vagy az olaszokkal, ahol 100 százalék feletti az államadósság, vagy Japánban, ahol 200 százalék feletti? Ezek az országok miért nem mentek csődbe? – teszi fel a kérdést a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Daniel Gros, a brüsszeli Center for European Policy Studies kutatóintézet igazgatója rámutatott, hogy nem az számít, hogy mennyi az államadósság, hanem az, hogy egy ország kinek tartozik: belföldi megtakarítóknak, vagy külföldi befektetőknek. Előbbi esetben szinte kizárt, hogy az adott ország csődbe jusson, utóbbinál garantált a lejtmenet.

Ha ugyanis egy állam belföldi megtakarítóknak tartozik, akkor az adósság után kifizetett kamatot "nem bukja el" az adott ország, hisz az a pénz a határokon belül marad. Ekkor a magas államadósság miatt jelentkező kamatkiadás tulajdonképpen egy jövedelemátcsoportosításnak felel meg az adófizetők és a megtakarítók között. Arról nem is beszélve, hogy az állam ilyenkor nyugodtan kivethet pluszadóterheket a megtakarítókra, továbbá a hazai megtakarítók többnyire "hűségesebb" hitelezők, vagyis kisebb valószínűséggel menekítik ki a pénzüket baj esetén, mint a külföldi hitelezők.

Ha azonban a külföldieknek tartozik az állam, akkor könnyen sarokba szorulhat, a külföldi nagybefektető ugyanis pillanatok alatt kimenekíti a milliárdjait, nem adóztatható – vagy legalábbis problémásan –, a külföldinek kifizetett kamat pedig elbukott pénz, hisz az egészen biztosan nem marad az országban. Arról nem is beszélve, hogy ekkor a külföldi nagybefektető diktál, nála van az aduász, és ha az érintett állam nem úgy viselkedik, "ahogy azt a piacok elvárják", akkor máris menekíti a pénzt, az összeomlás szélére sodorva ezzel a kötvény- és devizapiacot. Daniel Gros kiemelte, hogy kis túlzással majdnem mindegy, hogy egy adott állam milyen adósság mellett működik addig, amíg ez a tartozás belföldi megtakarítókkal szemben áll fenn. Sokkal jobb a GDP 100 százalékával tartozni a belföldieknek, mint 50 százalékával külföldi nagybefektetőknek.