A kedd esti tüntetés kezdete előtt egy levelet küldtek Chris Mattheisen e-mail címéről Varga Mihály gazdasági miniszternek. A Telekom vezérigazgatójának levelét másolatként megkapta Lázár János, Seszták Miklós és Rogán Antal is. A feladó mellett a levelet aláírta a Telenor, a Vodafone, a UPC, a Digi, az Invitel vezérigazgatója, illetve ügyvezetője, továbbá az IVSZ, a HÉT, az Inforum, az ISZT, a SzEK.org, illetve a kisebb kábelszolgáltatókat tömörítő két szövetség elnökei is.

Vagyis: teljes az iparági egység.

Stiller Ákos

A levél aláírói mind azt az álláspontot képviselik, hogy az internetadó tervét a kormánynak el kell vetni, és azt vissza kell vonni. A szektor képviselői azt írják, hogy az idén eddig minden jel arra mutatott, hogy érdemi párbeszéd zajlik a kormány és a szolgáltatók között a digitális Magyarország tervének mihamarabbi felépítése érdekében. Az internetadó viszont – állítják a szolgáltatók – teljesen váratlanul, minden eddigi ígérettel szembemegy, s minden eddigi elképzelést egy csapásra cáfolni látszik.

Megerősítették továbbá, hogy az internetadóról, annak tervéről semmiféle előzetes szakmai egyeztetés nem történt. Így olyan hatástanulmány sem készült, amely azt vizsgálta volna, hogy az eddig a világon sehol sem kivetet adó milyen következményekkel járna, és hogy mi indokolja, hogy ezt Magyarországon bevezetnék. Azt, hogy egy ilyen pénzügyi tehernek a gazdasági-társadalmi hatásait előzetesen modellezni volna szükséges, sok más mellett az is alátámasztja, hogy az Egyesült Államokban a '90-es évek óta kifejezetten tilos adót kivetni az internetre. Szakemberek szerint a tiltás kimondása az EU-ban is vélhetően csak azért nem történt meg, mert Brüsszelben eddig senki nem gondolta, hogy bármely tagországban ilyet valaha megtennének.

 A miniszternek küldött levélben az is olvasható, hogy a világhálóhoz való hozzáférést inkább alapjognak kell tekinteni, s ennek bármilyen közvetett vagy közvetlen korlátozása súlyos hiba. Különösen igaz ez az olyan országokban – áll a levélben –, ahol a digitális szakadék, a megosztottság felszámolása, és az elmaradott régiók felzárkóztatása kiemelt feladat.

Az iparág álláspontja az, hogy rövid távon fiskális oldalról nem indokolt a netadó, hosszú távon viszont jelentősen rontaná az ország versenyképességét. Utóbbit azért, mert az újabb adó kivetése csökkenti a belső fogyasztást, ami tovább fékezi a szükséges iparági fejlesztéseket, visszafogja a beruházásokat, illetve csökkenti a foglalkoztatást. A fogyasztás mérséklődése pedig olyan spirálba húzza be az ágazatot, ami nem csak a nagyoknak fáj majd, de tönkreteszi a kis, magyar tulajdonú vidéki szolgáltatókat, miközben csorbítja a szolgáltatási minőséget, és végeredményben még csak nem is hozza, hanem viszi a pénzt.

Az internetadó bevezetése így nem csupán szakmailag helytelenítendő, de a józan gazdasági érvek szerint sem támogatható, hiszen ezzel a jövőben fel nem használt, százmilliárdos nagyságrendű, bennragadó EU-források, elmaradó beruházások, gyengülő kkv-szektor, digitálisan és gazdaságilag leszakadó régiók, és növekvő digitális megosztottság képe vázolható fel az elkövetkező években.

A levélírók közölték Varga Mihállyal, hogy bár a közelmúltban végre már voltak jelei annak, hogy a kormányzat megértette, hogy a távközlési iparág rendkívül forrásigényes, és így a hosszú távú beruházásaihoz és a piaci működéséhez tervezhetőségre és kiszámíthatóságra van szüksége, de ezt a netadó terve szertefoszlatni látszik. A levél végkövetkeztetése: mindenkinek az az érdeke – beleértbe a politikát, piacot és lakosságot is –, hogy az internetadó tervezetét visszavonják. Az iparág szerint ez az egyetlen helyes megoldás.