Száz pénzügyi tranzakcióból 87 készpénzben zajlik. Vagyis az ügyleteknek csupán 13 százalékát rendezik banki átutalással és kártyás vagy a csekkes fizetéssel. Francesco Greco milánói főügyész 205 milliárd euróra becsüli a forgalomban lévő bankjegyek összértékét, ez a nemzeti vagyon 12,9 százaléka. Ebből hárommilliárd euró ötszázas címletekben cirkulál. Mindezt igencsak furának, sőt kifejezetten gyanúsnak tartja a jelenségről beszámoló párizsi Le Figaro. Hiszen Franciaországban, vagy például Belgiumban, a kereskedők már a kétszázas, sőt sok helyen a százas címletet sem fogadják el szívesen.

Olaszországban azonban fénykorát éli az EKB szerint bevonandó ötszázas. Pedig az olasz pénzjegynyomdák csak 83 millió euró értékben „termeltek” 500-as bankókat. Vagyis az olaszok nemzetközi tranzakcióiban is főszereplő a készpénz. Nyilvánvaló, hogy a zsebből zsebbe fizetés egyik fő motivációja az adóelkerülés. Ezzel a kispénzű emberek is élnek, de a „nagypályás” bűnszervezetek, a maffiák csakis „kápéban” üzletelnek és sokszor bőröndnyi bankó cserél gazdát.

Az olasz gazdasági rendőrség néha a legkülönösebb helyeken bukkant elképesztő mennyiségű készpénzre. Például Bergamo mellett, egy tyúkketrecben őrzött a kreatívan adózó baromfitenyésztő egymillió eurót. A svájci-olasz határon egy férfi a bakancsában 61 ezer eurónyi készpénzt próbált átcsempészni. Az olasz celebkörök egyik híres fotósa pedig barátnője lakásának álmennyezetében tartotta illegálisan keresett pénzét, potom 1,7 millió eurót. A jelek szerint az olasz kormány a készpénzes fizetés magas arányát nemzeti sajátosságnak tekinti. Ezért 2015-ben, amikor a lakossági fogyasztás fellendítése fontos gazdasági cél volt, 1000 euróról 3000-re emelte a készpénzes vásárlás hivatalos felső határát. Az olaszok vették az üzenetet és nagyfokú állampolgári önállóságot tanúsítva, saját hatáskörben, alaposan felfelé módosították a felső határt.