Nem sok internetező lehet, aki ne találkozott volna a tízéves kihívással, amikor az emberek tömegesen teszik fel a Facebookra #10yearschallenge címkével a fotókat arról, hogy hogyan néztek ki 2009-ben, és hogyan most. A mémgyárosok fantáziája is beindult – érdemes körbenézni a szellemes képek között.

Mi most egy kicsit komolyabban vettük a kérdést: hogyan élünk ahhoz képest, ami tíz éve volt?

Ha most elővennénk egy újságot 2009 első heteiből, pocsék képet látnánk Magyarországról. A gazdaság zuhant, a munkanélküliség nőtt, egyre többen szenvedtek a hiteltörlesztés miatt, a forint gyengült, már közel jártunk a 290-es euróhoz. Nem voltunk egyedül, szenvedett az egész világ gazdasága, akkora sokk volt az Egyesült Államokból kiindult válság.

GDP változása – 2008. IV. negyedév -2,3%, 2018. III. negyedév +4,9%

Ennél rosszabb adat már aligha jöhet – írtuk 2009-ben a GDP-ről, és ez a jóslat beigazolódott. Az már a GDP-adatokon is látszik, hogy micsoda mélyponton voltunk tíz éve: egy év alatt 6,7 százalékkal esett vissza a magyar gazdaság teljesítménye. Nem is könnyen jöttünk ki a gödörből. Igaz, 2009 második felében megállt a zuhanás, de utána még nehéz évek jöttek, 2012-ben pedig már újra recesszióban voltunk. Végül 2014-re sikerült elérni azt a szintet, ahol 2008-ban volt a gazdaság. Azóta gyors volt a növekedés, de már a kormány is úgy számol, hogy 2018 volt a csúcspont, tovább aligha tartható ez az ütem.

Egy főre jutó GDP az EU-átlaghoz képest – 2009: 64%, 2017: 67,4%

Ha azt nézzük, hogy mit jelent a magyar növekedés az EU többi részéhez képest, máris rosszabb az összkép. Ha az EU-átlaggal hasonlítjuk össze a magyar növekedést, akkor majdhogynem a statisztikai hibahatáron belül marad a változás. Az Eurostat évről évre közzéteszi az unió húsz legszegényebb régiójának listáját, 2009-ben ezek között három magyar volt, az Észak-Alföld, Észak-Magyarország és a Dél-Alföld, azóta viszont már a Dél-Dunántúl is bezuhant a húsz legszegényebb közé. Tíz éve a szegényebb magyar régiók GDP-je az EU-átlag 40-42 százalékát érte el, most ez a mutató 43-48 százalékon áll.

Devizaalapú lakáshitelek aránya – 2009: 62%, 2017: 0,15%

Aki tíz éve híreket olvasott, nem nagyon tölthetett el úgy pár percet, hogy ne jöjjön szembe vele a devizahitel szó. 2009 első félévében az összes lakáshitel 62 százaléka devizaalapú volt. Ha napra pontosan tíz évvel ezelőttre mennénk vissza, azt látnánk, hogy egyre több devizahiteles szívja a fogát az árfolyamok miatt, de katasztrófa még nincs. Mire azonban 2009 közepére értünk, sok hitel törlesztőrészlete megduplázódott, a szegényebbek nem tudták visszafizetni a tartozásaikat. Ráadásul ők voltak igazán sokan, annyira vonzó volt az euró- vagy a frankhitel alacsony kamata a forintalapúhoz képest, utólag pedig már az is látszik, mennyire sokan vettek fel felelőtlenül hitelt. A második Orbán-kormány aztán próbálkozott árfolyamgáttal, végtörlesztésssel, végül a helyzetet azzal kezelte, hogy forintosította a devizahiteleket. Ritka szerencsés időzítéssel: amikor bárki tiltakozni kezdhetett volna, hogy a tartozásokat ez csak befagyasztotta, hirtelen óriásit ugrott a frank árfolyama, úgyhogy minden hitelfelvevő inkább örült, hogy nem az alapján kell már törlesztenie.

MNB-elnökök, Matolcsy György és Simor András

hvg.hu

Mára a devizahitelek gyakorlatilag eltűntek. A hitelfelvételi kedv azóta visszatért, egyre többen vágnak bele lakásvásárlásba, de még élénk az emlék, mennyire sokan megégették magukat a felelőtlen hitelfelvétellel. Az MNB tavaly nagyot szigorított a lakáshitelezés szabályain, a cél az, hogy ha újra emelkedni kezdenek majd a kamatok – márpedig ez gyakorlatilag minden elemző szerint elkerülhetetlen –, akkora káosz ne legyen, mint tíz éve. Igaz, a lakásépítések száma hiába nő most látványosan, a legutóbbi, 2017-es adat még mindig kevesebb, mint a fele a 2009-esnek. Tíz éve 32 ezer lakás épült, tavalyelőtt 14 ezer. Igaz, már ez is javulás, a kettő között annyira visszaestek a lakásépítések, mint amennyire utoljára az első világháború alatt. Azok pedig, akik albérletben élnek, nem lehetnek boldogok: az albérletárak majdnem megduplázódtak.

Munkanélküliség – 2009. I. negyedév 9,8%, 2018. III. negyedév 3,8%

Ráadásul eközben a cégek leépítésekkel próbálták átvészelni a válságot. 2009 első negyedévében 3,7 millió magyar dolgozott, ez 9,8 százalékos munkanélküliséget jelentett. A mélypontot 2010 első negyedévében értük el, akkor 3,6 millióan dolgoztak. Nem sokkal ez után hirdette meg Orbán Viktor, hogy tíz év alatt egymillió új munkahelyet fognak teremteni. Sokáig úgy tűnt, hogy ez akár meg is valósulhat – igaz, ehhez szükség volt a közmunkaprogramra is –, mostanra azonban a miniszterelnök is elismerte, hogy „elfogytunk”. Időarányosan jól állunk, nyolc év alatt lett 800 ezer új munkahely, de nagyjából itt van a növekedési lehetőségek vége. 2018 harmadik negyedévében 4,48 millió foglalkoztatott volt, a munkanélküliségi adat az elmúlt egy évben már gyakorlatilag nem változott.

Havi nettó átlagfizetés – 2009: 124 ezer forint, 2018: 236 ezer forint

Tíz évvel ezelőtt átlagosan havi 124 ezer forintot vihetett haza egy magyar dolgozó, mostanra az átlagfizetés nettó 236 ezer forintra nőtt. Ez látványos növekedés, még úgy is, hogy közben 19 százalékos volt az elmúlt tíz év inflációja. De az adatokat érdemes fenntartásokkal kezelni – Mellár Tamás, a KSH egykori elnöke nemrég magyarázta el a HVG-ben megjelent cikkében, hogy a módszertan torzít, a reálkereset növekedése nagyjából 9,6 százalékos volt 2010 óta, a harmada annak, amivel a kormány büszkélkedik.

Nélkülözők aránya – 2009: 37%, 2018: 19,7%

2009-ben a magyarok 37 százaléka számított nélkülözőnek, és az volt a nagy szó, hogy akármekkora is volt a válság, a mutató nem romlott 2008-hoz képest. Azóta itt is nagy javulást mértek, a legfrissebb publikált adatok 2017-re már csak 19,7 százalékot mutatnak. A társadalmi különbségek azonban egyre nőnek: tíz éve négyszer annyit keresett a leggazdagabb kétmillió magyar, mint a legszegényebb kétmillió, most már 4,4-szeres a különbség.

Havi mediánjövedelem – 2009: 70 ezer forint, 2018: 95 ezer forint

A „középső magyar”, akinél a társadalom fele jobban, fele rosszabbul él, tíz éve havi 70 ezer forintból élt meg, most már 95 ezer forintot kap havonta. A legszegényebb tized 2009-ben havi 20 ezer forintot kapott, most 31 ezerből kellene valahogy kijönniük.

A legszegényebbek leszakadása azért is nő, mert az Orbán-kormányok adópolitikájának ők a nagy vesztesei. Amikor 2011-ben bevezették az egykulcsos személyi jövedelemadót, kivezették az adójóváírást és a szuperbruttósítást, akkor a legalsó jövedelmi kategóriákban nőtt az adóteher. A családtámogatások is a felső középosztálynak segítenek, hiszen minél magasabb valakinek a fizetése, annál több az egykulcsos szja-ból igénybe vehető adókedvezmény.

Becslés a kivándorlók számáról – 2009: 150 ezer, 2018: 600 ezer

Annak, hogy a bérek még mindig elmaradnak a nyugatitól, a kivándorláson is látszik az eredménye. Pontos számokat sajnos nem lehet erről megadni, ahány elemző, annyi becslés készül. A jó mérés még a KSH-nak sem jött össze, ez az egyetlen olyan statisztikájuk, amelynél hozzáteszik a saját adataikhoz, hogy nagyon sokan kimaradnak az adatfelvételből (ők 110 ezer magyarról tudnak, aki külföldön dolgozik). Az elemzések 2009-ben 150 ezer körülire tették a külföldön élő magyarok számát, most pedig nagyjából 600 ezer kivándorló lehet. A Tárki Társadalmi riportja szerint 2010 és 2016 között évente átlagosan a foglalkoztatottak 2 százaléka lépett ki a hazai munkahelyéről, hogy külföldön vállaljon munkát.

Helyezés a korrupcióérzékelési indexek listáján – 2009: 46., 2018: 66.

A korrupció eközben egyre nőtt. A Transparency International Korrupcióérzékelési Indexén tíz évvel ezelőtt a 46. helyen álltunk, most már a 66. hely a mienk. Ha csak Európát nézzük, még rosszabb a helyzet: akkor az EU-országok közül a 16. legkorruptabb volt Magyarország, most az utolsó előtti. Ezzel az adattal érdemes óvatosan bánni, hiszen a többivel ellentétben szubjektív, ahogy a neve is mutatja, azt méri, mennyire érzékelik az ottaniak nagynak a korrupciót. Mindenesetre a húsz hely zuhanás már akkora, hogy azt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Forint/euróárfolyam – 2009. január 24. 285, 2019. január 24. 319

MNB

A Google szerint a fidesz.hu-n van egy 2009. februári cikk arról, hogy a kormány felelős a 300 forintos euróért, de a linkre kattintva már csak hibaüzenet jön be. Ma tíz évvel ezelőtt 285 forintnál járt az euró árfolyama, a svájci frank pedig 192 forint volt – ma az euró 318, a frank pedig 280 forintba kerül. Csakhogy ez már messze nem érint annyi embert, mint tíz éve, hiszen már nem devizahitelt kell visszafizetni.

Euróbevezetés tervezett időpontja – 2009: 2014-ig, 2019: nincs céldátum

Nagy kérdés volt 2009 elején, hogy vajon a gazdasági válság miatt mennyivel tolódhat el a magyar euróbevezetés időpontja.

MTI / Kollányi Péter

A kormány akkor még úgy számolt, hogy a 2010-es évek elejére sikerülhet teljesíteni a bevezetés feltételeit, amikor pedig néhány hónappal később Bajnai Gordon miniszterelnök lett, azt mondta, a 2014-es határidőt látja tarthatónak. Az ellenzék már nem volt ennyire optimista: Varga Mihály és Navracsics Tibor is úgy számolt, hogy talán csak 2015-re teljesíthetünk minden feltételt a magyar euróhoz. Most már céldátuma sincs az euróbevezetésnek, Orbán Viktor legutóbb két hete ismételte meg, hogy egyelőre nem akar a kormány eurót.

Családi pótlék egy gyerek után – 2009: 12 200 forint, 2019: 12 200 forint

Van azért, ami nem változott 2009 óta sem. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege még mindig 28 500 forint (2008 óta), a családi pótlék pedig a 2009-es emelés óta is 12 200 forint egy gyerek után, 13 300 forint két gyerekre, és 16 ezer forint a nagycsaládosoknak.