Az, hogy valakinek munkája van, egyáltalán nem garancia, sőt, a tisztességes munkalehetőségek hiánya egyre inkább megnehezíti, hogy az emberek jobb életet biztosítsanak maguknak annak ellenére, hogy dolgoznak – írja most kiadott éves jelentésében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). Az ILO idei, foglalkoztatásra és társadalomra vonatkozó elemzése olyan kulcsfontosságú területeket vizsgál meg, mint a munkanélküliség, a munkaerő kihasználatlansága, a munkavállalókat sújtó szegénység vagy a jövedelmeknél jelentkező egyenlőtlenség.

Az egyik legmegdöbbentőbb adat, hogy a Föld 3,3 milliárd munkavállalójának 61 százalékát nem hivatalosan foglalkoztatják, sokan közülük nem is kapnak pénzt, például a családi cégekben vagy háztartásban segítők. Azok is nehéz helyzetben vannak, akik kapnak pénzt, mert sokszor fizetésük és munkakörülményeik sem érik el még az elvárt minimális szintet sem.

Ez is magyarázza, hogy 630 millióan annak ellenére nem képesek kitörni az extrém vagy mérsékelt szegénységből, ez a világ dolgozóinak majdnem ötöde. A 630 millióba azok tartoznak, akik kevesebb, mint 3,2 dollárt, vagyis jelenlegi árfolyamon 970 forintnak megfelelő összeget keresnek egy nap.

A másik probléma az, hogy a dolgozók egyáltalán nem, vagy az igényeikhez mérten kevés munkát tudnak végezni. Összesen 188 millió ember munkanélküli, 165 millió ember kevés órában végez keresőtevékenységet, további 120 millió pedig fel is adta a munkakeresést. Ez összességében a világ munkaerejének 13 százalékát sújtja.

A kutatás azt is kihangsúlyozta, hogy a vizsgált 11 régióból hétben egyre több tüntetésnek lehettünk szemtanúi 2019-ben, amelyek világszerte szintén az egyre növekvő társadalmi-gazdasági-politikai elégedetlenség fokozódását jelzik.

A jelentős fő megállapításai:

• Míg az elmúlt 9 évben viszonylag stabilan alakult a világon a munkanélküliek száma, az aktuális tendenciák emelkedésre utalnak: 2020-ban akár 174 millió ember lehet munkanélküli. Ennek az egyik oka a lassuló gazdaság, ami már érezteti hatását: miközben egyre többen lépnének be a munkaerőpiacra, nem jönnek létre a megfelelő ütemben új munkahelyek.
• A munkából szerzett jövedelmek tőkejövedelmekhez viszonyított aránya is csökkent. Amíg 2004-ben még a fizetések a globális összejövedelem 54 százalékát tették ki, 2017-ben már csak az 51 százalékát, a csökkenés különösen Európára jellemző.
• A gazdasági növekedés jelenlegi sebessége és formája egyáltalán nem segíti elő az alacsony bérezésű országokban élők munkakörülményeinek javítását, ezt ráadásul tovább fokozzák a kereskedelmet megcélzó szigorítások és a protekcionista gazdaságpolitika.
• Ami nem újdonság egyébként, hogy a világ munkaerőpiacát lényeges egyenlőtlenségek jellemzik, amelyeket továbbra is bebetonoz az, hol élünk, mennyi idősek vagyunk és milyen neműek: a vidéken élőket, a nőket és a fiatalokat sokkal nagyobb hátrány éri a munkaerőpiacon.

A jelentés arra is kitér, hogy a kelet-európai országokban (különösen Magyarországon) egyébként jobb a helyzet a foglalkoztatottság terén például a helyi munkalehetőségekből és az emelkedő bérekből fakadóan. Az emelkedő béreket azonban számos dolog befolyásolja: ilyen a több szektort érintő munkaerőhiány és több demográfiai tényező is (így az elöregedő népesség és az alacsony termékenységi arány), valamint a kivándorlás – az ILO-jelentés arra is figyelmeztet, hogy mindezek hosszú távon azonban akadályozni fogják a növekedést.

Képünk illusztráció