Idén 3,5 százalékos recesszió vár a magyar gazdaságra, jövőre 4 százalékos lesz a növekedés – ezt prognosztizálja az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) szerda reggel kiadott elemzése. Az EBRD szakértői úgy számolnak: csak azzal, hogy március végén hetekre leálltak az ország nagy autógyárai, az idei GDP 0,4 százaléka eltűnt, és az sem ment meg minket az idei recessziótól, hogy részlegesen újraindították a gazdaságot. Tetézi a problémáinkat az, hogy a gazdaságunk erősen kitett a globális gazdaság folyamatainak: az éves export és import Magyarországon összeadva a GDP-nk 190 százalékát éri el.

Mostanra már elég sok előrejelzés készült a válság itteni hatásairól, és abban a hiperoptimista jegybankelnök véleményét leszámítva teljes az egyetértés, hogy 2020-at lehetetlen megúszni visszaesés nélkül. Abban viszont már igencsak eltérnek a prognózisok, hogy ezt követően mikor indulhat el és milyen gyors lehet a kilábalás. Pedig az, hogy 2021 milyen év lesz, legalább annyira fontos kérdés, mint az, hogy 2020 mennyire lesz rossz. Már csak azért is, mert 2022 tavaszán választást tartanak, aminek a kormány akkor futhat neki jobb esélyekkel, ha addigra a mostani válság már csak egy távoli rossz emlék marad. De mekkora erre az esély?

Nézzük a puszta számokat, milyen előrejelzések érkeztek az idei válságról és a 2021-es kilábalásról:

• A magyar kormány Brüsszelbe elküldött konvergenciaprogramja szerint idén 3 százalékos lesz a visszaesés, jövőre 4,8 százalékos a növekedés, azaz két év alatt 1,6 százalékkal fog nőni a GDP.
• Az Európai Bizottság országjelentése sokkal pesszimistább, e szerint idén 7 százalékos lesz a visszaesés, jövőre 6 százalékos a növekedés, vagyis 2021 végén közel 1,6 százalékkal alacsonyabb lesz a GDP, mint 2019 végén volt.
• A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 3,1 százalékos recesszió után jövőre 4,2 százalékos növekedést vár, azaz épp 1 százalék alatti növekedést két év alatt. Fontos hozzátenni, hogy ez még egy április közepén kiadott prognózis, azóta sokat változhatott a helyzet.
• A Magyar Nemzeti Bank prognózisa még régebbi: a március 19-ig befutott adatokból készült inflációs jelentés szerint idén 2-3 százalék közötti növekedés, jövőre 4,0-4,8 százalékos bővülés várható, vagyis két év alatt 6,0-7,8 százalékos. Mondhatnánk, hogy egy közel két hónappal korábbi előrejelzést már csak erős kritikával kell komolyan venni, de Matolcsy György jegybankelnök múlt vasárnap azt nyilatkozta, az MNB tartja magát ehhez a prognózisához, vagyis tekinthetjük ezt az aktuális jegybanki várakozásnak.

(A két év százalékadatait nem összeadni kell, hanem összeszorozni. Azaz például a kormány prognózisában a 3 százalékos recesszió utáni 4,6 százalékos növekedés együtt 0,97x1,046=1,014, vagyis 1,4 százalékos bővülést jelent két évre.)

V, U, W vagy L alakú válság lesz?

Ezek a betűk nem rövidítések, hanem azt mutatják, a GDP alakulását jelző grafikon alakja mire hasonlít. A következő idők nagy kérdése lesz, hogy a négy forgatókönyv közül melyik válik valóra.

A V alakú válság jelentené azt, hogy a legolcsóbban megússzuk a járványt. Ebben az esetben a gazdaság gyorsan zuhan egy nagyot, majd ugyanolyan gyorsan vissza is tér a régi szintjére. Az MNB ennek egy extrémen optimista verziójában hisz, a kormány egy kicsit visszafogottabb változatban, de ugyanígy látja a helyzetet, és nem kell túl nagy jóindulat ahhoz, hogy az IMF-prognózist is ide soroljuk.

Ehhez arra lenne szükség, hogy a gazdaság nagyon gyorsan újrainduljon. Látszik, hogy a kormány ezzel próbálkozik – ha bejön, amiben reménykednek, akkor tényleg valóra válhat Orbán Viktor ígérete, és aki a járvány alatt elveszíti az állását, az új munkaajánlatot kaphat már akkorra, amikor lejár az álláskeresési járadék három hónapja.

Visszatérhet a fogyasztás is a válság előtti szintjére – sőt, az elmaradt költések bepótlása még feljebb pörgetheti azt –, és hamar újraindulhatnak a járvány miatt elhalasztott beruházások is. Ennek a forgatókönyvnek a valószínűségét erősíti az, hogy az olyan válságok szoktak V alakúak lenni, amelyeknek egy konkrét kiváltó oka van – azaz ha csak a járvány lesz a baj, és újraindul a gazdaság, mielőtt túl sokaknak fogyna el a pénze, erre lehet esély.

Az U alakú válság már sokkal problémásabb – az Európai Bizottság ilyet jelez előre. Ebben sokáig van mélyen a gazdaság és csak lassú a kilábalás. Akkor szokott ilyen lenni, amikor nem egy gyorsan megoldható probléma okozza a válságot, hanem egymást erősítő elemek nehezítik a kilábalást.

A kockázat épp abban van, hogy könnyedén átfordulhat a helyzet, amikor már nem a koronavírus okozza a bajokat, hanem az amiatt meghozott gazdaságpolitikai döntések. Ha például sokaknak elfogynak a megtakarításaik, a cégek tömegesen jelentenek fizetésképtelenséget, akkor hiába oldják fel a korlátozásokat, már késő lesz.

Magyarország esetében ilyen kockázat az is, hogy kitettek vagyunk a világgazdaságnak. Hiába indul újra gyorsan a gazdaságunk, azt mindenképp meg fogjuk érezni, hogy a német autóipar gyakorlatilag összeomlott – kivéve, ha ott is gyors újraindulás következik be, amire egyelőre nem túl nagy az esély, hacsak a német kormány nem tesz valamilyen radikális lépést ennek érdekében.

Ugyanez igaz a turizmusra is: ha minden magyar belföldön nyaralna idén, az is csak részben kompenzálná a külföldiek kiesését. A válság előtt nagyjából 50-50 volt a magyar és a külföldi turisták százalékos megoszlása, vagyis ha más országok lakói nem nagyon merik a saját hazájukat elhagyni, vagy nem marad pénzük a nyaralásra, akkor a belföldi turizmusunk csak a károkat tudja csökkenteni, de a 90 százalékot meghaladó visszaesést nem tudja ledolgozni.

És minél tovább húzódik a járványhelyzet, a külföldi turisták annál később térnek vissza – ez pedig nemcsak a légitársaságok számára lehet végzetes, de a hazai gazdaság számára is komoly gondokat okozhat.

A kérdés pedig az, hogy az U függőleges felívelése mikor kezdődik meg. Ez a kormány számára sem mindegy, hiszen amilyen távolinak tűnik a következő választás, annyira közeli egy ilyen lehetőségnél. Egyelőre nagy a bizonytalanság az előrejelzéseknél, de a kockázat adott, hogy 2021 végére, 2022 elejére még csak ott tartson az ország gazdasága, ahol a válság előtt volt – és az is kérdés, a kilábalás mennyire támaszkodik majd az elmúlt években erősödő belső fogyasztásra, vagyis az életszínvonal növekedésére, ami a választási esélyek szempontjából nem mellékes.

Így jöttünk ki az előző válságból

Összehasonlításképp érdemes megnézni az előző nagy válság adatait, ez U, de - mivel a végtörlesztés, az IMF-fel folytatott harc és a nemzetközi bizalomvesztés miatt 2012-re másodszor is recesszióba süllyedtünk - W alakúnak is tekinthető. Ha a 2008 végi GDP a 100 százalék, akkor így álltunk az azt követő évek végén: 2009: 93,3% 2010: 93,9% 2011: 95,5% 2012: 94,2% 2013: 96,1% 2014: 100,0% Látszik, hogy az U/W jobb szára már meredek felívelést mutatott. Azóta is folytatódott ez a trend, ahogy a belső fogyasztás növekedése és az európai gazdasági helyzet javulása is fűtötte a gazdaságot: 2015: 103,8% 2016: 106,0% 2017: 110,8% 2018: 116,4% 2019: 122,1%

A W alakú válság tankönyvi példája az 1929 utáni amerikai krízis. Ott az 1930-as évek közepére elkezdték rendbe tenni az országot, majd amikor 1937-ben a kormány visszafogta a válságkezelő állami kiadásokat, újra zuhant egyet a gazdaság. Az ilyen válság jellemzően akkor alakul ki, amikor rossz időzítéssel próbálják visszaállítani az országot a krízis előtti helyzetbe, pont emiatt nehezen előrejelezhető, hogy mikor számíthatunk ilyenre.

Az L alakú válság pedig a katasztrófaforgatókönyv: ilyenkor egy nagy zuhanás után évekig tartó stagnálás következik. A világ egyik leghíresebb közgazdásza, Nouriel Roubini a válság első heteiben arról írt: ahhoz, hogy ezt a forgatókönyvet elkerülje a világ, három tényező egyszeri megvalósulására lenne szükség. Szigorú karanténnal és leállással fogják vissza a járvány terjedését, amíg nincs meg az oltóanyag; a jegybankok alacsony kamatokkal és olcsó hitelekkel pörgessék a gazdaságokat; a kormányok pedig a költségvetési hiányt is elengedve öntsék a pénzt a cégekre és a háztartásokra. Egyelőre úgy tűnik, a világ legtöbb országában megfogadják a tanácsát.