Így vált presztízsből a politikusok rémálmává az olimpiarendezés

A hivatalos indoklás szerint más jelentkezőknek akart megspórolni pénzt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amikor kijelölte, hogy Brisbane-nel szeretne tárgyalni a 2032-es olimpia megrendezéséről, a valóságban azonban legalább ennyire fontos érv lehetett, hogy egy újabb leégéstől mentsék meg magukat. Újabban ugyanis egy olimpiának helyszínt találni egyre nagyobb kihívás, annyi helyen söpri el a népharag a jelentkezési terveket. A játékok megrendezése nagyon rövid idő alatt vált a presztízs csúcspontjából rendkívül népszerűtlenné.

• A 2008-as és a 2012-es pályázatnál még egy külön szűrési körben kellett tízről, illetve kilencről ötre csökkenteni a végső szavazáson részt vevők számát. A 2010-es és a 2014-es téli olimpiára 8, illetve 7 pályázó volt.
• 2016-ra már csak hét város jelentkezett, közülük négy került be a végső szavazási körbe, a 2018-as téli olimpiát pedig csak három város (Pjongcsang, München és Annecy) vállalta volna el.
• 2020-ra öten jelentkeztek (Tokió mellett Madrid, Isztambul, Doha és Baki), utóbbi kettőnél egyértelmű volt, hogy a kandidálás annak szól, hogy az országot próbálják nemzetközileg fontos szereplőnek mutatni, végül nem is kaptak jó értékelést a pályázatok a NOB-tól.
  

  AFP / Charlie Triballeau
• A 2022-es téli olimpia pályázata bohózatba fulladt: Krakkóban helyi népszavazáson fúrták meg a tervet, Lviv az ukrajnai krízis miatt lépett vissza, Stockholmban a városvezetés az ötlet népszerűtlenségére hivatkozva kiszállt menet közben, végül a norvég kormány is kihátrált az oslói pályázat mögül, amikor kiderült, hogy az ország egyharmada sem támogatja a rendezést, így a későbbi győztes Peking és Almati maradt csak jelentkezőnek.
• 2024-re sorra buktak meg a pályázatok, Boston a sajátját be sem adta a tervei ellenére, annyira népszerűtlen volt az ötlet, Hamburg lakói helyi népszavazáson harcolták ki a pályázat visszavonását, Rómában Virginia Raggi azzal az ígérettel nyerte meg a polgármester-választást, hogy visszalépteti a várost, és így is tett. Végül Budapest pályázatát is visszavonta a kormány, a városvezetés és a MOB, hogy ne kelljen népszavazást tartani. Így maradt Párizs és Los Angeles, a NOB pedig, hogy négy évvel később az újabb blamát elkerülje, a 2024-es rendezést gyorsan a franciáknak, a 2028-asat pedig az amerikaiaknak adta, és időt kért, hogy kidolgozzon egy új jelentkezési rendszert.
• A 2026-os téli olimpiai pályázatát pedig öt hónap leforgása alatt vonta vissza helyi népszavazás után Sion, Graz és Calgary, míg Szapporo azzal az indoklással szállt ki, hogy 2030-ra lesznek alkalmasak, Erzurum pályázatát pedig a NOB értékelte elégtelennek, így Milánó és Cortina D’Ampezzo közös pályázatának csak a Stockholm-Are közös jelentkezést kellett legyőznie.

Meglepte a MOB-ot, hogy az ausztráloknak adnák a 2032-es olimpiát

Foglalkoztatja a Magyar Olimpiai Bizottságot a 2032-es olimpiai pályázat, testület is létrejött a kérdés vizsgálatára. Úgy tűnik azonban, hogy Ausztrália előz.

A növekvő népszerűtlenség legfontosabb oka természetesen a pénz: a nyári olimpiák költségvetése 2004-ben, a télieké 2010-ben lépte át az 5 milliárd dolláros határt, azóta pedig 10 milliárd fölött van, de a közpénzekkel való felelős gazdálkodásra kevésbé fogékony Oroszország 2014-ben 51, Kína pedig 2008-ban 44 milliárd dollárból hozta ki a maga olimpiáját. Nyári olimpia utoljára 1996-ban volt nyereséges, már ha azoknak a szakértőknek adunk igazat, akik szerint a 2008-as pekingi nyereségről szóló jelentést erősen kozmetikázta a kínai kormány, a görög pénzügyi válságban pedig komoly szerepe volt az olimpiára elszórt legalább 9 milliárd dollárnyi pénznek.

Ennél is nagyobb baj az, hogy már a jelentkezés is rengeteg pénzbe kerül, pedig ott még csak garancia sincs arra, hogy a végső győzelem után lehetne küzdeni a profitért.

A budapesti olimpiai pályázatra például a legóvatosabb becslések szerint is 16 milliárd forint közpénzt költöttek el, és akkor nagyvonalúan nem számoltuk ide azt a 16,5 milliárdot, amiért az állam az atlétikai stadion területét birtokló céget megvette. Vagyis nagyon egyszerűen: az ellenzők szerint egy olimpiai pályázat beadása nagyjából annyi anyagi haszonnal kecsegtet, mint ha ugyanennyi készpénzt nyilvánosan felgyújtanának, csak az sokkal látványosabb volna.

A Budapest 2024 által 2017. január 4-én közölt látványterv a Hősök teréről, az esetleges 2024-es budapesti olimpia országúti kerékpárversenyeinek, a gyaloglásnak és a maratonfutásnak a rajt-cél helyszínéről.

MTI

Erre szokták az olimpiát pártolók azt felhozni ellenérvként, hogy egy sor olyan infrastrukturális beruházást hoz az olimpia, amely hosszú távon jót tesz a városnak és az országnak. Csakhogy a tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyvárosokra egyszerre rázúduló tízezer sportoló, legalább ugyanennyi stábtag, a média, és több százezer szurkoló kiszolgálása miatt annyira ki kell bővíteni az infrastruktúrát, hogy annak csak egy kis részét lehet utólag kihasználni.

A rendezés pártolóinak másik fő érve néhány kivétellel igaz: a turisták számát évekig valóban megnöveli egy olimpia. És az is egészen biztos, hogy szinte semmi más nincs, amivel ennyire hatékonyan lehetne a világ figyelmét egy városra irányítani két és fél héten át. Azért, hogy a pozitívumokat ne nullázhassa le az óriási költség, a NOB azt gondolta ki, hogy olyan város kapja meg az olimpiát, ahol csak kevés új beruházásra van szükség. Ennek a sikerét igazán Párizs és Los Angeles olimpiája után lehet majd megítélni – az mindenesetre rossz előjel, hogy a tokiói szervezők hiába ígértek 7,3 milliárd dolláros költségvetést, mostanra ennek nagyjából a négyszeresénél tartanak. De ha ezt sikerülne valahogy kiküszöbölni, akkor is megmaradna a jelentkezés drágasága, ezért jött az ötlet, hogy egy kiemelt várossal folytatnának tárgyalást.

Hogyan tovább?

Több lehetőség is áll a döntéshozók előtt, de mindegyikhez nagy változás kellene. A legvalószínűbb forgatókönyvnek ezek tűnnek:

• belátják, hogy idejétmúlt ötlet egy városnak adni a rendezési jogot (a 2026-os téli olimpiára már közös pályázatokat is beengedtek), és egy ország több városa, de akár szomszédos országok városai is együtt pályázhatnak, utóbbit most még nem teszik lehetővé a szabályok,
• felvetődött, hogy jelöljenek ki egy állandó helyszínt, mint ahogy az ókori olimpiáknál tették, de erre a marketing miatt kicsi az esély,
• blokkokban osztják ki az olimpiát, ahogy 2024-2028 esetében is, tehát például úgy toboroznak jelentkezőket 2036-2040-2044-re, hogy aki nem nyer első körben, annak a négy vagy a nyolc évvel későbbi rendezési jogot ítélik oda,
• a foci-vb-k és a Forma-1 mintájára egyre több autoriter állam vásárolja meg a rendezési jogot, ahol a pénz nem számít.