Miután decemberről januárra 97 ezren elvesztették az állásukat, februárban 14 ezren vissza tudtak térni a munkába – számolt a Központi Statisztikai Hivatal. Ez azt jelenti, hogy 104 ezerrel kevesebb magyarnak volt munkája, mint tavaly februárban, a három havi, december és február közötti átlagos foglalkoztatottság pedig 50 ezer fővel kevesebb az egy évvel korábbinál.

A sok rossz szám között nem csak a kis havi szintű növekedés a jó hír, hanem az is, hogy az elsődleges munkaerőpiacon dolgozók száma nem csökkent. A három havi átlagot nézve 800 fős növekedés volt a körükben az egy évvel korábbihoz képest, ami az egy ezreléket sem éri el, de így is sokkal jobb, mint az, hogy közmunkán 11 700-zal kevesebben vannak, a külföldre ingázó magyarok közül pedig 39 200-an vesztették el egy év alatt a munkájukat. Igaz, ezekben a számokban nincsenek benne a „majdnem munkanélküliek”, akik hivatalosan dolgoznak, de a ledolgozott óráik száma minimális – úgy tűnik, sok cég így próbálja kihúzni azt az időt, amíg tartanak a járvány miatti lezárások.

Óriási különbségek látszanak, ha demográfiai bontásban nézzük az adatokat. Életkor szerint vizsgálva azt látjuk:

• a 15-24 év közöttiek közül 24 700-zal kevesebben dolgoznak, mint egy éve,
• a 25-54 év közöttieknél 41 300 fős a csökkenés,
• az 55-64 év közöttieknél viszont 9 ezer fős növekedést mértek,
• a 65 év felettieknél pedig 2600 fős a növekedés.

Nemenkénti bontásban pedig még nagyobb szakadék látszik:

a férfiaknál mindössze 8700 fővel csökkent a foglalkoztatottság, a nőknél 41 500-zal.

A munkanélküliség februárban 4,5 százalékos volt, ami 1 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban, és egyértelmű javulás a januári 5 százalékhoz képest. December-februári átlagban is 4,5 százalék jön ki, az egy évvel ezelőttinél 1,1 százalékponttal magasabb szám. Igaz, mivel munkanélkülinek csak az számít, aki regisztrál, és aki ha lehetősége volna, két héten belül munkába is tudna állni, ez nem mutat mindenkit, aki elvesztette az állását.