Árt-e a Fidesznek a jegybank, ha most a kanyarban előzés helyett a kanyarban fékez?
Majdnem tíz év után, Matolcsy György vezetése alatt most először készül kamatemelésre a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa. A döntésben sokan azt látják, hogy a jegybank szembekerült az eddig hasonló módon gondolkodó kormánnyal, egy másik nézőpontból azonban épp hogy hozzájárul a maga eszközével ahhoz, hogy a Fidesz megőrizze népszerűségét a választások előtt. De mi árthat jobban a Fidesznek: a magas infláció vagy a magasabb kamatok?
Kontrollálhatatlannak tűnő infláció, jelentős forintgyengülés – még az is, aki nagyon távolról figyeli a magyar gazdaság folyamatait, szembesülhetett az elmúlt hónapok két meghatározó történésével. A pénzromlás éves szintje az elmúlt két hónapban meghaladta az 5 százalékot, amihez jócskán hozzájárult ugyan a dohánytermékek árának kötelező emelése, és az is, hogy a tavalyi lezárások idején bezuhanó üzemanyagárak egy év alatt 30 százalékot meghaladó szinten nőttek, de része volt benne az „importált inflációnak”, vagyis annak is, hogy a forint euróhoz viszonyított árfolyamának romlása miatt a külföldről behozott termékek ára megemelkedett.
Bár a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan világossá teszi, nincs hivatalos árfolyamcélja, bizonyos mozgásokhoz azért lehet köze. Az egyik oldalon a jegybank nyereségének jelentős hányada származik a gyengébb forintból eredő árfolyamkülönbözetből, a másik oldalon viszont ott van a már említett gyenge forint miatti drágulás, ami – ahogy láthatjuk – hozzájárul az infláció növekedéséhez. Márpedig az infláció féken tartása már igenis feladata a jegybanknak, az 5,1 százalékos éves szint pedig jócskán meghaladja a toleranciasáv felső határát, a 3 százalékot.
Az infláció nem magyar jelenség: bár az EU-ban 2,3 százalékos volt a májusi mértéke, ami jóval alacsonyabb az itteninél, ez is ötéves csúcsnak számít, és láthatóan nem az emelkedés vége (de legalábbis nem látható jele annak, hogy beavatkozás nélkül elindulna lefelé). Az Egyesült Államokban pedig a magyarhoz hasonló, 5 százalékos szintre került a fogyasztói árak emelkedése – ki is adták az irányt: szigorítás, vagyis a pénzkiáramlás visszafogása és kamatemelés.
Rákényszerül erre a magyarországi jegybank is, és vezetői hetek óta mindent meg is tesznek, hogy erre irányuló szándékukat az érintettek tudtára hozzák: Virág Barnabás alelnök még májusban a Reutersnek lengette be a kamatemelést, egy hónappal később, a májusi inflációs adat közlése után pár perccel már „kamatemelési ciklusról” beszélt, amit egy másik konferencián főnöke, Matolcsy György úgy egy órával később meg is erősített.
A kérdés leginkább az tehát, hogy meddig mehet most el a jegybank. A Bloomberg által megkérdezett közgazdászok néhány héttel ezelőtt még azt várták, hogy a 0,6 százalékos alapkamatot 0,75 százalékra emelheti fel keddi ülésén a Monetáris Tanács – ez a szint megfelel a válság idején bevezetett egyhetes betétek szeptemberben, meglepetésre 0,75 százalékra emelt kamatszintjének, amely ma már sokkal inkább irányadó a piac számára, mint az alapkamat, hiszen ezzel több pénzt mozgattak eddig, mint amit az alapkamat szintjén.
A Bloomberg azóta módosította várakozását, és hasonlóan a lapunk által megkérdezett elemzőkhöz, magasabb, 0,9 százalékos alapkamatot valószínűsítenek, méghozzá azzal, hogy az egyhetes betéti kamatot is erre a szintre húzza fel a jegybank – ez egyébként megfelel annak a várakozásnak is, hogy ezzel csendben kivezetik ezt a likviditási eszközt.
És mindez csak a kezdet: Kiss Péter, az Amundi és Török Zoltán, a Raiffeisen szakértője is 1,2 százalékos alapkamatot vár az év végére, ez a mostani szint kétszerese, és magasabb a válságot megelőző időszak 0,95-ös szintjéhez képest is. Ami azonban ennél is fontosabb: Matolcsy György több mint nyolcéves regnálása alatt ez lehet az első kamatemelés, ami szembemegy az eddigi folyamatos lazítással.
A kanyarban előzés helyett tehát a kanyarban fékez a jegybank.
Méghozzá úgy, hogy ezzel együtt saját lazítási programja visszafogására is rákényszeríti saját magát – a magasabb kamatszint nemcsak a háztartások szintjén vagy a vállalkozások esetében jelent nagyobb kamatterhet, de az MNB által finanszírozott források esetében a jegybank számára is.
A lépésre ráadásul nemcsak a KSH számai miatt kényszerül az MNB, hanem kényszerpályára tereli a „kanyarban előző” kormány is: nemrég a Világgazdaság konferenciáján került vitába a szigorítás szükségességéről beszélő – a kamatemelési ciklust bejelentő – Matolcsy és Orbán Viktor miniszterelnök, aki nemcsak a hitelmoratórium folytatásáról beszélt, de ledobta a választási költekezés atombombáját is: az szja-befizetés visszafizetésére tett ígéretet a gyereket nevelők számára. Vagyis amíg a világban jellemzően a jegybankok „szórják a pénzt” a gazdasági szereplők felé, Magyarországon a kormány teszi ezt, felpörgetve a fogyasztást – és ezzel együtt az inflációt is.
Ennél is keményebb bírálatot fogalmazott meg hétfő délután a Magyar Nemzetben megjelent írásában Matolcsy, aki egyenesen "hadjáratról" beszélt, amelynek célja a kormányzati költekezés miatti kockázatok csökkentése. Márpedig a jövő tavaszi választásra készülő Fidesz kormánya költekezik, és ehhez isteni ajándékot kapott: az Európai Bizottság úgy döntött, még jövőre sem kéri számon a tagországokon a költségvetési fegyelmet annak érdekében, nehogy a kényszerű megszorítások miatt apadjon el a súlyos visszaesés után a növekedés lendülete. A fogyasztási adók szerepét erősítő magyar kormánynak további mozgásteret ad a gazdaságba bedobott 600 milliárd forinttól remélt fogyasztásnövekedés, még úgy is, hogy aligha fogják az érintettek a teljes összeget erre fordítani.
Hogy mekkora hányadot hagynak a kasszáknál, azt nehéz megmondani. Kiss Péter, az Amundi kötvényportfólió-menedzsere egy amerikai felmérést idézett, amely alapján a koronavírus idején kiutalt, lakosságot támogató csekkek összegének nagyjából negyedét költötték fogyasztásra, 40 százalékát adósságtörlesztésre és 35 százalékát megtakarításra – az amerikai helyzet abból a szempontból eltér a magyartól, hogy a háztartási adósság szintje ott magasabb, mégis érdekesek a számok.
Az tény, hogy Magyarországon sokan vélhetően valamilyen megtakarítási formára konvertálják az ajándék pénzt – itt pedig a legkiválóbb lehetőséget épp az állam kínálja a lakossági állampapír plusszal. Az viszont látható – hívja fel a figyelmet Török Zoltán –, hogy a laza kormányzati fiskális politika önmagában gerjeszti az inflációt, miközben a jegybank inflációs céljainak teljesülését a kisebb hiány segítené (vagyis a nagyobb szigor, amelyet Orbán Viktor egyelőre késleltet).
A kormány forró krumplit dobott a jegybanknak, az pedig a gazdaság szereplőinek dobja tovább
– fogalmazott a Raiffeisen vezető elemzője.
Hogy elég lesz-e a jegybanki szigorítás az infláció visszafogására? Török Zoltán szerint abból a szempontból igen, hogy az MNB nem hagyja, hogy elszálljon a forint. A szigorítás hírére máris jelentősen erősödött a fizetőeszköz euróhoz viszonyított árfolyama: a korábbi, 360 körüli szinthez képest az elmúlt napokban 345 forintért is kereskedtek a devizával. A trendet ugyan megfordította az amerikai jegybank szerdai ülése utáni piaci hangulat, amely után 355 forint körüli szintre kúszott az árfolyam, ám az elemző szerint nagyjából 350 forint körüli áron stabilizálódhat az euró kurzusa. Vagyis a tavalyihoz képest nem gyengül a forint – tehát ez legalább nem épül be az inflációba.
Ehhez azonban Matolcsy hétfői írása szerint elengedhetetlen a felelős kormányzati gazdaságpolitika is: a jegybankelnök szerint ha a pénzpiacok fenntarthatatlannak ítélik a költségvetési pályát, azzal pénzügyi támadásnak teszik ki az országot – ennek kivédésére a jelek szerint korlátoltnak ítéli jegybankja hatáskörét.
Az árfolyamstabilitás mellett nagy kérdés az is, mennyire lesz tartós az infláció – és ez már nem csak a magyarországi kormányzati vagy monetáris politikától függ majd, hiszen a nyitott, kicsi magyar gazdaságba nagyon könnyen gyűrűznek be a nemzetközi hatások. A beoltottság növekedése – és a világ számos országában a lakosság felé pumpált jelentős mennyiségű pénz – fűti a keresletet, az olajárat pedig a magasabb kereslet növeli, a kereseteket munkaerőhiány – sorolta az Amundi háttérbeszélgetésén Kiss Péter, aki azonban arra is felhívta a figyelmet: több olyan tényező van, amely arra utal, átmeneti lesz a drágulás. Az egyik ilyen mindjárt az, hogy a mostani infláció magas bázist ad, vagyis jövőre – ha nem is esnek vissza a korábbi szintre az árak – legalább lassul a drágulás üteme. De a magas adósság is hosszabb távon visszafoghatja a drágulást – és itt nem csak a háztartásokra, hanem az államra is kell gondolni, hiszen beruházásain keresztül is ez utóbbi is komoly fogyasztónak számít. A társadalom demográfiai folyamatai már érdekesebb hatást gyakorolhatnak: minél több az idős, annál visszafogottabb a fogyasztás, ugyanakkor minél kevesebb a munkaképes fiatal, annál inkább felértékelődik a munkaerő – a magasabb fizetés pedig megint csak gyorsabb drágulást hozhat.
Az biztos – hívta fel a figyelmet Török Zoltán –, hogy a jegybank nem annyira a jelenlegi állapotot figyeli, sokkal inkább előre tekint, és azt próbálja modellezni, hogy másfél év múlva milyen lesz az árstabilitás. Kiss Péter pedig azt emelte ki: kutatások szerint az infláció alakulásában fontos szerepet játszanak az inflációs várakozások is, vagyis, hogy mire számít a lakosság és a piaci szereplők. Ebből a szempontból érdekes ez az ábra, amely azt mutatja, a magyarok mennyire kiugró drágulásra számítanak.
Tudja ezt nyilvánvalóan a Fidesz is, így felvetődhet a kérdés, nem tart-e a drágulás negatív hatásaitól. A kép értékeléséhez azonban nem árt egy másik mutatót megnézni: a lakosság várakozásait mutató fogyasztói bizalmi indexet. A GKI legutóbbi, hétfőn publikált felmérése pedig azt mutatja: a lakosság bizakodó. A gazdaságkutató a fogyasztói bizalmi indexet a háztartások pénzügyi, az ország gazdasági és munkanélküliségi helyzetének várt alakulására, továbbá a megtakarítási kilátásokra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból számítja, a mutató pedig dinamikus emelkedést mutatott az elmúlt hónapokban, és júniusban már elérte a válság előtti szintet. Ráadásul a GKI friss elemzéséből már az látszik: hiába nem lassul az infláció, a lakosság már nem tart akkora drágulástól, mint korábban.
A 21 Kutatóközpont elemzésében ugyanakkor rámutat arra is: a kilátások javulása önmagában nem biztos, hogy elégedettséget jelez, csupán azt, hogy az emberek jobbnak ítélik a helyzetet annál, ami korábban volt. A válságkezelésen túllépő kormány azonban a pozitív hangulatból mégis többet profitálhat, mint abból, hogy nő az infláció – vagy éppen ennek letörése érdekében szigorít az MNB.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Rossz vége lehet, hogy amíg a jegybank fékezni próbál, a kormány beszerel még egy gázpedált
Vége a jegybank válság miatt bevezetett támogatott hitelprogramjának, az NHP Hajrának, vagyis leállítják az egyik legfontosabb pénzpumpát. Összhangban azzal, hogy a jegybank immár nem fűteni, hanem hűteni igyekszik a gazdaságot. Közben azonban a kormány élénkíteni igyekszik, mert máshogy ítéli meg a gazdaság helyzetét, és mert hosszú évek után lehetősége van költekezni.
