A tervezett, a GDP 3,9 százalékára rúgó mérték helyett a GDP 5,2 százaléka lehet a költségvetés idei hiánya további intézkedések (magyarul: újabb megszorítások) nélkül – derül ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss Inflációs jelentéséből. A 2023. évi deficit pontos mértékét nagyban befolyásolja a kiadások év végi kontrollja is – utal a jelentés arra, hogy a kormány az elmúlt években hagyományosan jelentős kiköltekezést hajtott végre szilveszter előtt.

Igaz, az elmúlt években, legalábbis a pandémia előtt a büdzsé bevételi oldalát trendszerűen alultervezték, így év végére maradt szétszórható pénz.

A költségvetés idei elcsúszásának okai mára közismertek, és azokat egyébként lényegében Varga Mihály pénzügyminiszter is elismerte. A korábban várthoz képest lassuló fogyasztás hatására mérséklődik az adóbevétel-növekedés (elsősorban az áfabevételek maradnak el jelentősen a várttól). A megemelkedett kamatkiadás szintén nehezíti a hiánycél elérését. A kamatkiadások 2023-ban 1,1 százalékponttal, 3,9 százalékra emelkedhetnek az előző évi 2,8 százalékos szintről, amit legnagyobb részben az inflációkövető kamatozású állampapírok kamatfizetése okoz.

Ezek azok a bizonyos „nem megszorítások”

2024-ben a költségvetési hiány a júliusban elfogadott költségvetési törvényben szereplő hiánycél alapján a GDP 2,9 százaléka lehet. Bár az Inflációs jelentés nem használja a „megszorítás” szót (ahogy a kormány sem), a jelentés hosszan sorolja azokat az intézkedéseket, amelyek talán lehetővé teszik a hiánycél elérését – bár az idei büdzsé elcsúszása a jövő évire is „kockázatokat” jelent.

 

2024-ben az extraprofitra kivetett 2022. évi adóterhek közül számos teljes egészében, illetve több adónem részlegesen fennmarad. Az adóbevételek további emelkedését szolgálja az üzemanyagok jövedéki adójának uniós minimum szinttel összhangban történő emelése és a kamatjövedelmekre kivetett szociális hozzájárulási adó. 2023 szeptemberétől emelkedtek a szabálysértési és közlekedési bírságok, valamint 2024 januárjától több útszakaszra kiterjesztésre kerül az útdíjfizetési kötelezettség.

A költségvetési törvény elfogadása óta ideiglenesen a 2023. és 2024. évekre bevezetésre került a szén-dioxid kvóta adó, illetve egyes extraprofitadókat érintő adónemek (energiaellátók jövedelemadója, bányajáradék) szabályozása is változott. A kiterjesztett gyártói felelősség rendszerének bevezetése a költségvetés bevételeit csökkenti, ugyanis a befizetett EPR-díjat a vállalatok levonhatják a környezetvédelmi termékdíjkötelezettségükből, ugyanakkor a kiadásait is érinti, mivel egyes állami szolgáltató vállalatok támogatási igénye megszűnik.

A hiány csökkenését a kiadási intézkedések is segítik, ugyanis szigorodnak a csok és a babaváró hitel keretében nyújtott támogatások igénylési szabályai.

Év végén lehet növekedés

Az Inflációs jelentés főbb előrejelzéseit az MNB már korábban nyilvánosságra hozta. A jegybank -0,5 százalék és +0,5 százalék közé várja az idei egész évre a GDP változását, vagyis éves átlagban a gazdaság stagnálására számít. 2024-ben és 2025-ben 3-4 százalékkal nőhet a GDP.

Az éves átlagos infláció idén 17,6-18,1 százalék között lehet majd, úgy, hogy év végére 7-8 százalékra lassul.

2024-ben az infláció a 4-6 százalékos sávban alakul, 2025-ben éri el a jegybanki célt, vagyis a 3 százalékot.

Idén a harmadik negyedévben éves alapon még stagnálás közelében alakulhat a GDP. Érdemi növekedést a negyedik negyedévtől várnak, amelyhez már a piaci szolgáltatások is hozzájárulhatnak.

A harmadik negyedévben a visszafogott növekedést szinte kizárólag a mezőgazdaság kedvező teljesítménye támogatja.

Ami egyébként jórészt a tavalyi alacsony bázis következménye, tavaly a mezőgazdaságnak pocsék éve volt, amihez képest nem nehéz idén jelentős növekedést felmutatni.

A GDP kilábalását az év második felében is a pozitív nettó export hajtja felhasználási oldalról, míg a belső keresleti tételek fokozatos kilábalása a jövő év elejéig tarthat. Ami a nettó exportot illeti, az főként az import visszaesése miatt áll(t) elő – mivel a háztartások fogyasztása jelentősen visszaesett, az import is csökkent. A fogyasztás helyreállása pedig annak köszönhető, hogy az infláció mérséklődésével párhuzamosan az éves béremelkedési ütem meghaladja az éves infláció mértékét – a fordulópont ebben a hónapban, szeptemberben van, bár az erre a hónapra vonatkozó tényadatok még nem állnak rendelkezésre (az infláció 12-13 százalék, a béremelkedési ütem15 százalék körüli).

A jegybank szerint a belső keresleti tételek érdemileg várhatóan a jövő év elejétől kezdve járulhatnak hozzá pozitívan az éves növekedéshez. Ha a jegybanknak van igaza, az nem jó hír a kormánynak – a kabinet a belső kereslet mielőbbi és minél intenzívebb felpörgetésével kívánja beindítani a gazdasági növekedést.

 

Új korszak jön mostantól a jegybanknál: az egyik főellenség az infláció, a másik a kormány

Vége a jegybanki vészhelyzetnek, kivezetik az egy éve ideiglenesen működő, az árfolyamválság megakadályozása érdekében bevezetett eszközöket, megszűnik a kettős kamatrendszer. A következő hónapokban a 13 százalékos alapkamat csökkentése is terítékre kerül, de még sokáig maradnak a magas kamatok. Orbán Viktor az Országgyűlésben rombolta a jegybank hitelességét, minisztere, Nagy Márton pedig harcot hirdetett.

Az akkugyárak szépítik a GDP-t

2024-ben és 2025-ben a gazdasági visszapattanást elősegítik a folyamatosan mérséklődő inflációval párhuzamosan ismételten növekedést mutató lakossági reáljövedelmek, a magas szinten stabilizálódó foglalkoztatás, valamint a hazánkba áramló külföldi működőtőke (FDI) kedvező hatása is. Utóbbi alatt elsősorban a betelepülő akkugyárakat kell érteni. Ezek első körben beruházásként járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez.

A beruházások lezárultával a várhatóan jelentős részben exportra termelő akkumulátorgyárak a külső konjunktúrát övező zavarok ellenére a kivitel hosszú távú bővülését segítik. Az autóipar, így az akkuipar konjunktúrának való kitettsége azt jelenti, hogy ha a külpiacok gazdaságai rosszul teljesítenek, akkor jellemzően visszaesik e termékek iránti kereslet – ami értelemszerűen nem tesz jót azoknak az országoknak, amelyek e termékek exportjára építik a gazdaságukat.

Az akkugyárakkal kapcsolatos egyik kritika amúgy, hogy ugyan a következő években szépíteni fogják a GDP-adatokat, ez valójában nem fogja jól leképezni a magyar gazdaságban betöltött valós szerepüket. Ami jóval csekélyebb lesz, hiszen

az üzemek külföldi tulajdonban lesznek, jórészt import alkatrészekből, nyers- és alapanyagokból termelnek majd főként exportra, leginkább vendégmunkásokat foglalkoztatva.

Vannak komoly kockázatok

A fenti makrogazdasági előrejelzések a jegybank szakértői által vázolt legvalószínűbb pályát testesítik meg. Azonban különösen sok a bizonytalanság, így most a szokásosnál is nagyobb figyelmet érdemelnek az alternatív forgatókönyvek.

Az egyik ilyen, hogy a vártnál rosszabbul alakul a világgazdaság növekedése, a globális konjunktúra. Amire van esély, különösen Kína jövőbeli növekedésével kapcsolatban sok a kérdőjel. Kína növekedési kilátásai elsősorban a német exporton, a német növekedésen keresztül vannak hatással a magyar exportteljesítményre. Ha Kína a vártnál lassabban nő, akkor a magyar gazdaság is lassabban nőhet – ugyanakkor ezzel párhuzamosan az alapvárakozáshoz képest gyorsabban csökkenhet az infláció.

Másik, reális forgatókönyv, hogy az infláció globálisan magasabb lesz a vártnál, illetve lassabban mérséklődik. Ebben az esetben a nagy jegybankok (elsősorban az amerikai Fed és az eurózóna EKB-ja) tovább fogják fenntartani a magas kamatokat, monetáris politikájuk tartósan szigorú marad, a magyar monetáris kondíciók azokhoz képest lazábbnak számítanak majd, mintha a nagy jegybankok lazítanának. Ilyen helyzetben

megerősödhet a befektetők kockázatkerülése, a feltörekvő piacokról tőkekiáramlás indulhat, ami az infláció emelkedését idézné elő Magyarországon is.

A harmadik, kiemelt alternatív forgatókönyv, hogy a háztartások fogyasztása a vártnál gyorsabban pattan vissza. Amire elsősorban azért van esély, mert a munkaerőpiac a válság ellenére rendkívül stabil. Ebben az esetben nagyobb lenne a gazdasági növekedés – de az infláció is lassabban mérséklődne. Ahogy arra már utaltunk, ez a kormány számára kívánatos pálya – ezt Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter részletesen kifejtette a Közgazdász-vándorgyűlésen megtartott előadásában.

A visszatekintő árazásból még baj lehet

Az egyéb kockázatok között a jegybankot a jelek szerint különösen aggasztja a visszatekintő árazás felerősödése a gazdaságban. Ezt nem csak a kockázatok közt említik, de a jelentés külön keretes írásban foglalkozik a jelenséggel, a Monetáris Tanács kamatdöntő ülése utáni tájékoztatón Virág Barnabás alelnök is kitért rá, megjegyezve, hogy küzdeni kell ellene.

Az aggodalom érthető, az infláció idei mérséklődését is lassította a visszatekintő árazás, vagyis az, hogy a vállalkozások az előző évi inflációnak megfelelően áraznak át az év elején, nem pedig a költségeik emelkedésének megfelelően.

Idén az éves átlagos infláció ugyebár 18 százalék közelében alakul, magasabban, mint tavaly, nyilván érdemben fékezné az infláció jövő évi lassulását, ha túl sok cég ennek megfelelően emelne árat januárban.

Idén a termékcsoportok közül utolsóként a piaci szolgáltatások inflációja kezdett csökkenni, júniusban, amire az elmúlt két évben nem volt példa. A termékcsoport inflációja azonban a többi termékcsoporthoz képest lassabban mérséklődik és továbbra is magasnak számít – figyelmeztet az Inflációs jelentés –: a visegrádi országokhoz viszonyított inflációs többletünkhöz augusztusban a piaci szolgáltatások járultak hozzá a legnagyobb mértékben. Ráadásul a többi termékcsoporttal ellentétben a szolgáltatások inflációja esetében a régióhoz mért különbözetünk a januári általános inflációs fordulat ellenére az év eleje óta emelkedett.

A szolgáltatások dezinflációs fordulatát a szektor év eleji visszatekintő jellegű átárazásai is késleltették. Az idei évben a lakossági telekommunikációs szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások jelentősen módosítottak a korábbi árazási gyakorlatukon, aminek következtében a szolgáltatások jelentősen drágultak. A bevezetett, visszatekintő jellegű árindexálás a megelőző év átlagos inflációján alapul. A banki szolgáltatások esetén már régebb óta működik hasonló mechanizmus. E két szektor visszatekintő átárazási gyakorlata nélkül a szolgáltatások inflációja számottevően mérsékeltebb lenne.