Budapesti elsők: ön tudja, hol volt a város első kávéháza, bicikliútja, vagy játszótere?
Jól tudjuk Budapest történelméből, mikor indult el a földalatti vagy hogy merre járt az első villamos – de hol volt Budapesten az első kávézó, az első játszótér, vagy épp az első önkiszolgáló bolt? Megnéztük és térképre raktuk azt is, merre volt a város első szállodája, az első mozgólépcső, az első kerékpárút, és sok más olyan dolog, ami nélkül most vagy a történelmünk egy részében nem nagyon lehetett elképzelni a fővárost.
A közlekedés elsői
A XIX. századi budapestiek szerették a városukat közlekedési úttörőnek bemutatni, és az valóban igaz is volt, hogy a nyugat-európai nagy közlekedési újítások kimondottan gyorsan elértek ide is. Persze a dicsőséglista összeállításához néha rugalmasan kellett értelmezni a statisztikákat, például amikor azt hirdetik, hogy Európa első földalattija volt a mienk, akkor Európát úgy kell érteni, hogy Londont és Liverpoolt nem vesszük oda – de hol vagyunk ma attól, hogy bármiben csak a kontinentális Európában elsők legyünk?
Aszfaltozott járdán két évvel a főváros egyesítése előtt járhattak először a pestiek: a mai Kossuth Lajos utcában próbálták ki az új technológiát 1871-ben. Gyorsan sikeres is lett az ötlet.
A városban ekkoriban már egyre többen használták a tömegközlekedést. Az első villamos forgalomba állítására csak 1887-ig kellett várni (hat évvel maradtunk le mindössze Berlintől, ahol a világon elsőként volt villamos!), az egyesítés idejében még lóvasút járt. Ebből az első 1866-ban indult el, és az útvonal, amit bejárt, ma is Budapest egyik, ha nem a legfontosabb tömegközlekedési vonala, az M3-as metró északi fele: a Kálvin tértől (akkor még Széna tér volt a neve) ment Újpest-Városkapuig.
A lóvasút előtti évtizedekben az omnibusz volt a fő tömegközlekedési eszköz. Ebből az első még 1832-ben indult el, és ez is rajta van a mai metróhálózat térképén: a mai Vörösmarty térről ment a Városligetig.
A mai Budapest közlekedésének kimondottan nagy erőssége az sok más nyugati nagyvárossal szemben is, hogy éjszakánként is szinte bárhova el lehet jutni busszal. Az első éjszakai busz – szám helyett C jelzéssel – 1968-ban indult el, a Margitszigeti Nagyszálló és a Vígszínház között. Előtte, és egy ideig még utána is viszont éjszakai villamosok jártak városszerte. Az első olyan villamos, amelyről biztosan tudjuk, hogy menetrend szerint járt éjszaka is, 1921-ben már közlekedett, 14-es számmal az Orczy tér és a Városmajor között.
Persze ahogy a XX. században egyre nagyobb lett az autóforgalom, új kihívások is jöttek az autók terjedésével. Az első közlekedési lámpát 1926-ban szerelték fel, és teljesen logikus, hogy hova: a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésébe. Az első autóforgalom alatti aluljárót 1963-ban adták át az Astoriánál, viszont a város első aluljárója ekkor már majdnem kilencven éve megnyílt. És ezt nagyon jól ismerhetjük: a Bajza utca/Podmaniczky utca és Angyalföld közötti aluljáró, ami a Nyugati pályaudvar sínei alatt vezet át. Ez már a XX. század elejére idejétmúlt lett, akkoriban is át akarták már építeni – 2022-re sikerült végül.
Arra a kérdésre, hogy hol volt az első körforgalom, a legtöbben valószínűleg a Clark Ádám teret mondanák, de nem! Ott csak 1949 után kezdtek körforgalmat kialakítani – sőt, a KRESZ szerint egészen 2007-ig nem is számított körforgalomnak, a Lánchídról és az Alagútból jövők kaptak elsőbbséget. A mai Budapest első körforgalma pedig még nem is volt akkor Budapest része: a Kós Károly tér a Wekerletelepen, amelyet 1912-ben kezdtek el építeni és 1930-ra nyerte el a mai formáját. Ráadásul nem is kör, hanem egy hatalmas négyzet a tér, de körforgalomként kell közlekedni benne.
A kerékpározás a XIX. század végétől persze mindig is ott volt lehetőségként, amíg az autólobbi ki nem szorította. Ezt a kiszorítást először úgy oldották volna meg, hogy a főutakról kitiltották a bicikliket, aztán 1937-ben átadták az első kerékpárutat is: az akkor még Horthy Miklós nevét megkapó hídon, azaz a mai Petőfi hídon.
A budapesti elsők térképe
Térképre tettük azokat a helyeket, amelyekről a cikkünkben szó van: itt bárki megkeresheti, hol láthatták a budapestiek mindezeket az újdonságokat. A teljes képernyős verziót pedig ide kattintva érhetik el.
Budapest, a sportfőváros
A XIX. század végén pezsgő sportélete volt Budapestnek, de ennek az alapjait már évtizedekkel korábban letették. Az első olyan tornatermet, amely nem csak a katonaság kiképzését vagy a nemesek lövészeti gyakorlatait szolgálta, hanem a polgárok is használhatták, a mai Deák téri evangélikus iskola épületében nyitották meg 1817-ben – akkor még nem lett nagy sikere, de hamarosan több jó példa is követte.
Az első uszoda Mayer György Duna-fürdőjénél, a mai Parlament közelében nyílt meg, 1829-ben – aztán villámgyorsan még két másik követte ugyanott. 1860-ban nem messze onnan, a mai Belgrád rakparton nyíl meg a Walter-uszoda, az első olyan hely, ahol kizárólag a női közönség számára biztosítottak úszáslehetőséget.
Az első teniszpálya a Városligeti fasorban, 1887-ben nyitott ki, a Városliget átadásával műjégpályát is kaptak a sportolni vágyók, a város első mai értelemben vett stadionja, a Millenáris pedig szintén 1896-ban nyílt meg – egyben ez volt az első kerékpáros pálya helyszíne is.
A Millenárison rendezték meg 1897-ben az ország első hivatalos focimeccsét is a BTC két csapata között. Kevesebben tudják, de ezt egy évvel megelőzte az első magyarországi, nem hivatalos klub által szervezett meccs, amelyre már jegyeket is eladtak. A város széli Pékerdő (azért nevezték így, mert a pékek innen hozták a fákat a kemencéikbe) egy tisztásán játszották – teljesen véletlenül pont ott, ahol tizenhat évvel később az MTK stadionja felépült. Totális katasztrófa lett a vége: a játékosok nem voltak túl nagy barátságban sem a labdával, sem a szabályokkal, az előző éjjel leesett 25 centi hó sem segített, így amikor a huszadik percben már a harmadik játékost kellett bokatöréssel a Rókusba vinni, lefújták a meccset.
Kényelem és szórakozás
Ma Budapest elképzelhetetlen a fürdői nélkül – és ez már régóta így van. A város első közfürdője 1827-ben nyílt meg, a mai Széchenyi tér szélén; ennek tudható be az is, hogy az utcát, ahol volt, majdnem egy évszázadon át Fürdő utca néven ismerték, mielőtt József Attila utca lett belőle.
Az első közparkot Budán nyitották meg: még 1787-ben kapták meg a lehetőséget az ott élők, hogy a Városmajorban kimozduljanak a zöldbe.
Mai fejjel elég furcsa, de a város első játszóterének megnyitására 1912-ig kellett várni, az Állatkertben lett akkor egy játszótér. Addig a grundokon és/vagy a foghíjtelkeken szórakozhattak a gyerekek, úgyhogy a korabeli tudósítások meg is jegyezték, hogy nagyon sokan az első játszótéren találkoztak csúszdával vagy hintával, de gyorsan rájöttek, hogyan kell használni. A világháború után épült nagyon sok – érdekes, hogy az oltások tömegessé válása előtt az egyik legkomolyabb ellenérv ezekkel szemben az volt, hogy a gyerekek ott elkaphatják egymástól a betegségeket.
És akkor már érdemes kitérni a modern korra is: a mai Budapest szórakozási lehetőségeinek felsorolásakor nehezen kihagyhatók a romkocsmák. Ebből az első a Szimpla kert volt, 2004-ben nyíilt meg.
A polgári élet fontos helyei
Budán a Hess András téren működött a Fogadó a Vörös Sünhöz, az első olyan hely a városban, amelyről biztosan tudjuk, hogy vendégfogadóként is használták, valamikor 1700 körül. Ez a ház nem csak emiatt érdekes: már akkor is több évszázados volt, 1260 körül épült, és most is megvan, így a legrégebbi olyan épület Budapesten, amely még ma is létezik.
A XX. századi pesti értelmiséget nehéz elképzelnünk a kávéházaik nélkül. Kávéfőzők persze már a török időkben is voltak, 1579-ben biztosan, az első nyilvános kávéfőző hely pedig 1714-ben nyílt meg, de az első olyan kávézó, ahova be lehetett ülni kávét inni, 1727-ben kezdte meg a működését, a mai Régi posta utcában.
És ha már régi szórakozások: színházak már az 1700-as évektől voltak a városban, az első állandó színház viszont 1837-ben nyílt csak meg – ez volt a mai Astoriánál a Pesti Magyar Színház, ami pár évvel később a Nemzeti nevet felvette. Az első mozi 1896-ban nyílt meg az Andrássy út 41-ben, majd azzal a lendülettel csődbe is ment, akkor még nem volt felkészülve erre a technikai újdonságra a város közönsége.
Az első kaszinó bezzeg nagy sikert aratott – már persze az arisztokráciánál. Ezt 1827-ben nyitották meg, a mai Dorottya utca 5. száma alatt találkozott az illusztris közönség.
Aki művelődni akart, annak is volt lehetősége rá. Az első nyilvános könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár volt, 1803-tól fogadta az olvasni vágyókat (és tudókat), akkor még a mai Egyetem térnél. A város legelső egyeteme egyébként még ennél is sokkal régebbi: az Óbudai Egyetemet 1395-ben alapították meg. Ez nem jogelődje a mai ilyen nevű intézménynek, sőt, annak idején elég gyorsan meg is szűnt, miután az alapítói nem túl jól kibogozható módon belegabalyodtak az ország hatalmi harcaiba.
A város első temploma valószínűleg még ennél is régibb. A Belvárosi Plébániatemplomról van szó: ennek a helyén már 1048 körül elkezdtek egy templomot építeni. Az ugyan nem maradt meg, de 1200 környékén volt már ugyanott egy bazilika, annak a tatárjárás után megmaradt romjai köré épült a XIV. században az új templom. Az első zsidó imaház a Várban volt, ezt 2018-ban az EMIH újjáavatta, az első olyan zsinagóga pedig, amely azóta is működik, az óbudai: 1769-től már volt ott zsinagóga, 1820-ban épült az új. A török hódoltság alatt lehetett már mecset is, aztán a XX. században Budafokon lett egy új imahely a muszlimoknak.
Tömegek a városban
Ha az a kérdés, melyik volt Budapest első gyorsétterme, akkor sokan saját emlékeikből is elővehetik a Régi posta utcai McDonald’s 1988-as megnyitását, de ennél is hamarabb volt a City Grill, már 1984-ben. De ha kicsit kitágítjuk a gyorsétterem fogalmát, akkor a Teréz körúti Ilkovics büfét illeti ez a cím, hiszen az már 1925-től működött.
Úgyhogy utcai telefonon el lehetett hívni hamarosan bárkit büfézni – már persze ha olyat hívtak, akinek volt telefonja. 1928-ban már felállították a város első telefonfülkéjét, a Váci út 6. szám alatt.
Ahogy a második világháború után még többen költöztek be a városba, több ezzel járó problémát is gyorsan meg kellett oldani. A legégetőbb persze a lakáshiány volt – erre jelentett gyors és sikeres megoldást a panelházak építése. A legelsőket ezek közül a József Attila utcában adták át 1961-ben, a mai Hurok utcában.
Ahogy egyre többen lettek a budapestiek, úgy kellett a boltokat is átalaktani. 1955-re érdemes visszatekinteni: akkor nyílt meg ugyanis a város első önkiszolgáló boltja. A Bem utca és az akkori Mártírok útja (ma Margit körút) sarkán próbálhatta ki a közönség ezt a nagy újítást.
De ennek a korszaknak a terméke volt a szolgáltatóház is. Amikor pláza nem volt még, ennek volt a koncepciója az, hogy az ember egy helyen tudja elintézni az összes szolgáltatást, amire szüksége van, például ha fodrászhoz akar menni, de előtte még valamilyen háztartási kisgépét bedobná szerelőhöz, akkor azt egy helyen tudja megtenni. Ebből a legelső 1963-ban nyílt meg, Pestlőrinc és Kispest határán.
Aztán telt-múlt az idő, és a nagy áruházak és szolgáltatóházak szerepét átvették a plázák. Az nem túlságosan régi emlék, hogy a város első plázája, a Duna Plaza 1996-ban nyílt meg. Korábban Párisi Nagyáruház és a Corvin Nagyáruház töltött be hasonló szerepet – a Párisi volt az első, a Corvint pedig azért is érdemes megemlíteni, mert 1931-ben itt adták át Budapest első mozgólépcsőjét.
| Az első hely, ahol emberek éltek |
| Budapest ókori története általában Aquincummal indul el, de ez csak azt mutatja, hogy a történelmet a győztesek írják. Igen, tudjuk, hogy 89-ben már itt volt ez a római város, nem sokkal később pedig Campona palánkvárja, de az előtt évszázadokon át létezett már egy kelta település itt. A romjai egy részén épült a Citadella, de valószínűleg a Gellérthegy déli részétől egészen a Tabánig kiterjedt. Elképzelhető, hogy az időszámításunk előtti IV. században már létezett, az utolsó lakói aztán az után mentek át Aquincumba, hogy a rómaiak elfoglalták a környéket. |
Nagyvárosi higiénia
Az első közkórház, a Szent Rókus Kórház, 1798-ban nyílt meg – ez volt az első olyan hely, ahol nem csak elfekvőként vagy szegényházként próbálták bezsúfolni a betegeket.
De az, hogy nagyra nőtt a város, köztisztasági kérdéseket is felvetett. Az első nyilvános wc-t 1870-ben megnyitották, a mostani Deák téren. A város első hivatalosan használt szeméttelepe a Cséry-telep volt, a mai XVIII. kerületi Ipacsfa utcánál, ezt 1893-tól használták, addig kisebb helyi hulladéklerakók voltak.
Ha nem is szép, de mindenképp ikonikus pillanata Budapest életének a lomtalanítás. Ezt először 1936-ban szabályozták, akkor még csak úgy, hogy minden háztulajdonost köteleztek a padlás lomtalanítására tűzbiztonsági okokból. Az első köztéri lomtalanítással 1967-ben próbálkoztak meg.
Budapest, az iparváros
Hogy melyik volt az első mai értelemben vett gyár, azt nem tudjuk teljesen biztosan. Valószínű, hogy a Valero selyemgyár volt az, amely a mai Király-Akácfa-Dob-Kürt utcák négyszögében működött az 1780-as években.
És ha már termeltek, akkor reklámozni is kellett. A városképhez évtizedekig hozzátartoztak a neonreklámok, ezek közül az elsőt 1908-ban telepítették a Nyugati tér és a Szent István körút sarkára.
A technikai újítások közül Puskás Tivadarnak és testvérének, Ferencnek hála a telefon nagyon gyorsan elért ide is. 1881-ben működésbe lépett Budapest első telefonközpontja, a Fürdő – ma ugye már József Attila – utcából kapcsolták egymásnak a néhány tucat előfizetőt.
A vezetékes áramot viszont másokhoz képest egész későn vezették be a városba a lakossági fogyasztóknak, 1893-ban indult be a szolgáltatás. Az első hely, ahol volt villamos áram, a Váci út és a Tisza utca sarkán volt, ami azért is érdekes, mert ha az épület nem is ugyanaz, ez még ma is az Elmű-székház.
Közel száz évvel később létesítették Budapesten az első bankautomatát: a legelső, 1989-es ATM helye az OTP Münnich Ferenc utcai (ma Nádor utcai) székháza volt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
