„Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt négy évben a gazdaságpolitika sikeresen megbirkózott egy energiaválsággal, egy ikerdeficit-válsággal és egy inflációs válsággal is” – magyarázza a kormány gazdaságpolitikai bizonyítványát a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) egyik államtitkára és vezető elemzője a Portfolión megjelent írásukban.

„A közvetlen szomszédunkban zajló orosz–ukrán háború, az egyre kiéleződő közel-keleti konfliktus, az USA–EU–Kína-háromszögben eszkalálódó kereskedelmi konfliktus, valamint a súlyos aszályokat okozó klímaváltozás hatásai jellegükből fakadóan kiszámíthatatlanok” – foglalják össze előzetesen a véleménycikk gondolatmenetét a szerzők. Avagy még tömörebben összefoglalva:

Békét exportálni és esőt importálni egyik ország gazdasága sem képes.

A szerzők szerint a gazdaságpolitika (mármint a kormány Nagy Márton tárcavezető nevével fémjelzett gazdaságpolitikája) sorra vette az akadályokat. Legfontosabb állításaikat pontokba szedve:

1. A 2020-ban kitörő Covid-járvány okozta hullámvölgyből azért tudott gyorsan kijönni a magyar gazdaság, mert a kormány lépései a munkahelyek megvédésére és a beruházások ösztönzésére irányultak a támogatási programok kiszélesítésével.
2. A járvány lecsengését követően ugyan megkezdődött a gazdaság visszarendeződése, azonban 2022 februárjában a szomszédunkban kitörő háború energia- és élelmiszerválságot okozott, amire szintén nem lehetett előre felkészülni. Az energiaválság okozta terhek jelentős részét magára vállalta a kormány, több millió háztartást és több tízezer kisvállalkozást megmentve az energiakrízistől.
3. Tavaly év végére a gazdasági fundamentumok már adottak voltak ahhoz, hogy 2024-ben újra lendületet vehessen a gazdaság. 2023 októberére egy számjegyűre mérséklődött az infláció olyan kormányzati beavatkozások eredményeként, mint az árstopok, az árfigyelő rendszer és a kötelező akciózás. Egy ilyen jelentős mértékű árrobbanás ilyen gyors leszorítására kevés példát találni, ráadásul mindezt úgy sikerült elérni, hogy az árak emelkedése mögött elsősorban külső, kezelhetetlen tényezők álltak: az árnövekedést a járvány indította be, az aszály gyorsította, és a háborús gazdasági hatások szabadították el.
4. A reálbérek 2023 szeptembere óta újra rendületlenül növekednek, ez az egyik fő húzóereje az óvatossági motívum fokozatos oldódásának. Ezt tükrözi a kiskereskedelmi forgalom 2024 januárja óta tartó növekedése is.
5. Az infláció leszorítása közben sikerült elkerülni egy árfolyamválságot is azzal, hogy időben leküzdöttük az ikerdeficit-válságot. 2023-ban a folyó fizetési mérleg egyenlegében GDP-arányosan 0,2 százalékos többlet alakult ki. 2024 első hat hónapjában pedig rekordmértékű többlet alakult a külkereskedelmi termékfogalomban. Emellett a GDP-arányos államháztartási hiány a 2023-as 6,7 százalékról 2024-ben 4,5 százalékra, majd 2025-ben 3,7 százalékra csökkenhet, és 2026-ra érheti el a 3 százalék alatti szintet.
6. Az elszálló inflációra reagáló jegybanki kamatemelések tovább nehezítették a gazdaság bővülését. Miközben a monetáris politika továbbra is szigorú, a fiskális politika mozgástere is korlátozott ahhoz, hogy számottevően képes legyen támogatni a növekedés helyreállását. Utóbbi helyzetét tovább nehezíti, hogy az Európai Bizottság július elején túlzotthiány-eljárás elindítását kezdeményezte Magyarországgal szemben is.
7. Az exportvezérelt magyar gazdaság számára a legnagyobb kihívást jelenleg a külföldi kereslet markáns csökkenése jelenti.
8. 2024 második féléve még bizonytalan, azonban a 2 százalék körüli növekedés reális teljesítménynek tűnik az egész évet nézve, amely figyelembe véve a régiós országok növekedési dinamikáját, valamint a kedvezőtlen külső nyomásokat, továbbra is azt bizonyítja, hogy a magyar gazdaságpolitika nem vallott kudarcot.

Az állítások nagy többsége minimum félrevezető vagy egyenesen hamis. Némi kontextus:

1. Valóban, visszatekintve a kormány pandémiakezelési gazdaságstratégiája, nem tekinthető elhibázottnak, talán úgy lehetne a legjobban összefoglalni, hogy sikerült a terheket úgy szétteríteni, hogy a legtöbb gazdasági szereplő (a lakosságot beleértve) a lehető legkevesebb maradandó károsodást szenvedje el.
2. Tény, a háborút és az energiaválságot nem lehetett előre látni. Még Orbán Viktor sem látta előre, pedig nem sokkal az agresszió előtt személyesen beszélt Vlagyimir Putyinnal. Tény, az állam – nem a kormány – a hatósági díjak fenntartásával a lakosságot tehermentesítette az energiaválság alól. Igaz, a „rezsicsökkentést” végül el kellett engedni, bevezettek egy második, magasabb díjsávot. A vállalkozásokat nagyrészt a számukra kedvezőtlen szerződések felülírásával védte a kormány, ami azért felvet jogállamisági aggályokat.
3. Nyilvánvalóan nem igaz, hogy az Európa-bajnok inflációt az árstopok, a kötelező akciózás és az árfigyelő törte le. Az infláció letöréséhez elsősorban a jegybank által hosszú hónapokon át tartott, brutálisan magas, 18 százalékos irányadó kamatra volt szükség. Az infláció okai között a szerzők elfelejtik megemlíteni a 2022-es választások elé időzített osztogatást. A gazdaságra (lakosságra) öntött ezermilliárd forintos impulzus nyilván jelentősen hozzájárult az infláció elszabadulásához. A környező országokban nem is volt akkora infláció, mint Magyarországon, közel sem.
4. Valóban, a reálbérek újra nőnek. A kiskereskedelmi forgalom viszont éppenséggel nem igazán akar magára találni mégsem.
5. Az ikerdeficit-válságot nem leküzdötték, hanem elmúlt. A legfőbb ok a nemzetközi energiaárak normalizálódása, amihez a magyar gazdaságpolitikának a világon semmi köze nem volt. A külkereskedelmi mérleg pedig jelenleg azért áll olyan jól, mert az ország importja még az exportnál is rosszabbul alakul.
6. A szerzők úgy tesznek, mintha a jegybanki kamatemelések az „ellenszél” kategóriájába tartoznának. Ami egyrészt persze igaz, másrészt a kamatemelések nélkül nem lehetett volna leszorítani az inflációt, illetve jó eséllyel árfolyamválság alakult volna ki 2022 őszén. (A 2022. őszi fiaskóban felvethető a jegybank felelőssége.) Ami a túlzottdeficit-eljárást illeti: tetszettek volna kisebb költségvetési hiányt csinálni. A magyar hiány évek óta rendkívül magas, régiós összehasonlításban is. Az uniós eljárás nem valami brüsszeli büntetés, a költségvetési szabályok minden tagállamra egyformán vonatkoznak.
7. Tény, a legnagyobb kihívás jelenleg a külső kereslet hiánya. Ahogy arra elég sokan figyelmeztettek még a helyzet kialakulása előtt: épp ezért gazdaságpolitikai hiba egyetlen szektorra (autó- és akkugyártás) alapozni a magyar gazdaságfejlesztést.
8. A kormány eredetileg 4 százalékos növekedést várt idénre, egy ideje már csak 2,5 százalékost, illetve most már a szerzők is csak 2 százalékról beszélnek. Ezt azért nehéz sikernek beállítani. Egyébként az idei magyar növekedés csak azért tűnik jónak nemzetközi összehasonlításban, mert a magyar gazdaság tavaly különösen rosszul teljesített, vagyis alacsony a bázis.