És akkor egy februári hétfő reggelen Nagy Márton felébredt, és belökte a Facebook népének azt a szót, amelyiktől jó páran a mai napig idegrángást kapnak: igen, a nemzetgazdaság szájára vette az árstopot. Azt nem tudjuk, hogy örüljünk neki vagy sem annak, hogy 2021-2022-vel ellentétben most nem félórás átfutással, statáriumszerűen történő bevezetésről ejtett szót a politikus, csak fenyegetőzni kezdett vele. Az azóta eltelt három hét ugyanis mintha semmi másról nem szólt volna, mint hogy egy-két naponta a kormány vagy a versenyhatóság odalöki: ha a kereskedők nem viselkednek jól, majd megkapják a magukét.

HVG 360

A nyilatkozatlicit Orbán Viktor évértékelőjén csúcsosodott ki, ahol a hatósági árral fenyegetőzés mellett a kormányfő egy nyugdíjasoknak szóló áfa-visszatérítési programot is meghirdetett, amelyről az egymásnak néha teljesen ellentmondó nyilatkozatok között keresve csak annyit sikerült megtudni, hogy valamiféle állami kártyával fog működni valamilyen alapvető élelmiszerekre, a visszatérítés meg majd a nyugdíjjal érkezik. A hosszú átfutás vélhetően azzal magyarázható – amellett, hogy valamit a választások felé közeledve is adni kell a nyugdíjasoknak –, hogy az államkincstárnak fel kell készülnie erre a rendszerre, addig talán kitalálják, hogy minek az áfája is jár majd vissza. És persze a családoknak is lesz idejük előkészíteni a stratégiát, hogyan küldik le minden bevásárlásért az áfa-visszatérítésre jogosult nagyit.

Ne legyünk persze rosszindulatúak, épp elég, ha az NGM potentátjai azok, bár igaz, hogy a napokban az élelmiszergyártókkal is elbeszélgettek már arról, miért is emelik az árakat. Vagy hát igazából – gondolhatjuk így elnézve a nagy asztalok körül ülő sok emberek arcát – arról, miért nem ott vannak az árak, ahol a kormány szeretné, hogy legyenek.

Hogy pontosan mi is ez a szint, az nem világos, ahogyan az sem, hogy milyen árszint vagy áremelkedés kell ahhoz, hogy a hetek óta zajló fenyegetőzést beváltva valóban hatósági árakat rendeljenek el, illetve korlátozzák a kereskedők profitrátáját. Ez utóbbi lépés megint eléggé ködösnek tűnik, tény persze, hogy nem szabad lebecsülni a kormány fantáziáját: ha extraprofitadót akar kivetni, akkor képes még a veszteségre is kivetni azt.

Mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, no és persze várjuk, hogy egyszer csak megint eljöjjön a Kánaán, és ne kezdjen vad hisztibe a kormány, amikor megkapja előzetesben a KSH-től az előző havi drágulás adatait.

Merthogy – nem nehéz belátni – az egész ott kezdődött, hogy a statisztikai hivatal olyan magas drágulásról számolt be, ami jó eséllyel magát a kormányt is meglepte. Az éves szinten mért 5,5 százalékos drágulásban pedig igencsak benne volt néhány élelmiszer is, ám általánosságban mégsem ez húzta, hanem a szolgáltatások árainak folyamatos növekedése. Más kérdés, hogy ezzel nem nagyon tud – vagy nem nagyon akar – mit kezdeni a kormány. Pedig nyugodtan odaszólhatna a távközlési szolgáltatóknak, hogy vegyenek vissza, nyilvánosan mégsem teszi, ehelyett az élelmiszergazdaság szereplői adják egymásnak a kilincset Nagy Mártonnál.

Na de térjünk inkább vissza a boltokba, ahol – ezt az NGM-GVH fenyegetőzés kezdete óta több áruházlánc is bejelentett egyes termékeinél árcsökkentést. Ez valamennyire már látszik is: picit olcsóbb lett a tojás és a tej is – más kérdés, hogy ez az árváltozás legfeljebb a tavaly novemberi-decemberi szintekig löki vissza az árakat, de hát a kicsinek is örülni kell. Valójában inkább az a mintázat látszik, ami két évvel ezelőtt, amikor az infláció elszállásakor a láncok egymás után jelentettek be bizonyos termékkörökben árcsökkenést, hogy halljanak már valami jó hírt a vevők. Összességében ez azért inkább aggasztó, mint örvendetes, pláne ha közben a háttérben zúg a kormányzati fenyegetőzés.

Bevásárlókosarunkban mindenesetre hosszú idő után először kicsit kevesebbet kellett fizetni a tojásért és a tejért, lassult vagy megállt a vaj és a trappista (azokból a legolcsóbb) drágulása is, és a jellemzően importból származó zöldség-gyümölcsökért is kevesebbet kell most fizetni, mint egy hónappal korábban. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy a forint árfolyama valamivel kedvezőbben alakul most – áttörésről azonban már csak azért sem érdemes beszélni, mert a készletek fogytával ezek bármikor újra drágulhatnak. Kevesebbe kerül most az alma, a burgonya, a paradicsom is, és kevesebbet kell fizetni a mélyhűtött zöldborsóért is – igaz, csak az elmúlt hónapokhoz képest, az árak minden esetben meghaladják az októberit.

Reviczky Zsolt

Van ugyanakkor egy termék, amelynél markáns áremelkedés látszik: ez a csirkemell, amely november óta ugyan fokozatosan olcsóbb lett, most azonban az október végi csúcshoz képest is jelentősen drágult, és most már átlagosan legalább 2094 forintot kell fizetnünk kilójáért. Egy éve – akkor még az árstop örökségeként legfeljebb beszerzési áron értékesíthették a kereskedők ezt a terméket is – 1539 volt az átlagár, októberben 1957, egy hónapja pedig 1932 forint.

Stagnál ugyan a sertéscomb ára, ám az Agrárközgazdasági Intézet kimutatásai alapján valóban a kiskereskedelmi árrés növekedésére vezethető vissza, a nagykereskedelmi árak ugyanis enyhén csökkennek az év eleje óta.

Nem érdemes azonban a kereskedőkre mutogatni az étolaj esetében, ahol a beszerzési ár gyorsabb ütemben nő, mint a fogyasztói – vagyis fokozatosan csökken a kereskedők haszna. A drágulás itt még mindig a pocsék 2024-es termésre vezethető vissza, ami mellett az olcsó ukrán napraforgó behozatalának magyarországi tilalma is magasabbra teszi az árszintet, tulajdonképpen csak abban tudunk reménykedni, hogy nem jut el oda az ár, hogy a kormány tényleg hatósági árat vezessen be. Mert akkor tényleg ki tudja, hol áll meg az infláció. Mindenesetre a tavaly még 470 forintos alapár mára 700 forintra emelkedett.

Reviczky Zsolt

Összességében egyelőre elviselhető a szintje, pláne az elmúlt hónapokhoz képest: kosarunk értéke mindössze fél százalékot nőtt január vége és február vége között – még úgy is, hogy a kosár értékének már majdnem negyedét adó sertéscomb önmagában több mint nyolc százalékot drágult egy hónap alatt. Most 8564 forintért tudtuk beszerezni a négyfogásos, négyfős családi ebéd hozzávalóit, egy hónappal ezelőtt ez az összeg 8518 forint volt. A legkedvezőbb árszintet a Lidlben találtuk, a második lett az Auchan, a harmadik pedig az Aldi. A mentes élelmiszereknél a listát az Auchan vezeti most, a második a Lidl, a harmadik pedig a Penny lett. A jó hír: ennek a “kis kosárnak” az értéke ha minimálisan is, de csökkent: az előző hónapban 3427 forint volt, most átlagosan 3423 forintért lehetett beszerezni a hat terméket.