Csodagyerek, vagy nem? Tegyük meg tétjeinket!
Jó két éve már, hogy regéket mesélnek a most tizennégy esztendős Perényi Benjáminról. Elsősorban e regék valóságtartalmára, megalapozottságára voltunk kíváncsiak, amikor meghallgattuk az ifjú művészjelölt zongorakoncertjét, amelyet Bartók Béla halálának 63. évfordulóján adott a pasaréti Bartók Emlékházban.
Perényi Benjámin zongoraestje
szeptember 26., Bartók Béla Emlékház
Perényi Benjámin "All Bartók" est egy középiskolástól © Gramofon |
Nagyszerű manuális adottságai vannak, de játékában ennél komolyabb fedezetet éreztem. Perényi Benjámin zongorázása mentes az ilyenkor még gyakori allűröktől, modorosságoktól. Neki szerencsére nem lesz mit levetkőznie, mert a lényegre koncentrál – ha a csodagyerekségben nem is, ebben édesapja, a neves csellóművész, Perényi Miklós nyomdokain jár. Persze, játékában még sok-sok olyan részlet hallható, ami inkább az ő gondolatait, mint a zeneszerzőéit tükrözi, de soha rosszabb indulást! Vannak elképzelései a hangok – sőt a tételek – egymásutániságáról, a kompozíció egészéről. A zenei karakter számára mindennél fontosabb, mindent ennek rendel alá – legyen a tempó akár veszettül gyors, ő vállalja a kockázatot. Egyelőre a jobb kéz dominál; a jellegzetes bartóki harmóniákat, érdes hangzásokat nem merte teljes valójukban megmutatni. Mélysége sincs még: a Vázlatok című sorozat Leányi arcképe, vagy az op. 14-es Szvit valse triste-szerű zárótétele mögül még hiányzik a lelki háttér, a megélt kor. Vadsága már annál inkább: az Allegro barbaro zakatoló akkordjainál, konok-kopogós dallamánál, látszat-zabolátlanságánál, valamint a Két román tánc első darabjában éreztem az ifjú játékán, hogy igazán elemében van.
Csak most tudatosul bennem, ahogy írom ezeket a műcímeket: az sem mindennapi, hogy valaki középiskolás évei legelején egy szinte „all Bartók” esten álljon ki a közönség elé – még akkor sem, ha ez a publikum nagyrészt ismerősökből, családtagokból állt. A bevezetésként játszott Bach c-moll francia szvit tételei nem igényelnek ilyen erős művészi beavatkozást, ennyi pedálhasználatot, a hallottaknál jóval egyszerűbb muzsikák. Bach h-moll prelúdium és fúgája a Wohltemperiertes Klavier első kötetéből a zeneirodalom egyik legmerészebb építménye. A fúgát kívülről, ilyen magabiztosan eljátszani – már önmagában nem mindennapi teljesítmény. A koncert alapján bizonyos, hogy hallunk még Perényi Benjáminról – de az is, hogy valószínűleg nem a zongorával fogjuk összekapcsolni a nevét. Zeneszerző lesz-e vagy karmester, netán mégis zongorista? Tegyük meg tétjeinket!
Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely
Mahler Ünnep: a nagy sztár nélkül is siker
Már négy karcsú kötet sorakozik a könyvespolcon: a Budapesti Mahler Ünnepek gondosan szerkesztett összefoglalói. Visszakereshetjük, miként alakult a Művészetek Palotája évadnyitó eseménysorozatának struktúrája. Nem sokat változott. Ám ez nem rugalmatlanságot, hanem hagyományteremtő gesztust mutat. Olyasfajtát, ami Mahlernek is tetszene.
Turandot, avagy a kompromisszumok estéje
A zeneszerző születésének 150. évfordulója előtt tisztelegve – a Manon Lescaut, a Triptichon és a „zsengék” kivételével – Puccini operáinak többségét műsorra tűzte a Művészetek Palotája. A sorozat utolsó darabja, A Nyugat lánya decemberben lesz hallható. A szezonkezdetre az életmű utolsó alkotása, a Turandot jutott. A magyar világsztárokat, Lukács Gyöngyit és Rost Andreát felvonultató produkció több kérdést is fölvetett.
Mesterlegény és űrturista: milyen volt Bartók Salzburgban?
Salzburgban, az ünnepi játékok Bartók-sorozatában Gregory Vajda, azaz Vajda Gergely ugrott be vezényelni a megbetegedett Eötvös Péter helyett. A „százfejű sárkány”, vagyis a Bécsi Filharmonikus Zenekar nem falta föl az ifjú muzsikust, sőt az együttes tagjai – karöltve a bécsi Operaház kórusával – szeretettel ünnepelték a harmincas éveiben járó magyar karmestert. Ahogy a kritikus látta!
Zap Mama: a producer hálójában
Állóhelyes teltházzal fogadta a közönség a Zap Mama koncertjét a Millenáris Teátrumban. Az itthon is népszerű afrikai-európai formáció többször is fellépett már magyarországi fesztiválokon, most a 2007-es Spermoon című lemezét mutatta be Budapesten. Világzenei produkció helyett majdnem popzene szólt, de annál azért mégis több: igazi hangszereken játszottak és a vokalisták sem tátogtak.
Zsenik, villámlátogatáson és tartósan hazánkban
A világ egyik legsikeresebb hegedűművésze két koncertet adott Budapesten. Mindkétszer egy univerzális zenei zseni, Kocsis Zoltán társaságában. A vendég elment, és ezúttal rövidebb emlékezetű produkciót nyújtott. A zseni viszont itthon marad velünk, s e két koncertjére örökké emlékezni fogunk.
