Sarah Bergmann tervező 2008-ban virágos növényekből beporzóbarát folyosót telepített a Seattle-i Egyetemet a Nora’s Woods nevű városi erdőcskével összekötő másfél kilométeres útszakaszon. Bergmannt aggasztotta a méhek, pillangók és egyéb őshonos beporzók visszaszorulása a városiasodás és a rovarirtó szerek használata miatt, ezért egybefüggő útvonalat alakított ki, amelyen a rovarok szabadon közlekedhetnek két, egymástól elszigetelt zöldterület között.

Először rovarszakértőkkel, kertészekkel és várostervezőkkel konzultált, majd a folyosó menti házak lakóiból, diákokból és más önkéntesekből kisebbfajta sereget verbuvált, hogy kevés gondozást igénylő, a beporzóknak táplálékul szolgáló növényeket ültessenek a parkoló gyepsávjaiba. A projekt híre gyorsan terjedt, felkeltette Seattle és az ország környezetvédőinek, ökológusainak, várostervezőinek figyelmét.

A beporzók világszerte veszélyben vannak

Miközben a szalagcímek a méhcsaládok pusztulásáról és a királylepke-populációk visszaszorulásáról harsognak, a beporzók mindenütt az élőhelyek eltűnése, a mezőgazdasági rovarirtó szerek, az invazív fajok és az éghajlatváltozás miatt gyorsan növekvő fenyegetésekkel küzdenek. Egy globális vizsgálat szerint a gerinces beporzó fajok, például a denevérek és a kolibrik 16%-át fenyegeti kihalás, míg a gerinctelen beporzók 40%-ára vár hasonló sors.

Mindeközben nemcsak a vadvirágok közel 90%-a függ legalább részben a beporzóktól, hanem a globális élelmiszer-termelés 75%-a is. Becslések szerint az Egyesült Államokban minden harmadik elfogyasztott falat közvetlenül a beporzás sikerétől függ, többek között az alma, sárgarépa, avokádó, spárga, cseresznye, áfonya, sütőtök, hagyma, napraforgó, citrusfélék és a csonthéjasok termesztése. Az elmúlt 50 évben 300%-kal nőtt a beporzóktól függő mezőgazdasági termények, többek között a bioüzemanyagokhoz, gyógyszerekhez és textíliákhoz használt növények mennyisége.

A nagy távolságokat beutazó, költöző beporzókra különösen sok veszély – köztük az aszály, az élőhelyek megszűnése és a rovarirtó szerek – leselkedik. Az ökológiai folyosók helyreállítása és védelme létfontosságú ezen fajok fennmaradása szempontjából. A kutatások feltárhatják az egyes élőhelyek közötti, a beporzók fennmaradását elősegítő összeköttetéseket, és meghatározhatják a folyosók gyenge láncszemeit, a környezetvédő tevékenységek pedig a védelmük érdekében elvégezhetik a felvilágosító munkát.

Eddig feltáratlan lehetőséget jelent az országot keresztül-kasul átszelő, több ezer kilométer hosszú út-, vasút- és villanyvezeték-hálózat. Jelenleg ezeknek a folyosóknak nagy részén a füvet biztonsági okokból és a gyomok megfékezésére lenyírják vagy gyomirtókkal permetezik. Pedig némi szemléletváltással vadvirágoktól, ősgyeptől és egyéb növényektől pompázó, beporzóbarát élőhellyé alakíthatnánk. Például a Save Our Monarchs (Mentsük Meg A Királylepkéinket) nevű nonprofit alapítvány szövetkezett az Omaha városi és Nebraska állambeli villamosenergia-szolgáltatóval, hogy több négyzetkilométeres területen helyreállítsák a selyemkóró élőhelyét.

"Lentről fölfelé irányuló tápláléklánc-regeneráció"

HVG Könyvek

Gary Nabhan etnobotanikus és író, aki szerint a nektárfolyosók helyreállítása az ökoszisztémák egészségének egyik kulcsa, „lentről fölfelé irányuló tápláléklánc-regenerációnak” nevezi ezt a tevékenységet. A vadon élő beporzók fajokban gazdag növénytársulásoktól függenek, amelyek pedig szerepet játszanak a víz és az ásványi anyagok körforgásában és a talaj szénraktározásában.

Az egyik titok az őshonos évelőkből álló cserjések helyreállítása, amelyek gyakran a termőföldek és legelők határán, a sövénykerítésekben alakulnak ki, és ideális élőhelyet biztosítanak számos beporzó, továbbá más hasznos rovar számára. A végső cél, hogy olyan folyosó jöjjön létre, amelyen a költöző beporzók megtehetik az északról délre (és vissza) vezető vándorútjukat, és amely elegendő cukrot és egyéb tápanyagot kínál a hosszú útra.

Számos beporzó, például a kisebb hosszú orrú denevér és a pompás királylepke sarokkőfajnak számít az ökoszisztémában, azaz biztosítják sok növény- és állatfaj kölcsönösen előnyös kapcsolatainak fennmaradását. Ha a populációk túlságosan kicsire zsugorodnak, és többé már nem életképesek, akkor ez negatív ökológiai hatások sorozatát indíthatja el – így olyanok lesznek, mint bányában a kanári: előre jelzik a bolygó végzetét.

Szerencsére nem állunk tehetetlenül a probléma előtt. Számos lehetőségünk adódik a beporzók útvonalainak megóvására: akár egy virágzó növényekkel beültetett minikerttel egy utcai gyepsávban, akár az elektromos vezeték alatti, négyhektáros prériregeneráló projekttel, vagy egy nektárfolyosónak helyt adó mocsár védelmével.

A fenti cikk a Regeneráció című könyv szerkesztett részlete.

A Regeneráció újszerű módon közelít a klímaválság kérdéséhez: számos jó módszert mutat be, mint például a 15 perces város, a moszatpáfrány-termesztés, az élelmiszererdők meghonosítása. Ezek mind-mind hozzájárulhatnak bolygónk háborítatlan működéséhez, a biodiverzitás megteremtéséhez és az egészséges, igazságos bánásmódon alapuló emberi létezéshez. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.