A magyarul a Cartaphilus kiadónál megjelent 376 oldalas album, amely Nyugat-Európában 2004-ben látott napvilágot, a szerző, Nicholas Ganz személyes kutatásain keresztül mutatja be a graffiti és az utcaművészet világát.

Sugár János - a képzőművészeti egyetem tanára, aki legutóbb azzal az akciójával hívta fel magára a figyelmet, hogy felírta a VAM Design Center falára: "Wash your dirty money with my art"  - elmondta, az album a 2000-es évek elejének állapotát tükrözi, jelentősége pedig az, hogy ez az első reprezentatív munka a street artról.
 
"Nehéz egy ilyen könyvet úgy összerakni, hogy mindenki jól lakjon" - tette hozzá Kovács Budha Tamás képzőművész, aki szerint Magyarország, illetve Csehország azért nem került bele a kötetbe, mert Bulgáriába - más kelet-európai országokhoz képest - 10 évvel később gyűrűzött be a műfaj, így az érdekesebbnek tűnhetett a szerző számára.    Felidézte, hogy az Egyesült Államokban az 1970-es években tűnt fel a street art, Magyarországon pedig 1988-89 táján jelentek meg az első graffitik. "Akkor még természetesen mást jelentett a street art, hiszen amint megjelent egy falfelirat, azt a Belügyminisztérium azonnal lefotózta, és nyomozni kezdett" - mondta Kovács Budha Tamás. Sugár János pedig megjegyezte, hogy már a Bibliában is megjelenik a graffiti, amikor a babiloni király lakomáján egy láthatatlan kéz a falra írva megjövendöli az uralkodó halálát.

Nem foglaltak ugyanakkor egyértelműen állást abban a kérdésben, hogy művészet-e a graffiti. Sugár János szerint abból még semmi baj nem született, ha valamit "méltatlanul művészetnek neveztek", azt viszont leszögezte, hogy ez a műfaj értelmezhetetlen annak közösségi aspektusa nélkül. 

"Ezek a fiatalok nem azért a falakra festenek, mert nincsen pénzük papírra vagy vászonra, hanem mert ki akarják élni a kreativitásukat" - mutatott rá, hozzáfűzve, hogy szerinte a street art népszerűségéért részben a magyar iskolarendszer a felelős, mert az nem ad teret közösségi művészi önkifejezésnek. "Ez egy bátor, illegális műfaj, aminek a jelentősége még nagyobb lett azáltal, hogy kipukkant a konzumerizmus lufija" - utalt Sugár János a gazdasági válság hatására.      Kifogásolta, hogy a városvédő egyesületek, politikusok főleg a graffitik ellen harcolnak, de az ellen nem tiltakoznak, hogy a hagyományos városi tereket, funkciókat tönkreteszik a belváros közelébe épített bevásárlóközpontok, valamint a legálisnak tekintett kommunikációs formák, például a reklámok.
 
A kötettől a képzőművészek a többi között azt is várják, hogy csökkenti a street art körül kialakult "hisztériát", amely megakadályozza, hogy valódi helyi értékükön kezeljék a városlakók a falakon található alkotásokat. Sugár János elmondta, a graffitik megjelenése utal az adott hely funkcionális zavaraira is. "Általában azokon a helyeken jelennek meg először graffitik, amelyeknek a funkciói megváltoztak, vagy eleve rossz városépítészeti megoldásoknak bizonyultak" - mondta, példaként hozva ez utóbbira a Nyugati-téri lépcsősort.

Kovács Budha Tamás hozzátette: míg korábban behatárolható területeken volt jelen a street art, addig mára az egész várost "elfoglalja", ami ellen nem lehet tenni semmit, a tiltás, a kamerák felszerelése többségében "feleslegesen kidobott pénz". 
 
Sugár János pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy "Budapest kommunikációs felületté vált, üzenőfallá", amivel meg kell tanulni együtt élni. "Meg kell tanulni olvasni a jeleket, mert jelenleg analfabétaként tekintünk a street artra. Aki értő szemmel közelít ezekhez az alkotásokhoz, annak a város izgalmas könyvvé válik". Szerinte ehhez az első lépés lehet a Graffiti című kötet.

A könyvbemutatónak helyet adó Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben január 20. óta látható a XIII. kerület utcaművészetét bemutató kiállítás Angyalföldi underground - Graffiti. Miért és miért nem? címmel. A tárlatot, amelynek egyik célja, hogy párbeszédet kezdeményezzen a  "falfirkászok" és a többségi társadalom képviselői, elsősorban elismert művészek és gondolkodók között, május 10-ig láthatja a közönség.